Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-39
XXXIX, ORSZÁGOS ÜLÉS. 197 vánná, kérném, hogy helyettem méltóztatnának más tagot megválasztani. Elnök: Ha a mélt. urak belenyugosznak ő i méltóságának nyilatkozatába , ujabb szavazatra j alig lenne szükség, miután átalános szótöbbséget | utána Podmaniczky Zsigmond b. nyert. Tomcsányi József főispán: Miután a háznak több jegyzője lesz, s azt hiszem, különben sem lesz oly folytonos elfoglaltatása ő méltóságának, hogy ezen hivatásnak meg ne felelhetne: fölteszem hazafiúi buzgalmáról, hogy a ház bizalma folytán a jegyzői állomást el fogja vállalni. (Helyeslés.) Elnök: Ekként elesvén az uj választás szüksége, a már fentebb emiitett tagok mint megválasztott jegyzők jelentetnek ki. Más tárgy nem lévén, az ülést ezennel azon kéréssel oszlatom föl, méltóztassanak méltóságtok most mindjárt innen Budára velem együtt átjönni. Az ülés végződik d. u. 12 z / i órakor. 1867. april l-jén Majláth György elnöklete alatt. Tárgyai: Majláth gyalási napja kitüzetik. György országbíró elfoglalja az elnöki széket. Á képviselőház közösügyi határozata áthozatik s tár A kormány részéről jelen vannak : Festetics György gr., Mikó Imre gr., Wenckheim Béla b. Az ülés kezdődik d. 10 1 /\ órakor. Elnök: Méltóságos főrendek! Azon férfiúnak, kihez e felsőház tagjait másfél éven tul folytatott kölcsönös bizalom és kölcsönös tisztelet által kellemessé varázsolt hivatalos viszony, engem pedig az évek hosszú során keresztül változatlanul őrzött baráti érzés köteléke fűz, lemondása által üresedésbe jött ezen elnöki széket, midőn uram királyom parancsain elfoglalni indulok, legyen szabad mindenekelőtt a méltóságos főrendeket tiszteletteljesen üdvözölnöm. Legyen szabad kifejezést adnom a fölötti megilletődésem érzetének, hogy hazánk történelmében uj korszakot jelző e pillanatban oly testület élére hivott fel a fejedelmi szózat, melyet apáink bölcsesége a mérséklet eleméül illesztett alkotmányunk szerkezetébe, mely e hivatásnak ősi időktől fogva a jelen korig hiven megfelelni igyekezett, melynek fontosságát az in- | tézmény alapelveinek megtartása, de czélszerü ren- j dezése mellett kivételes körülményeink közepett, j különösen nemzeti életünk szempontjából még in- ! kább öregbíteni fogja. Növeli érzékeny elfogultságomat azon körülmény, hogy oly férfiak által látom magamat körülövezve, a kikben egyrészt a magyar parlamenti iskola veteránjait, a magyar alkotmányos közélet edzett bajnokait, másrészt az ezek példáján épülő ujabb nemzedék fiait tisztelem, kikhez engem nem egyedül rokonszenves tisztelet, nem csak az 1861-ben megkezdett, és fájdalom! oly hamar megszakadt bensőbb viszony, hanem — mi rám nézve még értékesebb, különösen e helyen becsesebb •— egy általunk közösen tisztelt, elhunyt férfiú hamvainak kegyeletteljes emléke köt. Saját érdemeim hiányában ez emlék erejével hivom föl méltóságtokat, hogy engem tehetségeim gyöngeségében szívélyes támogatásukkal gyámolítani, hogy azon rokonszeves tiszteletet, melyet irányukban táplálok, bizalommal viszonozni méltóztassanak. Ezt kikérni, ezt szorgalmazni jelen szavaim feladata ; ezt elnöki kötelességeim hű és pontos teljesítésével kiérdemelni lesz törekvésem fő, sőt egyedüli czélja. {Lelkes éljenzés.) Simor János herezegprimás: Nagyméltóságú elnök! Magyarország főbírája ! Hódoló tisztelettel értesültek a nagymélt. főrendek legkegy. urunk és királyunk azon legfelsőbb elhatározásáról, melynél fogva excellentiádat eddigi szeretett első elnökünk lemondása folytán a 48-diki törvények értelmében e magas ház első elnökévé kinevezni méltóztatott. Eo-ynél több okuk van a mélt. főrendeknek ezen kegyes fejedelmi elhatározás fölött örvendeni. Mert elsőben csakis ezen választás képes a főrendi
