Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-74

302 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. tünk fekvő munkálatai utolsóját tárgyaljuk , egy pillantást vethessek a kérdésnek átalános oldalára. Ismételve volt alkalmam a mélt. főrendek előtt meggyőződésemet az Európa e részében jelenleg fenálló állam-csoportozatok természetére, szükségeire nézve kijelenteni. Nem fogom ismételni azokat, miket az osztrák állam-csoportozat geographiai alapjára, históriai fejlődésére, politikai és nemzetközi szükségességére nézve más alkalomkor mondottam. Rendithetlen meggyőződésem, hogy azoknak kellő tekintetbe vétele az előrelátó magyar politikának vezérelveihez tartozik; de bármilyenek legyenek e tekintetben a vélemények, van egy politikai elv, melyet tagadhatatlannak tekintek, s melynek megemlítését ez alkalommal szükségesnek tartom : s ez az, hogy minden gyakorlati üdvös politikának egy bizonyos határozott, közösen elismert tényleges alapon kell nyugodnia. Addig, mig egy ország működésének a közakarat és törvény által kölcsönösen elismert, biztos alapja nincs, addig, mig minden alkalommal nem az ezen alapon kifejlendő intézkedések, hanem maga az alap vétetik kétségbe : nincs remény gyakorlati, biztos és tartós anyagi és szellemi eredmények létesítésére. Irigylem azon országok és nemzetek sorsát, a melyeknek állam-lételének alapjai soha kérdésbe nem vétettek. Nem kerülheti el mindazonáltal ügy elmünket, nem e termen belül, hanem az országban nyilvánuló nézetek némely árnyalataiban, hogy ezen tényleges alapok nem mindig fogadtatnak el e tekintetben változhatlan kiindulási pontul. És a conjecturális politika ezen nyilvánulásai irányában engedjenek meg a méltóságos főrendek egy megjegyzést : tisztelek én minden meggyőződést, bármennyire eltérő legyen is az enyémtől; tisztelem azon feltétel alatt, ha mások meggyőződését is tisztelni tudja. Engedékenységgel viseltetem minden, még szenvedélyes felhevülés irányában is, ha annak gyökerében a nemes érzületet felismerni képes vagyok. Mindnyájan, a kik az utolsó évek leforgása alatt megkísértettük a törvényes alap helyreállítása előtt az ország dolgaira befolyást gyakorolni, sokkal inkább tapasztaltuk, hogy eljárásunk igazolásául csak szándékunk tisztaságára hivatkozhattunk, semhogy méltányossággal ne legyünk azok irányában, a kiknek szándéka tisztaságát kétségbe vonni nem akarjuk. De bármily menthető legyen is a politikai elmélet terén lehetségeket venni fel a politikai számitások alapjául, és ezen combinatiók bő során át ahhoz kötni reményeket, a mi az egyéni felfogás szerint a haza üdvének és nagyságának leginkább megfelel : a gyakorlati politika tények és törvények által körvonalozott tere mégis más, mint a politikai elmeszáguldozások légköre. Államok összeroskadhatnak, i sőt nemzetek állami élete is félbeszakadhat, senki sem ismeri előre a gondviselés rejtélyes szándékait. De hogy a franczia szónok szavaival éljek,, arról régen meg vagyok győződve, hogy : senki sincs hivatva vagy feljogosítva hazájának nyugalmát, törvényes állapotát, békés kifejló'dhetósét a. gondviselés rejtélyes szándékainak oltárára ön-szántából áldozatul hozni. (Helyeslés.) Nehéz időket éltünk mi, mélt. főrendek, anynyiban, mert épen az említett alapokat nélkülöztük : ragaszkodjunk tehát kétszeresen azokhoz oly pillanatban, midőn — Európára és az európai viszonyokra tekintetet vetvén — meggyőződhetünk, hogy mindazon uj eszmék, melyek a nemzetközi viszonyok terén érvényesülni akarnak, hazánk fenállására nem nyújtanak biztosítékot. i Midőn ezek közt a nemzetiségi elv tulesigázására • utalok, mely az államok jogosult fenállásának egyedüli alapjaként akar elfogadtatni, nem azt akarom következtetni, mintha Magyarországnak nem épen az lenne feladata : az ország és a törvény határain belül a nemzetiségi kérdés megoldádását kölcsönös méltányossággal és jóakarattal megkísérteni. Tudom, hogy ezen kérdés megolsa véghetetlen nehézségekkel jár. De valamint j az egyénnek, ugy a nemzeteknek sem szabad azon I feladatokat, a melyeket a gondviselés eléjök szabott, akár könnyelműen elutasitani, akár rólok gyáván lemondani. Szembe kell azokkal szállni, de szembeszállni azon feltétel alatt, hogy a megoldás ne gyöngítse azon alapot, melyen maga az ország nyugszik. Es ezért csak azon egy feltételhez kell kötnünk a külön nemzetiségek igényeinek az ország határain belül méltányos kielégítését, hogy ezen kielégítés által maga a nemzet nemzet lenni meg ne szűnjék. {Elénk helyeslés.) Ha visszatekintek az utolsó évekre, nem kerülheti el figyelmemet, hogy hányan ragadtattak ki közülünk minden pártárnyalat soraiból, kik ép azért, mert a haza ez időszakban a tényleges állapotok törvényes alapját nélkülözte, nem vihettek kora sirjokba ernyedetlen hazafiúi munkásságuk jutalmaként mást, mint tiszta hazafiúi szándékuk megnyugtató öntudatát és a haza jobb jövője iránti csüggedhetlen reményöket. Hányan vannak jelenleg is közülünk, kik elmondhatják magokról a római iró szavait: „Pauci non modo aliorum, sed et nostri superstites sumus. Exemptis e média vita tot annis, quibus juvenes ad senectU' tem, senes probe ad exactae vitae terminos pervenimus, quantus quisque reíiquos, qui rempublicam vidisset?" Kétszeres örömmel üdvözlöm tehát azon alap letételét, mely az ifjabb nemzedéknek nem csekély feladatot, de könnyebben megoldható feladatot nyújt, mint az volt, mely az utolsó éveket jellemezte.