Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-6

10 VI. ORSZÁGOS ÜLÉS. viselőház egyéb megállapodásai, u. m. a törvényjavaslatok , elnökeik és jegyzőik által aláirva, és igy közösen terjesztessenek királyi szentesítés alá. Már pedig mindezen szabályokra és igy az általam fölemlített 58-ik §-ra nézve is ezen az országgyűlésen kimondták a mélt. főrendek, hogy mindaddig , mig a törvényhozás mást határoz , azokat épségben kívánják fentartani. Ezen szabály meg is lőn tartva és erősítve az 1848-iki országgyűlés alatti eljárás által. Hogy 1861-ben tőle eltérés történt, azt az akkori rendkívüli viszonyok okozták. Jól történt-e ez igy, vagy nem, annak én lehetek legkevésbbé bírálója, a haza históriája fogja ezt egykor megítélni. De ha szabad ily komoly tanácskozások közt azokra utalni, kik akkor a felirat elfogadása alkalmával jelen voltak, sokaktól hallhatjuk, menynyi önmegtagadásukba került nem szólalni fel, és mennyire bánták ezt később. De ha az akkori körülményeket tekintetbe veszem, ezen egy perczig sem csodálkozom. Midőn az ország jogi állapotja meg vala ingatva; midőn fő czélul az országgyűlésnek a reichsrathba való bekergetése tüzetett ki; midőn nemzetiségünk vala veszélyeztetve : akkor össze kellett tartani , egyhangúlag kellett nyilatkozni, nem volt szabad tágítani. De ugy állunk-e must is. mélt. főrendek"? Nem akarok a decz. 14-én 1 ártott trónbeszéd taglalásába fogni. De annyit csak szabad mondanunk, hogy miután O Felsége a törvény alapját elfoglalta és egy szebb jövőnek reményét keltette föl keblünkben; miután a jogfolytonosságot oly határozottan kimondotta : legalább tegyünk annyit első föllépésünk alkalmával, hogy menjünk vissza a törvény alajjjára, éljünk az általa nyújtott joggal, sőt kötelességgel. (Elénk helyeslés.) Nem tagadom, magam is egy véleményben voltam Pálffy gr. ő méltóságával, hogy ez indítványnak már előbb kellett volna tétetni; de ez akkor impraktikusnak mondatott, s felhozatott, hogy a képviselőház iránti figyelem megkivánja, hogy ő tegye meg- az első lépést. De azért ebben nem látok mulasztást: mert hisz egy időben, egyszerre tárgyaljuk a feliratot s így nincs elkésés; de ha volna is, kötelességünk, mint mostani tanácskozásunk is mutatja , ezt helyrepótolni és a rendes kerékvágásba hozni. Hogy mi legyen tartalma a feliratnak, ez órában már megemlíteni, idő előtti volna; de mindenesetre sértés volna a mélt. főrendekről feltenni, hogy más valami nyerné meg beleegyezésöket, mint az, mi a jogfolytonosság eszméjének , mi az ország integritása visszaállításának, mi az országgyűlés kiegészítésének megfelel, és a pragmatica sanctio elutasíthatatlan kétoldalú postulatumaival telj'es öszhano-zásban áll. Hoav a mélt. főrendek másban egyeznének, másban állapodnának meg, azt nem hiszem, azt sértés nélkül nem merem feltenni. (Elénk helyeslés.) Csatlakozom a Festetics György gr. ő méltósága által tett indítványhoz. Vay László gr.: Nmltgu elnök, mltgos főrendek ! Oly válságos időkben, midőn mindenkinek keble ihlettel számot vetve közös, imádott hazánk sérelmei és bajai fölött, a rideg észtan és opportunitás könnyen alkalmazható status-tanával bonczolandó és orvoslandó szavakat találni igen nehéz, a szavakban kellő irányt és arányt tartani lehetetlen. Ennélfogva eleve kérem a t. háznak türelmét és elnézését, ha szavaimban tuláradoznám. Nem pártolom , mltsgs főrendek, Zalamegye főispánja Festetics György gr. indítványát, és pedig nem pártolom azért, mert mindenki előtt tudva van, hogy a jelen országgyűlés köznemzeti, hogy úgy mondjam, egy sziv dobbanása folytán történt megállapodása egy nagy név nyugodt, magasztos, önzéstelen, valóban cincinnatusi jelleméhez és ismert logikájához volt kötve. Ezen nagy névnek adattak át az összes nemzet érzelmeinek szálai, és egyedül ő van hivatva ezek legombolyitására és ezen gordiusi csomó megoldására, lévén a nemzeti bizalom szent és mindenható. Igy folytak az események, igy haladtunk előre, nyugodtan várta a magas kormány, megadással a szenvedő nemzet a fejleményeket. Elérkezett azon idő, midőn ha nem is diplomatice, de a szokásos rokonszenvnél, előszeretetnél, együttérzelemnél fogva, ezen mű már mindnyájunk előtt ismeretes, és ezen müvet mindnyájan együtt, egyetemleg élvezzük, helyes, tökéletes voltát ismerjük és magunkénak valljuk. Megvan ezen műben minden említve, benne vannak fájdalmaink találóan megnevezve , orvoslandó bajaink egyedüli gyógyszerei körülírva. Mi annál többet nem adhatnánk, annál kevesebbet nem kérhetnénk, mint a mit az magában foglal. Megadja benne a nemzet a társas országoknak mindazt, mi az övék, megadja a királynak, mi a királyé, a nemzetnek és nemzeteknek, mi a nemzeté és nemzeteké. Ennél többet bizonyára mi nem adhatnánk, mert szivünk újra nem nő, egy nemzet öntudatosan öngyilkosságot el nem követhet. Tehát a képviselőház válaszfeliratát bevárandónak és egész terjedelmében elfogadandónak vélem. Csatlakozom Pálffy József gr. ő méltósága indítványához. Ranolder János püspök : Nagy mélt. elnök , mélt. főrendek! A hallott indítványok kapcsán röviden oda nyilatkozom, hogy a főrendi tábla, a trónbeszédet illetőleg, és azt magát is kirekesztőleg szemmel tartva, külön feliratban járuljon 0 Felségének, Urunknak legmagasabb trónjához. A főrendi táblának ehhez joga van, és nincs ok. miért e jogával ne éljen; de nem is tanácsos.