Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-36

188 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. gondoskodásának és a t. képviselőház mérsékletének, a mint t. barátom, a csongrádi főispán oly részletesen és alaposan elemezte, az előttünk fekvő javaslatban mindaz, a mi a megyéknek teljes és üdvös működésére nélkülözhetlen, és a mi iránt magasabb érdekek sértése nélkül ideiglen intézkedni lehet, föltalálható: én a velünk közlött határozati javaslatot egész terjedelmében elfogadhatónak tartom, annál inkább, mert teljes joggal elvárhatjuk a megyék, városok, kerületek közönségeinek józan tapintatától és hazafias mérsékletétől, hogy jogtalan tulkapásoktól, illetéktelen térfoglalásoktól, nemzetiségi súrlódásoktól, s a központi kormányhatalommal való összeütközésektől — ahoszszas nélkülözéseken s némileg az 1861-dik évi tapasztalatokon is okulva—tartózkodni, s a mire jövőben leginkább hivatva lennének, főkép tulajdon belügyeik rendezésére s önkormányzatra fognak szorítkozni, nehogy a mit alig nyertünk, ismét veszélyeztessék, nehogy netán maga a törvényhozás a municipális közélet korlátainak törvény általi megszorítására kényszeríttessék, és nehogy az általunk az önkormányzat mintája s példányakéntjogos büszkeséggel minden nemzeteknek ajánlott ezen ősrégi magyar intézmény csupán egy, a kormányzatot, igazgatást és jó rend fentartását nehezítő, hogy ne mondjam, lehetetlenitő, magát túlélt ódonságnak mondassék. {Helyeslés) En tehát az előttünk levő javaslat elfogadása által nem a t. miniszter uraknak, hanem nemzetemnek és az egész ország minden lakosainak akarok bizalmat szavazni, bizton remélve és erősen meg lévén győződve, hogy politikai érettségökkel, hazafias tapintatukkal és mérséklettségökkel a nemzetnek ezen véghetetlen nagybecsű kincsét lelkiismeretesen megőrizni s meg nem csonkítva fogják az utódoknak átadni. Ezen értelemben pártolva az előttünk fekvő javaslatot, elfogadom. (Közhelyeslés. Elfogadjuk!) Révay Sándor b.: Nm. elnök, mélt. főrendek ! Az előttem szólott két méltóságos úr által annyira kimerittetett a tárgy, hogy én ahhoz csak igen röviden fogok szólani, nem akarván a méltóságos főrendeket ismétlésekkel untatni. (Halljuk!) Nagy megnyugtatásomra szolgál az alsóháznak a megyéket illető határozata, részint azért, hogy a helyhatóságok, melyek ősi alkotmányunknak mintegy védbástyái voltak, vissza fognak állíttatni, részint azért, hogy az országban lakó sok más ajkú nemzetiségek, úgy mint a tótok, szerbek, németek stb. az által, hogy a megyei gyűlésekben tulajdon nyelvökön beszélhetnek, meg lesznek nyugtatva, s különösen azok, kik jóllehet tót, szerb stb. nyelvűek, de mégis magyar érzésüek, s magyaroknak vallják magokat. Több megyében már 48ban, de különösen 61-ben a statutarius jognál fogva, tehát méltányosság s talán természetes szükségességnél fogva olyféle határozatok hozattak, a meI lyek most az alsóházi határozatok 8-dik pontjában foglaltatnak, de mely megyei határozatok törvényellenesek voltak, mert az 1843-diki törvény kivánata, hogy a magyar nyelv legyen az egyeI dűli; méltányosság tekintetéből, és mint mondám, talán természetes szükségességből ezen rendelkezés megváltoztattatott, s határozatba jött, hogy más nyelven is szólhatnak, különösen olyan megyékben, a hol más nemzetiség van tulszámban. Örömmel fogadják ezt bizonyosan, én legalább remélem, azon honfiak, kik magyarul nem tudnak, s így most már különösen a megyei ügyekhez inkább szólhatnak, s a mi állásunk, mely nem igen kényelmes volt, mert törvényellenes határozat volt, most ezen miniszteri előterjesztés s az alsóház határozata által törvényes alapot kapott. Hiszem s erős meggyőződésem, hogy ezen határozat által azon nem csekély súrlódás , mely a megyékben épen a nemzetiségi ügyekből* keletkezett, ha nem is szűnik meg egészen, de mindenesetre kisebbedni fog. Ennélfogva pártolom egész terjedelmében az alsóházi határozatot, s egyszersmind köszönetet mondok a minisztériumnak, hogy oly czélszerü előterjesztetést méltóztatott tenni. (Közhelyedés. Elfogadjuk !) Id. Vay Miklós b.: Megvallom, mélt. főrendek, hogy én egyátalában nem szeretem a szószaporítást, és a tárgyhoz most bővebben szólani tisztán annak tartanám, oly szépen, és oly pontosan, oly jelesen ki lévén merítve a tárgy az előttem szólott igen tisztelt szónokok által. I)e, mint méltóztatnak talán visszaemlékezni,' én, midőn első alkalommal fölszólaltam a mélt. főrendek körében, már akkor a municipális élet emberének vallottam magamat: méltóztassanak azért kegyesen megengedni, hogy most ezen szőnyegen levő fontos tárgyhoz legalább egy pár szóval járulhassak. (Halljuk!) Nem tudom, mélt. főrendek, mindnyájunkban-e, de bennem örömérzet van ma, és mindnyájan tígy is kezdték beszedőket: „Üdvözlöm a minisztérium ebbeli javaslatát." Ezen üdvözlet az egész országban, de véghetetlen hangosan leszviszhangozva. (Helyeslés.) De nem is lehet senki közülünk, ki lelke mélyéből ne üdvözlené a minisztérium előterjesztése folytán elfogadott s előttünk épen fölolvasott határozati javaslatát a képviselőháznak. A köztörvényhatóságok visszaállítása oly átalános óhajtása volt honunk minden lakóinak, hogy csak ennek megtörténte után érzendik magokatteljesen honosoknak, sőt, hozzá merem tenni, egészen biztosaknak hazájokban. Míg a magyarnak megyéje nincs, mig a megyeháztermei zárvák i előtte, mig azok falai közt kénye-kedve szerint nem