Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-102

CII. ORSZÁGOS ULES. 407 •elő. Azonban tudjuk azt, hogy a legnagyobbszerü épület sem jő létre, ha ott nem működik a nagyon szerény állású föveny- és téglahordó szintúgy, mint a tervet, készitő és azt művészileg kivivő épitész ; tudjuk azt, hogy a legszövevényesebb és szinte csodás szerkezetű gőzmtí sem indul meg, ha ott nem dolgozik a szenet hányó szerény fűtő szintúgy, mint a gép titkait ismerő és részeinek parancsoló gépész; s ezt tudván, fogjuk azon jelentőséget is méltányolni, melylyel ezen egyházszolgák bírnak ott, hol az isteni szolgálat végeztetik. Hogy a lelkész erre kellően összegyűjthesse a híveket, hogy azt illően végezhesse, hogy a vallás malasztjait és vigaszát kellően kioszthassa a hiveknek, ezen egyházszolgák segedelmét nem könnyen nélkülözheti, ezek együtt szolgálnak vele a községnek, szolgálnak az egyháznak, az Istennek. Mi, hogy minél tökéletesebben elérethessék, hogy annál bizonyosabban találkozzanak ily szolgálatra vállalkozó egyének, azon kedvezményt kivánom mindezek számára megnyerni az uj törvényhozástól is, melyben őket az eddigi törvényhozás részesítette. Azon szabályokban t. i., melyek a házadó iránt eddig fenállottak, és melyek a pénzügyi bizottsággal közölve voltak, a 8-dik pont alatt e szavak fordulnak elő : „sekrestyések, egyháznak és harangozok lakjai, ha ezek plébániaépületekben szállásolnak ás lakjaikért bér nem fizettetik, házadó alá nem tartoznak." Én ezen mentességet a jövőre is fen akarnám tartani számukra. Az állam nem sokat veszt ez által; a községekre nézve, és illetőleg az ezek érdikében is előmozdítandó isteni és egyházszolgálatra nézve pedig súlyossá válnék a kedvezmény elvonása. Igen jól emlékezem még egykori erdélyi püspöki hivatalos időmből, mily nagy zavarba jöttünk akkor az egyházszolgákra nézve, midőn a közmunkamentesség, melyben az egyháznak annakelőtte részesültek, tőlök elvonatott. Nehogy ily zavarba jöjjenek újra egyházaink, kérem a magas házat, hogy azon mentességet, melyben azok eddig részesültek, de a melyet ezen törvényjavaslatban tisztán kifejezve nem látok, számukra fentartaDÍ méltóztassék. Lehetne ugyan e szakaszt kedvezően magyarázni ; de ezt nem merném tenni, ha a pénzügyminiszter úr nyilatkozatát nem nyerem. Az i) pont alatt t. i. a törvényjavaslat 2-ik szakasza azt mondja, hogy lelkészi és tanítói lakások adómentesek. Ezeknek kategóriájába ejthetnők talán azon „plébániai épületek"-et, melyekről mint a sekrestyések, harangozok és egyháznak lakásáról szól az eddig érvényben volt szabályoknak 8-dik szakasza. Azonban ezt bátran nem tehetjük. Ugyanis a mostani törvényjavaslat összevontan fejezi egy szakaszban. ki azt, mi az eddigi szabályok három pontjában volt kifejezve. Az eddigi törvény egy szakasza t. i. azt mondja, hogy házadó alól mentesek a lelkészi lakok, s oda van téve, zárjel alatt, mintegy magyarázásul : „plébániák"; egy másik szakaszban továbbá az mondatik, hogy az adóköteles kolostorok azon részei, a melyekben plébánosok laknak, a mennyire csak e ezélra fordíttatnak, szintén adómentesek; s egy harmadik szakasz szintolyaknák nyilvánítja a vallásfelekezeti községek tulajdonában levő azon házakat, a melyek plebánosi lakásokra használtatnak, a mennyire t. i. és míg ez történik. A mostani törvényjavaslat röviden szól, és ezen három szakaszt összehúzván, azt mondja: házadó alá nem tartoznak a lelkészi lakások. Mely kifejezésben hogy azon „plébánia-épületek" is benfoglaltatnak, melyek a sekrestyések, egyháznak ós harangozok lakását képezvén, az eddigi szabályok 8-dik szakasza szerint adómentesek, kimagyarázni nem tudom, ha ő nagyméltóságának a pénzügyminiszter urnak ez iránti hiteles magyarázatát nem birom. Ezt pedig annál inkább kikérem, mert tudnunk kell, mihez tartsuk magunkat, ha talán jövőre panaszok merülendnek fel ez irányban ; kérek pedig kedvező magyarázatot, hogy azon nagyon szegény szolgái a községeknek és egyházaknak érezzék jövőre is azon jótéteményt, melyben őket eddig részesítette a törvényhozás. Talán a jelen törvényjavaslat egy más kifejezését is ide lehetne búzni, értem a 2-dik szakasz i) alatti ezen szavait : „tanítói lakások." Köztudomású dolog ugyanis, hogy a tanítók és egyháznak személyében szerény fizetés mellett különböző hivatalok vannak összefoglalva, ugy, hogy a legtöbb helyeken ugyanaz a kántor, ugyanaz az egyházfi, ki a tanító is; s ott e törvény szavai szerint is házadómentes volna az egyházszolga mint iskolatanitó. De nem mindenütt van ez így, s a hol igy is volt volna eddig, tudjuk azt, hogy e hivatalok elválasztatni szándékoltatnak. Mi hol meg fog történni, ott a községnek szegény egyházszolgái az őket mint iskolatanitókat illető házadómentességtől jövőre elesnek. Kérném tehát a magas házat, méltóztassék az egyház ezen szegény szolgái iránt kimondani, hogy mint eddig a plébánia tulajdonát képező épületekben lakó egyházszolgák adómentesek voltak, ugy adómentesek lesznek jövőre is. Van még egy másik észrevételem ezen törvényjavaslat 2-dik szakaszára nézve, összehasonlítván azt az eddig érvényben volt házadó iránti törvény szabályaival. Ugyanis azon szabályok 4-dik szakaszában ez mondatik : „Püspöki lakok adómentesek. Ezen kedvezmény azonban csupán a püspök székhelyén létező s hivatalos hajlékul rendelt lakra szorítkozik." Minek nyoma sincs az uj törvényjavaslatban. Kérdést támasztottam tehát már a pénzügyi bizott-