Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-119
472 CXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Rajner Pál jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot.) Elnök: A jelentés ki fog nyomatni 1 ) és a mélt. főrendek közt kiosztatni, napirendre pedig nyomban a mai tárgy befejezése után fog kerülni. Most átmegyünk a polgári perrendtartás részleteire. Radvánszky Antal főispán: Mélt. főrendek! A 22. §-ban ugyan előfordul a szent-székek ügye; de már itt nem elvről lehet többé szó, hanem a szerkezetről: méltóztassanak tehát megengedni, hogy én elvi szempontból szólhassak mindenekelőtt. Elnök: Bocsánatot kérek , hogy félbeszakasztom ; hanem az volt a határozat a mélt. rendek belenyugvásával, hogy mindenekelőtt az elvek fognak részletesen tárgyaltatni, és igy reákerül a sor az 5. vagy 6. pontban foglalt elvi kérdésekre is. Jegyző ur, méltóztassék tehát pontonkint kezdeni a felolvasást. Rajner Pál jegyző (olvassa a bevezetést, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a jelentés aj pontját.) Elnök: Van-e észrevétel ezen pontra nézve ? Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Nagymélt. elnök! Mélt. főrendek! A jogi bizottságnak ezen óhajtására nézve szükségesnek tartom mind a mélt. főrendek, mind pedig az ország megnyugtatására kij'elenteui, hogy a végleges s az első fokú bíróságokra is kiterjedő törvényjavaslat az igazságügyminiszterium kebelében már készen is van. Hogy pedig ezen törvényjavaslat még nem terjesztetett a ház elé, annak oka nem fekszik másban, mint azon körülményben, hogy a törvényhozásnak legsürgősebb s legfontosabb teendőire sincs ideje; de kötelességemnek tartom ezen kijelentésemhez hozzátenni, hogy ezen törvényjavaslat előterjesztése a legközelebbi paidamenti ülésszakban a kormány első teendői közé fog tartozni. (Elénk helyeslés.) Rajner Pál jegyző (olvassa a b), c) és d) pontokat, meb;ek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az e) jiontot.) Cziráky János gr.: Ezen intézkedés szüksége az által merült fel, hogy, mint méltóztatnak tudni a mélt. főrendek, a sajtóügyekre a pesti központi bíróságon kivül a kerületi táblák is ki voltak jelölve ; miután azonban ezek megszűnnek, természetesen uj intézkedésnek szüksége merül fel, a mi iránti figyelmeztetésnek okvetlenül helye volt. Rajner Pál jegyző (olvassa az f) pontot.) ') Láed aa Irományok 5:45-dik számát. Nádasdy Lipót gr.: Kétséget nem szenved, hogy a jogügyi reformok egyik életfeltétele: a bíróságok helyes szervezete. A biróságok helyes szervezetével legközelebbi kapcsolatban áll ismét azok helyiségeinek oly módon való felosztása, hogy a perek elintézése minél könnyebbé és gyorsabbá váljék. Ez teszi rám nézve igen fontossá ama kérdést: vajon együtt maradjon-e továbbra is a királyi ítélő tábla, mint felebbviteli bíróság Pesten, vagy pedig az igazságügyminiszteri javaslat szerint az ország több vidékére felosztassák? Én azt tartom, mélt. főrendek, hogy az igazságügy czélba vett reformjánál azon kell igyekeznünk, hogy a perlekedés legkevesebb időbe és költségbe kerüljön. Ez okból szükséges, hogy átalában a törvényszékek a nép számának megfelelő arányban legyenek felállítva. Ha áll ezen elv, a mint én legalább hiszem, átalánosan állani kell annak a felebbviteli bíróságokra nézve is. Ezen elv szolgált alapul akkor is, midőn hajdan minden megye és királyi város, de sőt szabadalmas nagyobb községek is külön-külön első folyamodásu törvényszékekkel láttattak el, nem is emiitvén, hogy ezeken kivül egyes megyékben még nem csekély számú urí székek is léteztek, bizonyára azért, hogy a peres igények lehető gyors elintézése, bírósági orgánumok hiánya miatt, fenakadást vagy késedelmet ne szenvedjen. Ezen elvet azonban, mely eleinket az első biróságu törvényszékre nézve vezérelte, nem mindig respectálták; mert hiszen igen jól tudjuk, hogy nem léteztek minden megyében és királyi városban első folyamodásu törvényszékek, hanem az igazságügy legnagyobb kárával és sérelmével több megyei és városi törvényszék öszpontosittatott, ugy, hogy például Komárom megye perlekedői, s bűnvádi ügyekben felhívott tanuk, minden tekintet és kímélet nélkül koruk vagy szegénységükre, igen gyakran gyalog valának kénytelenek a 12 mértföld távolságú Pozsonyba felfáradni. Ezen eljárást, mely zsarnoki nyomással nehezedett perlekedő szegénységünkre, bizonyára nem helyeselte senki ; mert amaz ^elvet, hogy az igazság kiszolgáltatása gyors és olcsó legyen, sérelmesen meghiúsította. Ép ily módon tartanám én károsnak, ha a felebbviteli bíróság is az egész országra nézve egy helyen központosittatnék. Legelső elv, melyből én e kérdésre nézve kiindulok, az, hogy a felebbviteli biróságok kezelési eljárása, administratioja, a törvénykezésben olyannyira szükséges gyorsaság rovására nehézkessé ne tétessék. Márpedig, méltóságos főrendek, mindnyájunk előtt kétségtelen az, hogy egyetlen egy oly főtörvényszék, mely 15 millió nép jogigényeinek megbirálására van hivatva, rendkívül nagy személyzete miatt teljességgel nem mozoghat az-
