Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-75
LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 309 ről történt e részben felhivás, miszerint az ország ezen osztálybeli lakosainak sorsán segíteni és könnyíteni kell; előkerült ezen kérdés az azt követő országgyűlésen is. Valóban örömmel kell tapasztalnunk, hogy azon időszak óta ezen kérdésnek igazságos és méltányos megítélésében igen nevezetes előhaladást tettünk; sokan voltak akkor, igen kitűnő hazafiak, kik ezen kérdés megítélésénél külön-külön aggodalmakat tapasztaltak, s az adandó jogokat csak igen szűk körre kívánták szorítani. Felemiithetem azt, hogy az Istenben boldogult nagy tagja e háznak, gr. Széchenyi István, kinek hazafiságát és szabadelvüségét senki közülünk kétségbe nem vonhatja, Angliát és Franczia• országot hozván fel, még azon hasonlatossággal élt, hogy igen is Anglia- s Francziaországban ezt könnyen lehetett létesíteni, mert a zsidóknak egyenjogositása ott annyi volna, mint egy nagy tóba egy palaczk tintát önteni, hol az nyomtalanul elvész; holott Magyarországban annyi volna, mint egy íál levesbe önteni: azt teljesen élvezhetetlenné tenné. Ezt csak példa gyanánt bátorkodtam előhozni, hogy azóta a kor kivánatainak megértésében és az eszmék tisztulásában nevezetes előhaladás történt; azonban — mint már mondám — vallásos meggyőződésemet ugyanazon alapon nyugvónak találtam akkor, mint a melyet most ápolok, és azért, föltéve még azon esetet is, a mit egyátalában meg nem engedek, ha ezen törvényből más hitfelekezetek állására nézve veszedelem háramolnék, akkor is mellette volnék, mert azt is tudom, hogy a keresztyén hitvallás egyik alapfeltétele : „tégy jót azokkal is, kik gyűlölnek." Mélt. főrendek! Én igen üdvözlöm ezen törvényczikket, hogy az a magyar minisztérium részéről akkép szerkesztetett, a mint szerkesztetett; és egyátalában nem ápolhattam volna ezen nézetet, ha ezen törvényezikk nagyobb átalánosságban és nem egyedül hazánk azon nevezetes osztály- és hitfelekezetének felemlitésével lett volna szerkesztve: mert itt igazságosak kívántunk lenni egy nagyszámú felekezet irányában, mely eddig is, és a legújabb időkben valósággal, mind a nemzetiségi czéloknak előmozditásában, mind hazafiság- és művelődésben velünk összeforrni igyekezett. (Helyeslés.) Ez legalább meggyőződésem, hogy én azon másik elvet, miszerint minden vitatás nélkül ki volna mondandó, hogy bárki bármely vallást valljon, ruháztassák fel átalánosságban jogokkal, nem pái'tolhatom. Ezen kérdésre nézve csak egy észrevételem van, hogy ezt egész átalánosságban felállítani veszedelmes, valamint egyátalában veszedelmesek minden, egész átalánosságban felállított törvények: mert midőn azt hiszszük, hogy jót szülnek és a szabadságot előmozdítják, veszélyes és az állam létét koczkáztató szabadosságra szolgáltatnak alkalmat, pedig azért, mert ámbár minden ember vallásos meggyőződésének szabadnak és függetlennek kell lenni , de gyakorlatának olyannak kell lenni , a mely a tiszta morállal és erkölcsökkel ellentétben ne legyen, és más részről az államot és az államnak czélját ne koczkáztassa. De ezt minden sektáról mondania priori nem lehet; és én soha se fognám azt védelmezni, hogy a „tel est mon plaisir" elvéből kiindulva, a mormonok nálunk háremeket állítsanak, vagy egyéb ily szerencsétlen szekták behozatala minden haszon nélkül eltüressék. Azért is tehát üdvözlöm a törvényezikk szerkezetét, s azt a mélt. uraknak mind átalánosságban, mind a részletekben annyival inkább gyors elfogadásra ajánlom, mert én azok sorába tartozom, kik igen óhajtották volna, hogy akkor, midőn azon nagy ünnepet ültük, a nemzet kieugesztelődésének ünnepét, midőn a fejedelem Sz. István koronájával megkoronáztatott, hazánknak ezen tekintélyes osztálya is a teljes jog gyakorlatát már élvezte volna ; azért ne halaszszuk ezen tárgyat, hanem az imént közelgő, mindenkit üdvözítő, és az egész keresztyénséget vidámító ünnep alkalmával örvendeztessük meg azon tekintélyes nagy számú hazánkfiait. (Helyeslés.) Szögyény László főispán : Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Midőn én is az előttünk fekvő törvényjavaslat pártolására vagyok bátor felszólalni, szintén csak igen röviden leszek kénytelen a mélt. főrendek figyelmét igénybe venni : mert ha valamely tárgy mellett az absolut igazság érvei szólanak, nem szükséges a méltányosság, a politikai ildomosság és az államérdekből indokokat meríteni. Ilyen pedig szerintem a fenforgó tárgy. Ezen törvénynyel az ország egy sokkal régibb tartozást ró le, mint melyet t. barátom Biharmegye főispánja Tisza László emiitett: mert már az 1790. évi 38. törvényezikk azt mondja, hogy a zsidók állapota a jövő országgyűlésen törvény által rendeztessék. Tíz országgyűlés ment el azon törvényezikk hozatala óta, a nélkül, hogy a zsidók állapotának rendezése törvényhozásban szőnyegre került volna, míg végre 1839-ben, illetőleg 1840-ben az akkori országgyűlés követi táblája egy törvényjavaslatot indítványozott, mely szerint az akkori viszonyokhoz képest a nem nemesek által élvezett jogok Magyarország izraelita lakosaira is kiterjesztendők lettek volna. Midőn e törvényjavaslat a főrendi házban tárgyaltatott, a háznak az ország pótolhatlan veszteségére oly korán elhunyt lángeszű egyik tagja gr. Dessewffy Aurél azt jegyezte meg, hogy a zsidó nemzet ellen Európának majdnem minden nemzetei és népei századok óta vétkeznek , ideje tehát, hogy a múlt időknek méltatlanságait már ne csak sajnálkozva emlegessük, hanem azon méltatlansá-