Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-13

36 XIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. azon helyzet és álláspont, melyet a íelsőház ezen tárgyra vonatkozólag eddig elfoglalt, ugy hiszem, igen komoly megfontolást igényelnek. és kívánatossá teszik, hogy ezen ügy tárgyalásánál a háznak minél több tagja jelen legyen. Mivel pedig ezen ház több tagja azon jó Íriszemben távozott el, hogy az ünnepek előtt fontosaBb tárgyú ülés nem fog tartatni; de másrészt ezen háznak általam mélyen tisztelt főpapjai, az előttünk álló ünnepekre, úgy hiszem, megyéikbe óhajtanak távozni, mert otthon létöket hivatalos állásuk igényli: azon alázatos indítványt bátorkodom előterjeszteni, hogy ezen ügy tárgyalási napját húsvét utánra halasztani, és talán jövő april hó 12-re kitűzni méltóztassanak, azon oknál fogva is, mert, mint köztudomásul van, a görög szertartásuak ünnepei egy héttel később esnek, és kívánatos, hogy a tárgyalásban ezen egyház főpapjai is részt vegyenek. (Közhelyeslés.J Elnök: Mint látom, az ünnepek utánra való halasztás iránti indítványt méltóztatnak elfogadni. (Elfogadjuk!) Nekem részemről csak egy észrevételem van. Gondolom,a görög szertartásnak ünnepei tovább tartanak. (Fölkiáltások: Egy héttel később esnek!) Wenckheim Béla b.: April 12-ke csütörtökre esik ; tehát vagy ekkor jöhetnénk ismét össze, vagy pedig ezen hetet a mcgjclenhetésre szánva, csak 16-ára, t. i. april hó harmadik hetének első hétfőjére tüzhetnők ki a tárgyalást. (Helyeslés.) Elnök; Azt hiszem, legczélszerűbblesza tárgyalást april 16-ára elhalasztani, mert kívánatos, hogy ha a mélt. főrendek a húsvéti ünnepek után bejönnek, ezen fontos tárgyra nézve előleg is értekezzenek : ha tehát a ház megnyugszik, az ülések april 16-ig elnapoltatnak. (Közhelyeslés,) Ifj. Vay Miklós b. jegyző (olvassa a képviselőház marczius 16-án tartott illése jegyzökönyvének kivonatát a horvát ügybeli küldöttségre vonatkozólag.) Elnök; Kivánják-e a mélt. főrendek, hogy a horvát országgyűlés alelnökének levele ismét fölolvastassák? (Felkiáltások:Fölolvasottnak vehető!) Cziráky János gr.: Nmltgu tárnokmester, mltgos főrendek! Az 1861-dik évi országgyűlés, mely alkotmányunk veszélyeztetett állásának óvására nézve emlékdús , de a törvényhozatalt illetőleg, fájdalom, nyom nélküli volt, átszolgáltatott hozzánk hagyomány gyanánt, az országgyűlési törvényhozó testület mindkét ágazatának kölcsönös megállapodása nyomán, egy fehér lapot, melyre Dalmát, Horvát és Sziavon társországok óhajai lennének följegyzendők. Betöltetlenül maradtak ezek a végett, hogy kölcsönös megbirálás következtében jogos igényeiknek törvényesithetése jegyeztessék föl rajok. És méltán! Nyolczszázados együttlét szentesítette a közös védelmen és a közös törvényhozáson alapuló kötelességeket, fejedelmeinknek közös jogara alatt; e kötelességek pedig oly szentek, hogy ezekre nézve, mint a történelem maga is bizonyitja, bátran alkalmazhatjuk egy magyar közjogi tekintély latin szavait: „Octingentorum annorum serié compages haec valuit, quae sine convellentium convulsione convelli nequiverat." (Tetszés.) Az isteni gondviselés vezetése szerint forgó végzés kereke sebesen haladt évtizedeken és századokon keresztül, s a közös együttlét alatt hol emelt, hol sújtott minket. Együtt tűrtünk, együtt szenvedtünk, de együtt győztünk is, nem csak a harczmezőkön bőven ontott vérünkkel , hanem a tanácsteremben is elleneink által megtámadott alkotmányunknak férfias védelmében és alkotott törvények általi biztosításában. Ez együttlétünknek világos tanubizonyitványaiként szolgálnak dicső őseinknek tulajdonait öröklött azon férfiak, kiket mindkét haza jelenben is büszkén tulajdonául vall, és kik régi időkben szerzett érdelmeikkel most is méltán azt kívánhatják tőlünk, és arra intenek minket, hogy bármely viszálkodások legyenek is, méltányos kegyelettel viseltessünk azon kiegyenlítés iránt, melynek elintézése mindenesetre mind két rész legszentebb föladatát képezi. Tagadhatatlan, hogy nyolcz század folyama alatt gyarapodtunk és virágoztunk; de elvégre másként volt irva a végzet könyvében. Mint gyakorta történni szokott, és egy közmondás is tanúsítja, hogy gyakran egy kis elhányt szikra nagy és emésztő lobbokat idéz elő: ugy történt nálunk is. El volt hintve a félreértésnek szikrája Dráván innen szintúgy , mint Dráván tul, és nem sokára oly lobbokot vetett, melyek máglyájává váltak közös alkotmányunknak. Illa dies utramque duxit ruinam. Okulva tehát a múlton, mondhatjuk: Eheu! quo nos discordia civium perduxit miseros! okulva a múlton és tanúságot véve belőle, azt hiszem, hogy valamint a 17 év szomorú bizonyítványa szerint együtt tűrtünk, együtt szenvedtünk: úgy ha figyelmes óvatossággal mérlegeljük a jelent, mérlegeljük ezen kornak kívánalmait és intelmeit, a nemzetek haladását, és a haladás által föltételezett viszonyos és kölcsönös követelményeket; ha, mélt. urak! szem előtt tartjuk azon keresztyén közmondást , hogy a mit nem akarunk, hogy nekünk tegyenek, mi se tegyük másoknak; ha ezeket kellőleg és figyelmes óvatossággal alkalmazzuk: azt hiszem, győzhetünk újra, és ezen fehér lapra oly állandó határozmányokat jegyezhetünk, melyek a jövő boldogság és együttlét biztos és tartós talpkövét megvethetik. Azért, mélt. urak! élénk örömmel üdvözlöm mindenekelőtt a társországoknak azon nyilvánítását, a melyet ezen országgyűléshez intéztek annyiban,hogy ezen közállami viszályoknak rendbe