Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-72

LXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 293 ezzel rokon természetű s szoros összefüggésben áll s a mely a képviselőház által ide fog küldetni, véleményt adjon. A másik pedig az, hogy az elnökség ruháztassák fel azon hatalommal, hogy mihelyt e bizottság véleményét elkészítette, rögtön kinyomassa s annak tárgyalását napirendre tűzze. Ha jól fogtam fel, ebben állott a miniszter ur ő exeiájának javaslata. Azon mélt. főrendek, kik ebbe beleegyeznek, méltóztassanak azt felállás által kijelenteni. (Megtörténik.) A javaslatot tehát a mélt. főrendek elfogadták. E törvényjavaslat is át fog adatni a bizottságnak. A napirenden levő tárgy azon törvényjavaslat, melyet a képviselőház a közös költségek viselésének aránya felől a mélt. főrendekhez átküldött, s a mélt. főrendek által kiküldött bizottságnak e feletti véleményes jelentése. Rajner Pál jegyző (olvassa a hizottsly jelentését és a tötvénrjavaslatot). Elnök: Az átalános tárgyalás megnyílik. Méltóztassanak hozzászólani. Szögyény László főispán: Nagymélt. elnök, méltóságos főrendek! A most felolvasott törvényjavaslat is azok közé tartozik, melyek nagy fontosságuk- és horderejűknél fogva a képviselőháznak legbehatóbb és szokottnál hosszabb tárgyalásán menvén keresztül, mellette és ellene minden gondolható érvek annyira el lettek mondva és kimerítve, hogy valóban irigylendő volna azon elmének eszmegazdagsága, mely akár a dolog mellett, akár ellene egészen uj indokokat és érveket felhozni képes lenne. Azonban midőn így nézeteinket többnyire már máshol elmondott érvekkel vagyunk kénytelenek támogatni: azért még sem vádoltathatunk plágiummal: mert oly hoszszan foglalkoztunk már magával ezen tárgygyal, hogy a mi érveink és indokaink is hihetőleg már régebben megszülemlcttek bennünk, habár később érvényesítjük is azokat. A szőnyegen levő törvényjavaslat mellett — mely a f. évi XII. t. ez. gyermeke — szerintem mindazon érvek és indokok harezolnak, a melyek az anyatörvény létrehozatala mellett szólanak. A XII. t. ez. létre jött, mert a sanctio pragmaticának helyes értelmezése mellett a magyar korona országai és tartományai közt bizonyos közös érdekű viszonyok létezését el kell ismerni, és mert ezen fél századnál régebben, sőt szerintem már sokkal azelőtt létezett közös érdekű viszonyok az alkotmányos Magyarországgal szemben rendezetlenül csak addig állhattak fen, míg a birodalom másik fele absolut hatalommal kormányoztatott. Midőn tehát ezen részekre nézve is bekövetkezett az alkotmányos átalakulás, ezen közös érdekű viszonyoknak kölcsönös egyetértéssel alkotmányos utón törvény általi rendezése elutasithatlan és elhalaszthatlan lett. (Helyeslés.) Az 1867-iki XH-ik törvényezikk megállapítja e rendezésnek fő elveit, útjait és módjait; most ezeknek alkalmazásáról van szó. Az országgyűlés az e részbeli javaslat tételével egy országos küldöttséget bizott meg, melynek munkálata alapján a minisztérium törvényjavaslatát terjesztette elő. Hogy az országos küldöttség az ide vágó adatok mérlegelésében, összehasonlításában s megrostálásában közelismerésre méltó szorgalommal, tevékenységgel és szívós kitartással járt el, mindnyájunk előtt tudva van. A minisztérium most az országos küldöttség és a lajtántúli részek képviselőivel létrejött egyezmény alapján előterjeszti a törvényjavaslatot. Ezen törvényjavaslat lényege abban áll, hogy a pragmatica sanctióból folyó közös érdekű viszonyok által előidézett államszükségleteknek fedezéséhez a magyar korona országai az összes költségeknek 30°/

0-val, a többi részek pedig 70%-kai járulnak, mely arány a beható tényezők és adatok legszorgalmatosabb. legszigorúbb és leglelkiismeretesebb megrostálásával lett megállapítva. A kérdés tehát most az , vajon ezen arány igazságos , helyes , méltányos és elfogadható-e ? Ezen kérdésre én az országos küldöttségnek munkálatában és a főrendi választmány jelentésében foglalt indokok alapján — melyeket ismételni nem fogok — határozott igennel vagyok kénytelen felelni. Ugyanis igaz, hogy az országos küldöttségnek munkálata kezdetén a magyar oldalon a közös költségekhez járulás arányának megállapítására nézve kulcsul az utolsó hat évi időközben a közös költségekhez történt tényleges hozzájárulás kívántatott megállapittatni, mi a mostaninál sokkal kedvezőbb arányt eredményezett volna, tudniillik 25%-ot, 757

0 ellenében; igaz, hogy magyar oldalról utóbb a magyar korona országainak részeire nézve a százalék csak 28-ra és később 29-re kívántatott emeltetni, mi a mostani aránynál még mindig 1, illetőleg 2 %-kal kevesebb ; de nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy viszont más részről azon arány megállapítására nézve oly kulcs sürgettetett — nem minden plausibilis ok nélkül — használtatni, u. m. egyszer az egyenes adó kivetése, másszor a kivetett egyenes adó után való tettleges befolyások, mely Magyarországra nézve a mostaninál sokkal kedvezőtlenebb, nyomasztóbb arányt, t. i. 34°/

0-nyi hozzájárulást eredményezett volna: ugy, hogy e mostani törvényjavaslatban levő arány, t. i. 30% és 70 % egy méltányos közép utat képez; és ez az 1867-ki XII. t. ez. 18. és 19. §-ainak is megfelel,