Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-40

204 XL ORSZÁGOS ÜLÉS. haladó ifjabb fővárosunk — vajha e tekintetben mielébb összes hazánknak képmása ! Ott fen majd a magyarok koronás királya, hű tanácsositól környezve; itt alant hazánk szivében annak nem kevésbbé igaz hű fiai: s mig mind ezek egyetértenek, avagy ki diadalmaskodhatnék fölöttök ? Ez előttünk fekvő uj szerződés is pedig csak e frigynek szolgálhatván újból megszilárdítására, még egy ok a többihez, hogy arra teljes szivből szavazzak. (Elénk éljenzés. Elfogadjuk!) Apor Sándor' b. jegyző: Fehérmegye főispánja ! Szögyény László főispán: Nagymélt. országbiró , inéit, főrendek ! Ha a magyar törvényhozásnak történelmére egy retrospectiv pillantást vetünk. annak bármely korszakában nem fogunk tárgyat találni, mely messzevágó horderejénél és a nemzet életére való visszahatásánál fogva a szőnyegen levőt fontosságban fölülhaladná, de sőt azzal csak egy vonalon is állana. Ott vannak igen is az újabb korszakból 1790-diki, 1825-diki és 1848-diki nagyfontosságú törvényeink, melyek alkotmányunk mindannyi sarkköveit és támoszlopait képezik .; de ezen törvények csak saját határára szorítkoztak hatályukkal, míg azon törvények , melyeket a mostani javaslatok alapján hozandók vagyunk , egy egész nagy birodalomnak sorsát döntendik el, melynek fenállása, a jelen kor politikai irányzata mellett, egész világrészünk állami alakulására, a népeknek ettől föltételezett szabadságára és—a mi előttem legfőbb — Magyarország és a magyar nemzetnek politikai „lenni vagy nem lenni"-jérc elhatározó befolyással bir. (Tetszés.) Ezen javaslatokat tehát nem lehet közönséges mértékkel mérni, nem lehet mindennapi nézpontból bírálni; hanem egy magasabb álláspontra szükséges emelkedni, honnan, a mennyire az emberi véges elme és számítás erre képes, a jövőt áttekinteni és ennek kedvező esélyeit ép úgy, mint a fenyegető veszélyeket és az azok elleni biztos óvszereket föl lehessen ismerni. Nem fogom én a méltóságos főrendeket ezeknek elemezésével, és az előttünk fekvő javaslat részletes bonczolgatásával tartóztatni, mert — a mint már meg volt jegyezve—a tárgy úgy a napi sajtó , mint nyilvános vitatkozás útján annyira ki van merítve, hogy immár érv nem is gondolható, mely ellene, vagy mellette fölhozathatnék és mely immár gyakran elmondva és az egész országban a palotáktól a kunyhókig hallva nem volt. Én tehát, méltóságos főrendek! kivált a megelőzött alapos és beható fejtegetés után, csak a legnagyobb átalánosságban kívánván a tárgyhoz szólani, ezen javaslatok kiinduló pontját a méltóságosfőrendeknek és a képviselőháznak 1865-dik évi külön, és múlt évi két közös fölirataiban lelem föl. Ezek szerint, miután a magyar korona országai és az uralkodó ház többi örökös tartományai között három évszázadon át keletkezett közös viszonyok és érdekek létezése már országosan el van ismerve: ezek az összes birodalom alkotmányos átalakulása következtében szükségessé vált közös, alkotmányos kezelése saját legfontosabb ősrégi alkotmányos jogaink nem annyira lényegének, mint gyakorlati módozatainak némi változtatását és módosítását tette elkerülhetlenné, hogy az összes birodalom a pragmatica sanctió értelmében föloszthatlanuí és elválhatlanul, alkotmányos alapon fenállhasson és erejével, hatalmi állásával nekünk azon támaszt és védelmet kölcsönözhesse , illetőleg viszonozhassa, melyhez a pragmatica sanctió értelmében jogunk van, és melyre alkotmányos, nemzeti létünk biztonsága és fajunk békés, biztos fejlődhetése érdekében geographiai és ethnographiai helyzetünknél fogva olyannyira szükségünk van. (Tetszés.) Ha ezen kiinduló pont helyes, a mint hogy annak szerintem a pragmatica sanctió elutasíthatlan postulátumaként helyesnek el kell ismertetnie, összes föladatunk ezen munkálat bírálása körül csak annak mérlegezésére szorítkozik: vajon ezen czélnak leglényegesb nemzeti jogainkból nincsenek-e nagyobb áldozatok hozva, mint milyeket alkotmányos létünk és törvényes függetlenségünk sértése nélkül hoznunk lehet, hoznunk szabad ? és más részről, vajon a birodalom többi részeinek meg van-e adva az, a mivel a pragmatica sanctióból folyó kölcsönös védelmi kötelezettségünknél fogva alkotmányos átalakulásuk következtében tartozunk ? Ügy hiszem, mélt. főrendek, hogy az előttünk fekvő javaslat ezen két föladatot elég szerencsésen oldotta meg; és ha azon férfi, kinek ezt főkép köszönhetjük , már ezelőtt is sokévi áldástelteljes működésével az ország háláját és tiszteletét magának ki nem vívta volna, ezen munkálat létrehozásával fogta volna szerintem magának mindkettőt örök időre biztosítani. (Éljenzés.) Mert ezen munkálat fő érdeme épen abban áll szerintem, hogy abban a kellő mérték , hogy a választó vonal, melyen innen maradni nem lehet, melyen túlmenni nem szabad, helyesen el van találva. Ugyanis, aki az előttünk fekvő javaslatban tervezett intézményeket az összes birodalom érdekében a pragmatira sanctió alapján keveselné, ki az indítvány ozottaknál lényegesen mást, vagy többet várna : az leglényegesebb alkotmányos jogaink önkéntes föláldozását, tehát erkölcsileg lehetetlenséget várna. De sokalni sem lehet másrészt azt, mi ezen indítványok által törvénynyel létrehozatni kivan-