Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-40
214 XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. hazánk helyzetét fontolóra vette és sorsát bizonytalan eshetőségek labdájává kitenni nem akarta, belátja ezen politikai eljárás szükségességét, czélszerüségét, Ezen az utón keletkezett a 67-es bizottság javaslata, melynek előnyeiről tanúskodik már azon körülmény, hogy urunk ő felségét megnyugtatni sikerülvén,alkotmányunk és a magyar korona integritásának helyreállítását eszközölte. Ezen javaslatnak üdvös következménye volt az, hogy a nemzet 1848-ki legbecsesebb vívmányának; a felelős magyar kormánynak birtokához jutott, és birja azt oly férfiak személyében, kiknek múltja, belátása és hazafiúi kötelességök megtörhetlen érzete elég biztosítékot nyújt arra, hogy alkotmányunk teljes helyreállítása mentül előbb valósittatni fog. mit eddigi eljárásukkal is bizonyítottak, a nemzetet az adó, ujonczozás, megyei rendszer és sajtó fontos jogainak gyakorlatába bevezetvén, mely nagy becsű jogokban oly zálogait bírja az alkotmányos kormányzatnak, melyekkel háboritlanul soha se bírt, és melyeknek birtokával az alkotmányos nemzetek közt is kevesen dicsekhétnek. De ezen megnyugtató és békülékeny eljárásnak nem egyedül az volt következménye, hogy alkotmányunk legszebb jogainak élvezetéhez jutottunk , hanem még azon fontos nyeremény is, hogy a sérelmi útról, mely háromszáz év óta ónsulylyal nehezedett a nemzet szellemi és anyagi fejlődésén, a haladás útjára tértünk ; mely körülmény, bizva lovagias fejedelmüuk ünnepélyes nyilatkozatában, azon reményre jogosít, hogy országgyűléseink nem lesznek többé a sérelem és jogfenhagyások küzdtere. hanem a nemzet korszerű haladásának közegei.; minek boldogító következménye , ha külesemények háboritólag közbe nem jönnek, az leend, hogy a födmivelés, ipar és kereskedés emelkedésével föl fog virulni hazánk és megelégedés , jóllét honolni szép virányain. Ennyi siker, ily szép eredmény már magában elegendő arra, hogy a 67-es bizottság javaslatára nézve megnyugtasson, elegendő arra, hogy állásunkat tekintve, czélszerűségéről meggyőzzön. Ezen okokból indulva ki, és azon körülménynél fogva, hogy ezen javaslat szervezete , lényege mind a bizottsági, mind a képviselők által történt tárgyalásoknál annyira és oly alaposan kimeríttetett, hogy azt támogatni akarni annyit tenne mint ismételni: én a mlgos főrendeket ezen tárgynak jogi szempontból elemezésével fárasztani nem kívánom; hanem legyen nekem megengedve ezen javaslatnak a külfölddel szemben gyakorlott hatását nemzeti létünk jövőjére vonatkozólag rövideden érinteni. Mélt. főrendek! Hogy nemzetünk hivatásának melyet a gondviselés Európa földén számára kijelölt, mely nem egyéb, mint a civilisatió és alkotmányosság meghonosítása, híven megfelelt, tanúsítja a történelem, bizonyítja az, hogy azon vándor népek között, melyek ezen földön, melyet most szerencsés hazájának nevezni, keresztűlvonultak, ővolt az, mely nem egyedül rendezett, hanem alkotmányos államot alapított, ö volt az, mely hosszas, a barbarismus ellen folytatott, harczai által a civilisatiót védelmezte, ő volt az, mely 1848ban Európa ezen részében, önföláldozó készséggel a testvériség és egyenjogúság elveit minden nemzeti különbség nélkül első valósította. Fájdalom azon küzdelem, melyet saját létele fentartásaért oly hosszasan kellett vívni, fejlődését háttérbe szorította . és a jelenben nem azon helyet foglalja el a civilisatió terén , mely őt tehetségeinél fogva megilleti, és nem azon befolyást gyakorolja, meI ty e * gyakorolni hivatva van. Ezen szomorú tapasztalatból a 67-es bizottság javaslatának jótékonyságáról, a haladás útját nyitván meg előttünk, legvilágosabban meggyőződhetünk. Mert véleményem az , ha Európa népei látni fogják, miszerint a magyar nemzet nem csak elegendő erős alkotmányát fentartani. hanem elegendő képességgel bír azt korszerüleg fejleszteni, és az őt körző apróbb nemzetiségnek világitó szövétnekül szolgálni: elismerésére jutnak annak. hogy nemzetünk fenállása szükségesség; mely körülmény nézetem szerint nemzetünk jövendő lételének egyik legfőbb biztositéka. Mely várakozásunk hogy teljesülhessen, szükséges, hogy visszanyert tulajdonunkat minden pártkülönbség nélkül, gondos hazafiúi buzgalommal istápoljuk; mely eljárásnak ha nem is lesz a következménye az, mit egyik koszorús költőnk dallamában óhajtott, hogy „a magyart a fél világ uralja;" de lehet az a magasztos eredménye, hogy „a magyar nevet az egész világ becsülje és tisztelje." Es ez szerintem nemzetünknek lehető törekvése végczélja. Ezen fölhozott okoknál fogva, megnyugván a 67-es bizottság javaslatában, azt egész terjedelmében pártolom. {Helyeslés. Szavazzunk !) Apor Sándor b. jegyző: Eötvös Dénes báró! (Eláll!) Eötvös Dénes b.: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Úgy levén meggyőződve, hogy a mélt. főrendek tekintélye nem szenved az által — mindamellett, hogy a jelenlegi discussiónak eredményét gyanitani lehet — ha ilyen fontos ügynél, melynél alkotmányunk életkérdése van vita alatt, csak bővebb tárgyalás után határozzák el magokat:
