Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-119

476 CXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. törvényszékben fekszik, sőt még ez sem elég, hanem a jogelvek egysége fölött őrködnie kell az államhatalomnak még az állam ügyészi intézmény által is ugy, hogy azon esetekben, midőn valamely bíróság a törvényt hibásan alkalmazta — habár a felek a felebbezés jogorvoslatával nem éhek is — az államügyész a hibás Ítéletet hivatalból a semmitő törvényszékhez fölebbvinni tartozzék, csak azért, hogy a hibás jogelv rectíficáltassék. Ily intézmény nélkül a jogelvek egységét elérni soha sem lehetne, és épen azért, mivel a jogelvek egységét helyreállítani soha sem az apellatorium fórum hivatása, hanem mindig a legfelsőbb törvényszéké ; nem áll, nézetem szerint, ő mltgának azon érvelése, hogy ugyanazon okoknál fogva, a melyek a felebbviteli törvényszékek felosztása mellett felhozatnak, a legfőbb törvényszék felosztása is követelhető volna: valamint abból, hogy a közigazgatás alsóbb rétegeiben a deeentralisatiót tartjuk üdvösnek, nem lehetne azt következtetnünk, hogy a központi kormány fölösleges. Hivatkozhatnám még financzialis szempontokra is, melyek okvetlenül tanácsossá tennék, hogy a kir. tábla felosztassák : mert tagadhatlan, hogy az élelem sokkal drágább, a lakbér sokkal magasabb itt Pesten, mint az ország távolabb vidékein; hivatkozhatnám arra, hogy a ker. tábláknak fölszerelt helyiségei vannak, melyek ezentúl használatlanul fognak állani, a mig itt Pesten az összpontosított kir. tábla számára szükséges helyiségek tetemes pénzáldozatba fognak kerülni; hanem mindezen okok elősorolásával nem akarom a mélt. főrendek becses idejét tovább igénybe venni s türelmüket fárasztani, és csak azon megjegyzésre szorítkozom, hogy meggyőződésemmel kénytelen voltam háttérbe állani, miután majdnem az egyetemes képviselőháznak ellenkező véleményével álltam szemközt, és meggyőződésemhez ragaszkodva oly hosszú discussiót idéztem volna elő, mely a törvényjavaslat törvénynyé emelését ^okvetlenül megakasztotta volna. Ily önmegtagadás nem tartozik a kellemes dolgok közé, de hazafias kötelességgé válik az mindannyiszor, a midőn meggyődésünk erőszakolása nagyobb roszat idézne elő, mint azon haszon, a melyet annak rögtöni érvényesítése által elérhetni remélünk. Épen ezért én ezea okokat a képviselőház előtt elhallgattam és most sem hoztam volna fel, ha némikép provoeálva nem lettem volna nyíltan bevallani meggyőződésemet és egyúttal azon eljárásomat igazolni, mely szerint véleményemtől, opportunitási szempontokból,ez idő szerintelálltam. Ugyanazon okoknál fogva, a melyek engem erre kényszerítettek, kérnem kell a mltgos főrendeket is : hogy e munkálatot ugy, a mint van, elfogadni méltóztassanak. (Elfogadjuk.) És nehogy a további tárgyalások folyamán is kénytelen legj^ek egyes pontokra vonatkozó felszólalásommal a mélt. főrendek türelmével viszszaélnijegyeu szabad ez alkalmat megragadnom annak kijelentésére, hogy én a mélt. főrendek jogügyi bizottságának minden egyes módositásait teljes készséggel, sőt köszönettel elfogadom. (Helyeslés,) Nem csak azért, mert ezen módosítások a munkálatnak tagadhatlanul részint kiegészítésére, részint tökéletesbitésére szolgálnak : de elfogadom főleg azon okból is a legnagyobb hálával; mert a mélt. főrendek jogügyi bizottságának meleg ügyszeretete.nemes jóakarata és hazafias bölcsesége, ^a módosítások terén azon korlátokon belül maradt, a melyeket átlépve, megbontotta volna a munkálat rendszerét s ez által ujabb és hosszas elvi di«cussióknak nyitott volna tért. Tette ezt a mltgos főrendek jogügyi bizottsága azért, hogy kerüljön mindent, a mi a javaslat törvénynyé emelését s ennek életbeléptetését késleltethetné. A midőn tehát ezért ismételve köszönetet szavazok, egyúttal kérem a méltóságos főrendeket, hogy a jogügyi bizottság módosításait elfogadni méltóztassanak. (E'fogadjuk!) Elnök: Ha nincs, a ki szót kíván emelni, akkor marad a szerkezet. Rajner Pál jegyző (olvassa a g) pontot, mely észrevétel nélkül helybenhagyatik. Olvassa a h) pontot.) Radvánszky Antal főispán: Nagyméltóságú elnök! Méltóságos főrendek! Tisztelettel legyen mondva, véleményem szerint, elvolt hibázva az, hogy ezen törvényjavaslatnál nem előbb vétetett tárgyalás alá az interconfessionális törvény, mely, tudomásom szerint, a vallás- és közoktatási miniszter ur által már réo'en letétetett az alsóház asztalára. Mert, felfogásom szerint, majdnem lehetlenség ezen szakaszhoz hozzászólani a nélkül, hogy ne érintessenek meg azon nézetek és elvek, melyeknektárgyalása s taglalása szorosan véve nem ide, hanem oda, az interconfessionális törvényhez tartoznék ; holott, ha az interconfessionális törvény elébe soroltatik e törvénynek, az ottani kérdések megoldásából mintegy önként s magától fejlődött volna ki az előttünk levő biróság-ok kérdésének megoldása is. Igaz ugyan, hogy az országgyűlés a sürgetős teendők halmazával igen el van foglalva, olyannyira, hogy a legjobbakarat s a legmegfeszitettebb szorgalom mellett is alig képes a nagy munkát megbírni. De, méltóságos főrendek, azon sürgetős tárgyak között, melyek a jelenlegi országgyűlésen már tárgyalás alá vétettek s még fognak tárgyalás alá vétetni, vélekedésem szerint, a legégetőbb kérdés az interconfessionális törvény : mert