Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-114

452 CXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. ki fog jelentetni a jegyzőkönyvben, hogy Fiume városának üdvözlő nyilatkozata örvendetes tudomásul vétetett. Károlyi György gr.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Van szerencsém az állandó bizottság jelentését a földbirtok után járó tartozások megváltását tárgyazó törvényjavaslatról benyújtani. Elnök: Fel fog olvastatni. A jelentés alá nincsen irvaa bizottság jegyzője : felhívom azért, hogy pótlólagirja alá. (Nincs jelen!) Ifj. Ráday Gedeon gr. (olvas sa a jelentést *). lnök : Mélt. főrendek ! A felolvasott jelentésből tapasztalni méltóztattak, hogy a küldöttség csak egy szakaszra nézve teszen észrevételt, amely t. i. a részletes tárgyalásnál kerülend elő. Felszólítom a mélt. főrendeket, hogy a dolog lényegére nézve méltóztassanak nézeteiket előadni. Apponyi György gr.: Méltóságos főrendek ! Tagja levén a mélt. főrendek állandó bizottságának, legyen szabad a most felolvasott jelentést csekély előadásommal megtoldanom. (Halljuk!) A szőlőváltság ügye ügybeli rokonságánál fogva természetes corrollariuma azon epochalis reformnak, mely a földesúr és fölclmivelő közti viszonyokat törvényesen átalakította; és már azon előzmény is, nem tekintve az ügy politikai és nemzetgazdasági fontosságát, elégségesnek lászott a mélt. főrendek bizottságának arra, hogy ezen törvényjavaslatnak czélszerüségét és alaposságát elismerje. A földbirtokos és földmivelő közti viszonyok hazai törvények által szabályozott számos phásison mentek át, a melyek is ezen ügynek történelmi, mig más részről a földbirtokosi jognak alapját képezik. Azonban ez csak a jogosultság mellett szól és a joggyakorlatnak a kor igényeihez való alkalmaztatását törvényhozás utján meg nem akaszthatja , tagadhatl m levén az , hogy minden történelmi jog a történelemnek szülöttje levén, történeti tulajdonságát és életképességétcsak ugytarthatja fon, ha a jognak gyakorlata a történethez,azaz az események fejlődéséhez, szóval a kor igényeihez alkalmazkodik. A kor igényei fölött, különösen a mint azok a gyakorlati életben legújabb időben kifejlődtek, senki sem kételkedik. Valamint az úrbéri és hűbéri viszonyoknak ideje örökre lejárt, ugy mind azon ügyek, melyek azokkal rokon természetűek, korszerű törvényes átalakulásra késztetnek, mely nélkül a legalaposabb jog is csak keserű súrlódások tárgyává válhatik. Mondom, törvényes átalakulásra azért, mert mind a jogélvezőt, mind a teherviselőt csak is a törvényhozás utján és törvény által történt eldöntés nyugtathatja meg, ') Lásd az Irományok 224 dik izámát. és csak ez férhet meg az alkotmányosság és a jogérzet sérthetlenségével. Ezen tekinteteknél fogva a mélt. főrendek bizottsága, habár ez ügyben csak részét szemlélte azoknak, a mik a törvényhozásnak ez irányban még teendőit fogják képezni, mindazonáltal, bizva a felelős kormány gondoskodásában, ezen előleges részét is örömmel üdvözölte, tudván, hogy a mélt. főrendek mély belátásuknál és önzetlen magaskazafiságuknál fogva a bizottság ezen érzelmeiben bizonyosan osztozni fognak. Ezen szempontból indulva ki a mélt. főrendek bizottsága, feladatát csak azon kérdésre vélte szoritandónak, vajon az előttünk fekvő törvényjavaslat az igazság és méltánj-osság igényeinek megfelel-e, és pedig mind a jogélvezők, mind pedig a teherviselők tekintetében ? és vajon annak gyakorlati része vagy is a részletes intézkedések olyanok-e, hogy a tehernek lerovása a legnagyobb kímélettel történhessék meg, a nélkül, hogy a jogosultak érdeke csorbát szenvedne ? A törvényjavaslatnak beható, és mondhatom, szigorú megvizsgálása a mélt. főrendek bizottságát meggyőzte arról, hogy ezen törvényjavaslat minden szakaszát az igazság és méltányosság szelleme lengi át. és ha e tekintetben a tökéletesség fokát el nem érte, ez bizonyára nem a nemes akarat hiányában, hanem csak magának az ügynek nehézségeiben található fel. Hasonló megnyugvással f ntolta és vizsgálta meg a bizottság a munkálat részleteit is. Jelesül, a mi a tartozásnak kiszámítására nézve rendeltetik, hinni engedi, miszerint a legtöbb esetben, ha nem is mathematikai, hanem minden esetre a valóságot megközelitő értéke fog a tartozásnak kiszámíttatni. Mindamellett épen erre nézve egy aggodalom merült fel a bizottságban: az t. i., hogy a 10 évi átlag azon esetekben, a hol köztudomás szerint a földbirtokosok erősebb és gyakoribb elemi csapások által sújtattak, nem fogna vezetni azon ezélra, mely eléretni kívántatik, t. i. arra, hogy mindenütt lehetőleg igazságosan számittassék ki a tartozások értéke, és hogy mindenki számára lehető méltányossággal szereztessék meg a kárpótlás, a mi nem lehet puszta szerencse tárgya, t. i. annyiban, a mennyiben az utolsó évtized valakinek kedvezett vagy pedig őt sújtotta. Ezen megjegyzése a bizottságnak az igen t. minisztérium jelen volt tagjai részéről méltányoltatott. De veszedelmesnek látszott, ezen ügyet egy uj szakasz által különösen megemlíteni, a mely mint egy felhivás lett volna, melynek alapján számtalan, nem is igazolható igény támasztathatnék; miért is czélszerübbnek vélte, és abban állapodott meg a bizottság, hogy ez csak azon utasításba vétessék fel, melylyel a nagyméltóságú felelős kor-