Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-6

20 VI. ORSZÁGOS ÜLÉS. semmi szerencsétlenséget nem látok, sőt ellenke­zőleg ezen nagyon örvendek, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy épen nézeteink versengésével szeretett hazánknak szolgálatot fogunk tenni. Mi­kép szeressük a hazát, erre nézve mindnyájan egyetértünk; mi fáj a szeretett szegény hazának, azt mindnyájan egyaránt érezzük; de hogy bajai miként orvosoltassanak, erre nézve igenis eltérők lehetnek nézeteink és meggyőződéseink, azért még­is mindnyájan a szeretett hazát boldogítani akar­juk, A külön felirat mellett szavazok. Tomcsányi József főispán: Nagyméltó­sága elnök, mélt. főrendek ! Méltóztassanak meg­engedni, ha türelmükkel visszaélek; de hogy rám a szólás ily későn jött. azon discretio következése, hogy nem akartam előleg a szólók sorába tola­kodni. Azonban véleményemet a kérdésre nézve elmondani lényeges dolognak tartom. Zalamegye érdemes főispánjának indítványa abban öszpontosul, hogy a mit. főrendek a legmaga­sabb trónbeszédre adandó válaszfelirat elkészí­tése végett ezen gyűlésből választmányt küldjenek ki. Erre Pálffy József gr. ő méltósága azon ellen­indítványnyal lépett fel, hogy mielőtt e tárgyban érdemleg határoznánk, várjuk be a képviselőház­nak asztalára már letett, de a ház által még el nem fogadott felirati javaslatot. A legpositivabb adat, melylyel a Zalamegye mélt. főispánja által előter­jesztett indítvány támogattatik, a házszabályok 58-ik szakasza, mely azt mondja, hogy a felsőház külön feliratot készít. Ezt sokan a mélt. főrendek közül nem permissivnek, hanem kötelezőnek tart­ják, és ugy állítják a dolgot, hogy ez nem csak jog, hanem kötelesség. — Méltóztassanak megen­gedni, hogy én ez állítás másik részét el nem fo­gadhatom, mert jól tudta az 1861-iki tábla is, mi a kötelessége. Ha ez mulhatlan kötelessége volna a felsőháznak, bizonyára nem mulasztotta volna el 1861-ben sem. Ha még sem teljesítette, annak következése nem jogeljátszás, hanem az, hogy jogalapra állott, hogy e jogot, a mikor hasznos­nak, czélszerűnek látja, gyakorolja, de mikor czélszerűnek és czéljaival megegyezőnek nem látja, ezen joga gyakorlatától el is állhat. Ennél­fogva ezen utasítás nem kötelezi a mélt. főrende­ket, és csak az a kérdés, váljon ezélszerü-e vagy nem külön válaszföliratot készíteni. Az mondatott, hogy 1861-ben azért járt ugy el a főrendi tábla. mert oly válságos időket él­tünk , hol a nemzet legszentebb jogai megtámad­tattak és kétségbe vonattak, hogy tehát ezeket kivihassuk, összetartásra és tömeges fölszólalásra volt szükség. Most, igaz, nem egészen ugy áll a dolog, és azt hiszem, hogy, ha egészen oly sze­rencsétlenül állnánk, mint 1861-ben, talán megint azt tennők, a mit 61-ben; de más oldalról azt sem tagadhatni, hogy mi most sem vagyunk normális állapotban. A trónbeszéd, mely minden egyes tag kebelét és az én keblemet is magasztos érzelmek­kel töltötte el, szintén bizonyítja ezt. A trónbeszéd nekem nem ad oly biztosítékot, mint adtak azon tények, melyek a trónbeszédet részint megelőzték, részint követték. Nekem a sep­temberi manifestum, nekem az erdélyi országgyű­lésnek akkénti alakítása, mint az alakíttatott, a tórnbeszédnél is nagyobb biztosságot adott arra nézve, hogy ügyünk kedvezőbbre fordult. De az­ért még ki nem bontakoztunk hazánk bonyodal­I maiból; alkotmányunk ezen pillanatban is fel van i függesztve és csak azon részben van helyreállítva, hogy 0 Felségének kegyéből ezen országgyűlés összegyűlt; de itt sem látom annak lényeges kie­gészítő részét, t. i. a minisztereket. (Helyeslés.) A kik ezek után is még azt állítják , hogy már normális állapotban vagyunk, és hogy ennél­fogva az 1861-diki példára nem lehet hivatkozni, azokat kérem mindezen tények megfontolására. Az én nézetem az, hogy még nem vagyunk normális állapotban; és épen azért azt kívánom, hogy, mint 1861-ben, ugy most is a nemzet töme­gesen nyilatkozzék. Megengedem, hogy ezen tö­meges tüntetésre nincs szükség 0 Felsége atyás­kodó fejedelmünk irányában, ki oly útra tért, mely, ha az ő akarata és a mi akaratunk teljesül, a nemzetet elvezeti azon czélhoz, melyet mindnyájan elérni kívánunk. De ki van mondva a septemberl manifestumban, sőt hivatkozva van rá a trón­ff beszédben is, hogy O Felsége kénytelen a többi tartományokbeli népeket is tekintetbe venni. Ne­I künk tehát, ha szerencsések leszünk 0 Felsége legmagasabb kegyét megnyerni, még egy másik ordre de bataille-al is meg kell küzdenünk. A mi azt illeti, hogy a felsőház ugyanazon elveket követi, mint az alsóház, és ennélfogva en­nek eljárását nem gyöngíti, meg kell jegyeznem, hogy azt magam is bizton reménylem, ismerve nem csak a felsőháznak hazafias jellemű egyéneit, hanem tudva azt is, hogy a felsőház is minden­esetre átlátja azon erkölcsi kötelességét, mely rajta fekszik, hogy hazafiúságban senkinek a tért áten­gednie ném szabad ; de abban, hogy ez kétféleké­pen történik, erőt nem látok. Mondatik ugyan, hogy ha két rész külön ugyanazon egyet mondja, ez erősebb támasz, mintha az egyik hozzájárul ahhoz, a mit a másik mondott. — Én is azon véle­ményben vagyok, hogy ez ehhez hasonló hatást tesz 0Felsége irányában, de nem tesz hasonló ha­tást lefelé, a mit a nélkül, hogy ezen rétegek nyo­mása alatt állanék, nem annyira a magam, mint inkább a mélt. főrendek érdekében óhajtok tekin­tetbe vétetni. A felsőház egyetlen maradványa az aristokratiai institutiónak, és mennyire szükséges

Next

/
Thumbnails
Contents