Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

538 CXXVL ORSZÁGOS ÜLÉS. kekkel az iskolában való együtt élés bőven szolgaiját, arra, hogy a más vallásfelekezetü gyermekek egyházi tanait, szertartásait, ünnepeit, s mindazt, minek ezek előtt szentnek, tiszteletigénylőnek kell lenni, egyenesen megtámadja, vagy ha épen oly kihágásokat nem is akarunk feltenni, gunyoros és gyakran talán ártalmatlan tréfa alakjában, feltűnő észrevételeivel sértegetó'leg illeti. Képzeljük már el, hogy azon mély benyomásnál fogva, melylyel a legnagyobb tekintély nimbusában feltűnő tanitó szavai s magaviselete birnak a gyermek fogékony lelkére : az első benyomások maradandó természeténél fogva, mily káros következményei lesznek ily iskolázásnak a gyermekek vallásos meggyőződésére, egész vallásos életére ! Soha sem felelhet meg tehát a közös iskola a népnevelés czéljának ugy, mint a hitfelekezeti iskolák tehetik. S épen azért a közös iskolák barátja nem vagyok, s igen sajnálom, hogy azok hazám népnevelési rendszerébe felvétettek ; sajnálom annál inkább, mert nem lehetek azon meggyőződésben, hogy azok, mint egy mélyen tisztelt szónok úr által imént mondatott. papiroson fognak maradni. A jelen törvényjavaslatban ugyanis nem csak oda vannak a közös iskolák szánva, mint az ellenrészről állíttatik, hol vallásfelekezeti iskolák nincsenek. A ki a bizottság jelentése szerinti részletes kiigazításokat félregondolja a törvénytől, és a törvény eredeti szerkezetét veszi, az látni fogja, hogy nem csak mint hiánypótlók tűnnek fel a közös iskolák, hanem mint oly valami, mi különönösen akar kegyeltetni a hitfelekezeti iskolák rovására, s mi hivatva van nem csak ezek mellett létezni, hanem ezek megszüntetésével helyökbe lépni. Nyilatkozom tehát elvben a törvényjavaslat ellen; és pedig nem csak azon kötelességemnél fogva, melylyel egyházamnak a közös iskolák által fenyegetett szent ügye iránt tartozom, hanem hazám felvirágzása iránti szívbeli és őszinte részvételemnél fogva is, melynek egyik fő feltételéül a valláserkölcsi népnevelést tekintem. Magának az államnak áll leginkább érdekében, hogy a serdülő nemzedék ne tévesztessék meg vallásos meggyőződésében, ne sértessék vallásos érzelmeiben: mert ha ezt a műveltebb néposztályokhoz tartozóknál kevésbbé veszedelmesnek is tartaná valaki, de komoly férfiú nem merte soha tagadni, hogy az az emberek legnagyobb részénél csak legkárosb következésü lehet. A hitében megtévedt, vallása elveivel meghasonlott honpolgár soha nem lesz képes szón érdekeket kellőleg felkarolni és szolgálni, melyeknek biztosítására és ótalmára maga az állam megkívánja a vallásosságot polgáraiban. A vallás legjobb szövetségese as államnak. Ö mint kötelességet parancsolja híveinek az államhatalom iránti alárendeltséget, a törvényei iránti engedelmességet, a polgártársak életének, javainak, becsületének, jogainak tiszteletben tartását, még akkor és ott is, mikor és hová sem a rendőr szeme be nem hat, sem a biró büntető keze el nem ér. S a vallásosság nyújtotta ezen áldásokat önérdekében nem szabad szem elől tévesztem az államnak, a törvényhozásnak, legkevésbbé pedig a mi korunkban. Ugyanis nagy sociális kérdések állottak a világ, állottak minden egyes gondolkozó ember elé, állanak a törvényhozások, a népkormányzatok elé. Nagyfontosságúak azok, mert ha kellően meg nem oldatnak, magának az államnak alapjait és létét támadják meg. Atalánosak, mert a kor vezéreszméinek kifolyásai, s némileg kinövései, nemzedékünk szellemi életének fő áramlataiból fejlődnek ki, s épen azért mindenütt felmerülnek, nálunk és másfelé; s ha talán hazánkban mindeddig kevésbbé égetőknek mutatkoznak is, mint más országokban, annyi bizonyos, hogy mi sem fogjuk kikerülni, hogy követeíőleg ne álljanak elénk. Én pedig meg vagyok győződve, hogy ezen kérdések csak azon utón fognak biztosan megoldatni, melyre a vallás-erkölcsi igazságok világa esik. Mindaz tehát, mi a népnek ezen igazságokban való hitét megrendíti, az ezen igazságokat reá nézve közvetítő egyház iránti kegyeletet megingatja, mi a nép vallásos meggyőződését bármi tekintetben is gyöngíteni képes volna, mindaz ezen kérdések megoldását nehezíteni, sőt leheretleniteni fogja. En tehát szemközt ezen veszélyekkel, következetesen kivánom, hogy a gyermekek nevelésében minden kikerültessék, mi bennök a jövő nemzedék vallásos meggyőződését alááshatná. S ez az oka, hogy a törvényjavaslatba bevett közös iskolai rendszer, s épen azért a törvényjavaslat ellen nyilatkozom, fentartván egyébként magamnak a jogot, ennek egyéb határozataihoz is megtennem eltérő, vagy ellenes lényeges észrevételeimet azon esetre, ha az részletes vita tárgyává lenne. Vay Miklós b.: Nagyrnélt. elnök! mélt. főrendek! Ha az állam csak felekezeti iskolákat állithatna fel, akkor kár volna egy szót is ezen törvényjavaslathoz szólni, mert ennek lényege épen az, hogy az állam első vonalban teljesiti kötelességeit, hogy a népnevelés ügyét felkarolja; de az sehol sincs ezen törvényjavaslatban kimondva, hogy ez által az állam monopóliumot akarna gyakorolni ; sőt mindazon szép eszmék, a melyek itt előadattak, hogy a nevelésügy önczél,.hogy a neveléshez joga van a szülőknek, a felekezeteknek, egyeseknek, mindezt ezen törvényjavaslat szem