Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-74

LXXI v- ORSZÁGOS ÜLÉS. 305 függetlenségének megalapítására, különösen belvi­szonyaira nézve, mindig törekedett volt. Hozattak e részben fölötte sok törvények, és hozattak igen lényegesek, olyanok, melyeket mi most sarka­latosaknak tekintünk, és a melyeket a múltkor Fehérmegye érdemes főispánja fölötte ékesen föl­idézett. Ha átpillantunk azon törvényeken, melyek a mióta ezen szövetség létezik , jelesül a ke­reskedelem szempontjából hozattak és hazánk tör­vénykönyveiben jelentkeznek, bizonyiíják és tanú­sítják azok ott, hogy talán egy tér sem volt, a melyen látszólag annyira igyekeztek föntartani külön határozatok hozatalával a nemzet önállását és függetlenségét. De ha e törvényeket szorosab­ban vizsgáljuk, ugy találjuk mégis, hogy a kivi­telben és végrehajtásban a függetlenséget ezek egyedül vagy illusoriussá tették , vagy oly csekély alárendelt tárgyakra szorították, a me­lyekről rendelkezni a nemzetnek szabadságában állott. Mert vagy lényegesek nem voltak, vagy kivitelökben követte őket mindig meghiúsulás a más oldalról történt egyakaratu intézkedések következ­tében, mely egyakaratu intézkedések a törvényen tultették magokat. Fölállittattak száraz vámok, és eltöröltettek, történtek rendelkezések a törvények hosszú során át, hogy Buecari városán szabad legven marhát behajtani, rendelkeztek a szicziliai só behozataláról ; de a legnagyobb érdekeket, az ország önállását és függetlenségét a legtöbb tekin­tetben elfelejtetten vagy szem elől tévesztetten ve­szélyeztetve látjuk: ugy, hogy mi tagadás benne, Magyarország a legújabb időkig gyarmatilag volt kezelve, és érdekei tökéletesen alárendeltettek. Ha tehát, inéit, főrendek, kezünkbe veszszük ezen törvényjavaslatot, mely most hozzájárulásunk következtében felséges urunk királyunk által szen­tesittetni fog, meg kell győződnünk arról, hogy itt Magyarország valódi tényleges önállóságának leg­fényesebb, legkitűnőbb diadalát üli; és e részben azt tartom: alig hozatott legújabb időben törvény, a mely oly nagy tekintetet érdemelne és oly nagy hatást gyakorolna, és a mely legkésőbbi időkben is — ugy hiszem — megtermi gyümölcseit. De nem tekintve közjogi tekintetben szerzett vivmánvainkat, van egy másik vívmány is : ezen vívmány pedig az, hogy el lőn ismerve, miszerint csak az által fejlődhetik ki hazánk anyagi tekin­tetben, ha a többi, velünk egy birodalomban élő nemzetiségekkel viszonyaink szilárditása végett szorosabb szövetkezésre lépünk, ha magunk kö­zött, nem ugy, mint a megelőzött évtizedben, emlé­kezni fogunk, az elkülönözés vámvonalak általi, mondhatni cbinai falak általi elkülönözésében ke­resünk eredményt, hanem az által, hogy egy czélra törekedve, ugyanazon czél kivitelére egye­sülvén, azokban mindkét fél boldogítása czélozta­FÖRENDI H. NAPLÓ. 186 5 /,. tik és egyúttal mindkét nemzet méltányos kivána­taival találkozunk. És ennek következése a harmadik vívmány, melyet ezen törvényjavaslatban látunk, a részünkről más testvérnemzetek irányában nyilvá­nuló méltányosság legnagyobb, legkitűnőbb jele. Mert alig fogjavalaki tagadhatni, és talán ő nagy­méltósága a kereskedelmi miniszter rír is el fogja ismerni, hogy a még jelenben is fenálíó vámtéte­lekben találtatnak többek, a melyek hazánk részé­ről, a kik állásunknál és geographikus helyzetünk­nél fogva minden tekintetben a szabad kereske­dés elveihez szítunk és azokat vagyunk kötelesek állásunknál fogva önfenmaradásnnk érdekében védelmezni, mégis mi azon méltányos áldozatokat meghozzuk, melyeket én részemről nagyon helyes­lek, és melyeket a többi tartományok és velünk szövetségben élő nemzetek együttléte megkíván. Midőn mi ezen áldozatokat hozzuk : azt hiszem, az csak megszilárdítására fog szolgálni azon köteléknek, mely egyátalában szükséges arra, hogy nem csak közjogi, de nemzetközi viszonya­inknak békés fejlődése egymás közti egyetértés és egymás iránti méltányosság alapján történhessék és eszközöltessék. Ezek igen igénytelen nézeteim, melyekkel azon vívmányokat kívántam kitüntetni, a melyek­ből kiindulva méltóságtoknak azok alapján, a mi­ket a t. előttem szólók sokkal ékesebben és ala­posabban felhoztak, ezen vámszövetségnek, mint Magyarországnak kereskedelmi tekintetből egyik nagy chartájának elfogadását ajánlani bátorkodom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ha nincs a mélt. főrendek között senki, a ki szólani kívánna, akkor az átalános vita be van fejezve; és ekkor fölkérem azokat, kik az előttünk fekvő törvényjavaslatot elvben és lényeg­bén elfogadják, méltóztassanak felállam. (Megtör­ténik.) A mélt. főrendek átalánosságban az imént felolvasott, hozzánk átküldött törvényjavaslatot elvben és lényegben elfogadják. Méltóztassék azt most pontonkint felolvasni. Rajner Pál jegyző (olvassa a törvényjavas­latot czikkenkint, s az egyes czikkek mind vitatkozás nélkül elfogadtatnak.) Elnök: A pontonkinti felolvasás folytán vál­tozatlanul elfogadtatván a törvényjavaslat, tör­vényjavaslatról levén szó, név szerinti szavazás lesz szükséges : azért kérem, méltóztassék a mélt. főrendeket egyenkint felszólítani; és azok, kik a törvényjavaslatot mind béltartalmára, mind szer­kezetére nézve magokévá teszik, igennel, az ellen­zők pedig nemmel fognak szavazni. Nyáry Gyula b. jegyző (olvass i a főrendek névsorát, mely alkalommal valamennyi jelen levő tag igennel szavaz.) Elnök: A mélt. főrendek jelenlevő 67 tagja 39

Next

/
Thumbnails
Contents