Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-126
546 CXXVL ORSZÁGOS ÜLÉS. rendeletet, alapítvány a gyermeknek a nevelésre való jogaira ! Ezen rendeletet Talleyrand barbár intézkedésnek nevezé, mely a francziák földjén nem élhetett sokáig, a szabadságszerető franczia nép nem tűrte. »01y kormány, monda Chaptal, mely a közoktatás korlátlan urává tenné magát, előbb-utóbb veszélyes czélokra zsákmányolhatná azt ki, mert a hatalmas emeltyű az ő kezében a rabszolgaság kitűnő eszközévé válhatnék." (IX. év.) Ugy látszik, hogy e szavak I. Napóleon gőgös szivében méltó földre találtak. Ezen férfiúról mondják, hogy a megkoronáztatása utáni napon Decrés, tengerészügyi miniszteréhez e szavakat intézé: „Én későn jöttem, az emberek már nagyon felvilágosodottak! A régi Caesarok istenekként ültek a trónon, én ma a próféta szerepét sem vihetem!" — — Azonban a nagy férfiú később feltalálta magát , azon jellemző nyilatkozatra fakadván : „Szuronyaimmal a testeken, egyetemem által a szellemeken uralkodom." 0 teremte az oly gyászos hirre kapott egyetemi monopóliumot. 1808. marcz. hó 1 7-én 144.czikkből álló rendelettel az összes tanügy rendeztetett. Mindennemű nevelő- és oktató-intézet az állam számára confiscáltatott, és annak közvetlen felügyelete alá került. Tanító csak az lehetett, ki az egyetemnél oklevelet szerzett magának. Az állam határozta meg a tanrendszert, tankönyveket. Csaknem felesleges megjegyeznem, hogy az egyetem előtt akath. pap alig, vagy csak igen ritkán birta kiérdemelni a szükséges okleveleket! Mondhatni, hogy a papság teljesen le volt 6zoritva a nevelés és közoktatás teréről. E szerint az összes nevelési és közoktatási ügy saecularisálva, az állam kizárólagos dolgává vált. A rendszernek elég ideje volt megerősödnie, s gyümölcseit végképen megérlelnie; hiszen 1808tól 1848-ig zavartalanul uralkodott. A gyümölcs megérett ugyan, de épen ez az, mi iszonynyal tölte el egész Francziaországot. A nép feljajdult azon rákfene láttára, mely Francziaország ifjú nemzedékét lélek és test szerint pusztítá. Nem lehet szándékom a gyászos eredmény rajzát adnom, csak azon egy tényt emlitem fel. hogy az 1849-ki köztársaság nemzetgyűlése elé a népnevelési ügyre vonatkozólag egyszerre két törvényjavaslatot terjesztettek fel, egy provisorius és egy végleges értelműt. Azon kérdésre, mire való a provisorium, ha a végleges törvényjavaslat is a ház asztalára került ? a vallás- és közoktatási miniszter azt felelte: a provisorius törvényjavaslat kivételes töryénytkér a borzasztó iskolamesterek ellen,kiknek Francziaország prédául kiszolgáltatott , kiknek socialis elveit gyalázatosságra nézve csak iszonyú erkölcstelenségök múlja felül. A gyűlés dictátorokat küldött ki az ország veszélyének elhárítására, kik százával szórták ki a bűnösöket. A másik törvényjavaslattal Francziaország összezúzta az állami monopóliumot, és a nevelés és közoktatás ügye szabadabb légen örvendetes lendületet nyert. A történelem figyelemreméltó adatokat nyújt kezünkbe, még édes hazánkban is, melynek tanintézetei a múlt évtizedben a magyar nemzeti elemhez aligha correct viszonyban állottak. Említsem-e Oroszország iszonyú gazdálkodását e szent téren ? Talán már ugy sem hangzik többé oly viszásan azon állitásom, hogy az állam, rectius a polgári kormány nincs hivatva a népnevelés és közoktatás részrehajlatlan vezérlésére, s ha vezeti, nem boldogul. Megengedik már most, mlgos főrendek, hogy ezen* állitás lélektani és bölcsészeti bizonyítékaira is vethessek egy-két pillantást! Én ugy hiszem, hogy csak a nm. főrendiház iránti őszinte tiszteletemről teszek tanúbizonyságot, midőn azon meggyőződésemet fejezem ki, hogy e magas házban senki sincs, ki a lélek szellemiségét tagadná. Az anyag-elviséget, vagyis materialismust tehát e szent helyen legyőzött álláspontnak tekintem. Amily igaz, hogy a lélek önálló szellem, oly igaz, hogy annak kettős a tékonysága : az akarat és értelem. Két különálló, egymástól független tehetség. Az értelem a külbenyomások által fogalmakat képez, következtet, gondolkodik; ennek napja a tudomány. Az akarat az érzések és vágyak alapján a jó vagy rósz, a boldogság s boldogtalanság tényezője; ennek napja az erény. „A gondolat az embert a földre vezeti, és a természet tüneményeibe, az érzés az ég titkaiba; a gondolkodás, észlelés és következtetés által jut az igazsághoz, az érzés közvetlen tudás, hit, kinyilatkoztatás és sugallás által. Az érzés legvégső bizonyítéka az igazságnak, t. i. a szellemi, az isteni igazságnak. Az erkölcs legmagasb igazságai az érzésben birják forrásaikat," mondja Schmidt K. E két hatalom benső viszonyban áll ugyan egymással, de mégis mindegyik önálló; egymást czélszerüen gyámolithatják, de egymás ellen harczolhatnak is. A legvilágosb értelem mellett a leggonoszabb akarat székelhet ugyanazon lélekben, s az akarat jósága igen korlátolt tudomány mellett is megállhat. Ha választanom lehet, méltóságos főrendek,
