Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-14

XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. pesek a régi hagyományos politikából kibontakozni és magasabb szempontra fölemelkedve bonyolódott ügyeinket elvi viták mellőzésével elintézni ? És habár ezen ellenvetés és ez érdembeli felelősség súlyát mind az ország, mind a fölség irányában, ugy hiszem, e törvényhozásnak legigénytelenebb tagja, is mélyen érzi, mégis bátran el merem mondani, hogy a mi politikánknak részrehajlatlan megbirálásában bármennyire meghajoljam az idegen államférfiak és jelesek felsőbbsége előtt, mégis e tekintetben illetékes bíráknak el nem ismerhetem. Hazai politikánkat — kivételes állásunknál fogva, melyhez a történelem hasonlót fölmuatni alig képes, a közbe jött 17 éves eseményeknél fogva, a 48-iki, elismerem, väágrenditő események nyomása alatt rögtönzött, de annak rendje szerint szentesitett és életbeléptetett, be nem fejezett, a legelső törvényhozásnak akként hagyományozott törvényeknél fogva, hogy azok az egészen megváltoztatott közigazgatási rendszernél fogva, a jogegyenlőségnek mindenkire kiterjesztése mellett, a fönmaradt intézményekkel és viszonyokkal öszhangzásba hozassanak és az összes monarchia viszonyaihoz akként alkalmaztassanak, hogy mind a birodalomnak egysége és hatalmi állása megmentessék, mind hazánk független állása biztosíttassék, szóval, hogy az ausztriai császár a magyar királyival összeütközésbe ne jöjjön — csak magyar ember, közügyekkel foglalkozó egyéniség Ítélheti meg, és csak az, a ki fölfogni és méltányolni tudja, hogy nemzetünknek századokon keresztül szomorú hivatása volt, magyar hazája, magyar faja megmentéséért, alkotmányáért, ugy a mint az maga magát kinőtte, minden, az idegen előtt abnormitásnak látszó , de fenmáradásunkat föltételező szokásaival együtt, védelmileg küzdeni és áldozni, és hogy ez által minden egyébért, a mi szeretett hazánk láthatárán túlterjed, egy oly területért, ha még oly anyagi előnyöket nyújtana is, a magyar eredeti typusát elvesztené, hevülni, melegedni, azon magasztos érzést érezni, melyet patriotismusnak nevezünk, és ebből fakadó kötelességeket teljesíteni képtelenné vált. Nehezíti állásunkat, gyöngíti követeléseinket azon körülmény, hogy éjjen az említett eseményeknél fogva alkotmányunknak, fölfüggesztett törvényeinknek visszaállítását a jogfolytonosság alapján egészen a végső következésekig magunk sem tarthatjuk lehetőnek. Elismerte ezt maga a képviselőház fölirata , midőn alkotmányunknak , fölfüggesztett törvényeinknek visszaállítását sürgetve, kijelenti, hogy politikai lehetetlenséget nem követel, s elismeri mindazon nehézségeket, melyek a felelős kormány szabályszerű életbeléptetésének és a megyék visszaállításának útjában állanak. fölajánlva közreműködését ezen nehézségek elhárítására , fölhatalmazást Ígérve mindazon ideiglenes rendszabályok és rendelkezések irányában, melyeknek a törvények revisiója előtti fölfüggesztése által, az állam kereke megállana, a közkormányzat megakadna, csakhogy a kormány alkotmányos téren álljon, a törvényesség jellegét viselje s a törvényhozás által istápoltathassék, ismételve kijelentvén föliratában, hogy a közös ügyek tárgyalásába , mi a törvényeknek revisióját és a megoldás kulcsát magában foglalja, belebocsátkozván, ezek iránti javaslatait annak idejében 0 Felsége elé terjesztendi. Hasonló értelemben nyilatkoztunk mi is külön válaszföliratunkban; és midőn ugyanazon alkotmányos elvekből indultunk ki, melyek a képviselőházat vezérelték, midőn köszönetteljes megnyugvásunkat ' nyilvánítottuk 0 Felségének az 1848-ki törvények alaki törvényességét elismerő nyilatkozatáért és az alkotmányos létünket biztosító jogfolytonosság elvének elismeréséért: egyúttal kijelentettük, hogy azoknak elvileges elismerését, a törvények gyakorlati foganatosításától tartósan elválaszthatónak nem tartjuk. S midőn ezen szóval éltünk : „tartósan", ez alatt csak egy bizonyos időszakot értettünk ; nem kötöttük azt valamely tényhez vagy a revisió utáni cselekvényhez, mert ez esetben ezt határozottan ki kellett volna mondani. Ennélfogva csak kérhettük és kértük is egy felelős, független, és egyes személyekben öszpontosult magyar törvényes kormánynak mielőbbi fölállítását és a törvényhatóságok, városok, kerületek mielőbbi visszaállítását, 0 Felsége kegyes jóakaratára és bölcs belátására bizván a nemzet ebbeli megnyugtatását, jogos forró óhajtásainak kielégítését. Hogy ez érdembeli reményeink a kegy. kir. leirat által némileg meghiúsultak, ez igen sajnos, de tény. Én bizonyára nem ellenséges előítélettel és szemmel olvastam azt, sőt igyekeztem t azon hódolatteljes bizalommal olvasni, melylyel O Felsége iránt viseltetem. Erős hitem és meggyőződésem, hogy fölséges Urunknak komoly szándoka hazánk alkotmányát helyreállítani és mint alkotmányos király hazánk boldogságát előmozdítani. Ismervén azon nehézségeket, melyekkel a magas személyét környező államférfiaknak küzdeniök keik igyekeztem a leirat szavainak inkább kedvező, mint aggodalmakat támasztó magyarázatot adni. De épen azon két főkérelmünkre, t. i. a miniszteri és megyei rendszerre nézve, 'melyek nélkül, mondjuk ki őszintén, a megoldást nehezítve , hosszadalmas térre szorítva, in ultima analysi csaknem lehetlennek tartom, a kegy. kir. leiratban inkább negatiót találok, mint ebbeli óhajtásaink teljesítésére kilátást. Vigasztaló megnyugtatást találtam e tekintet-