Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-36

186 XXXVI. ORSZÁGOg ÜLÉS. választott középponti bizottságnak még életben levő tagjait hivták föl tevékenységük megkezdésére, kiegészítvén a hiányokat ujak választása által. Ezen kiegészítést sem lehet ugyan a törvények értelmében történtnek mondani, mert az 1848-iki 16. t. czikkben a kiegészítésről említés sem tétetik; de indokoltnak, sőt a szükség által előidézettnek tekinthető azért, mert midőn a 48-ki törvényhozás a bizottsági tagoknak miként és kik által leendő kiegészítésére semmi rendelkezést nem tett, nem számíthatott arra, hogy ezen ideiglenes testület csakhamar megsemmisíttetvén, majd 12 év múlva fog ismét uj életre hivatni. Ezen minden számításon kívüli eset azonban 1861-ben tettleg előállott, s a meggyérült bizottsági tagok kiegészítését, a szükségesség törvényeinél fogva, követelte. A szükség parancsolta választásoknak eredménye volt tehát azon bizottság, mely 1861-ben alakult, s mint ilyen, annak minden tagjai a megyék teendőit egy évig gyakorolván, most már ezeket jogcsonkitás nélkül eltávolítani alig lehet. Leginkább vélem tehát a törvényt az igazsággal és czélszerüséggel megegyeztethetni, ha jelen viszonyaink között, végleges szervezésig, a megyék teendőinek ideiglenes gyakorlata, a miniszteri előterjesztésértelmében, kizárólag azon egyénekre ruháztatik, kik azzal 1861-ben megbízatván, azt egy évig tettleg gyakorolták; és itt meg kell jegyeznem, hogy, épen ezen gyakorlatnál fogva, én a miniszteri előterjesztést úgy értem, hogy a bizottság tagjaiul tekintessenek mindazok, kik 1861-ben mint tisztviselők működtek, mert a 48-iki törvény a tisztikart a bizottság kiegészítő részének nevezi. Ezentúl azonban a megyék semmi kiegészítési kísérletekbe ne avatkozzanak: ne pedig először azért, mert ezt a törvény nem rendeli; másodszor és leginkább azért, mert az ilyetén, szabályok közé nem szorított eljárás gyakorta oly aberratiókra vezet, melyeknek következései be nem láthatók, s azonfölül az 1861-dik évtől e mai napig közbejött idő nem oly hosszú, mely alatt pótolhatlan hiányok merülhetnének föl, s igy a kiegészítésnek mellőzhetlen szüksége fen sem forog, s igy a szükségesség által ezen lépés nem volna indokolható. Azon helyhatósági jogok között, melyeknek gyakorlatára a megyei középponti bizottság van hivatva, egyik legnevezetesebbik a megyei tisztikar választása. A megyei intézmény csak úgy felel meg czéljának, ha az az önkormányzat minden kellékeivel föl van ruházva. Az önkormányzat kellékeihez tartozik azon jogosultság, hogy saját végrehajtó közegeit, azaz tisztviselőit szabadon választhassa, különben a tisztikar nem levén a megyének kifolyása, annak nevében nem is működhetik. Ha tehát a megyéket ősi önkormányzati tehetőségökbe viasza akarjuk állítani, a megyei tisztikarnak választások közbejöttével történendő átalakítása, mint az önkormányzat nélkülözhetlen kelléke, nem mellőzhető. Igaz, hogy az 1848-dik 17. t. ez. a megyei tisztválasztások megtartását határozottan tiltja, s csupán az idő közben történhető üresedések mikénti pótlására nézve rendelkezik, mely intézkedés indokolva is volt az által, hogy azon időben tanácsos volt kikerülni az izgatott kedélyeknek választásokban nyilvánulhatását, de a felett az akkori tisztikar is választásoknak levén eredménye, ezek a megyét hivatalos eljárásaikban jogosan képviselhették, s igy rögtöni uj választásoknak szüksége nem mutatkozott. Nem alkalmazható a törvény eme rendelete mai körülményeinkre, mert a megyéknek választások által előállított s így azokat jogosan képviselhető tiszviselőik nincsenek. Szükséges tehát, hogy a törvényhozás a végrehajtó hatalmat a törvény ezen rendeletének teljesítésétől fölmentse, mely nélkül a tisztválasztások meg nem tartathatnának. Ebből önként következik, hogy a tisztválasztások azok által hajtassanak végre, kik ideiglen a megyei hatóság jogainak gyakorlatával megbizatvák : t. i. a főispánok elnöklete alatt összeülendő megyei bizottságok által. Az 1848. 17. t. ez. a helyettesítésekre nézve akként rendelkezik, hogy azokat a megyei középponti bizottságok a főispánnal egyetértőleg eszközöljék. Ezen törvény értelmében tehát két tényező közreműködése szükséges a helyettesités törvényességére nézve, t. i. a főispán és a bizottság többsége. Ugyanezen elvet kell érvényesítenünk a tisztválasztásokra nézve is, mert a mint az önkormányzat fentebb érintett kívánalmainál fogva szükséges, hogy a tisztikar a megyét képviselő testület kifolyása legyen, úgy mellőzhetlen az is, hogy a felelős kormány saját felelős közege által törvényes korlátok között befolyhasson a tisztikar alakításába, s ez által arra kívánatos, sőt szükséges fölügyelést gyakorolhasson. A helyettesítésekről szóló, imént idézett t. ez. ezen befolyásról oly határozatlan kifejezésben rendelkezik, hogy annak fölöttébb tágítható volta miatt szabatos értelem alig tulajdonitható j s miután ez is, mint minden jogeszme, mely szabatosan körülírva nincs, legtöbb esetben vagy tulkapásokra, vagy erélytelenségre vezet, szükséges a főispánok befolyását, melyet az 1848-diki 17. t. ez. csak az „egyetértőlég" szóban fejez ki, szabatosan meghatározni. Erre nézve azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az 1848-dik év előtti időszakból százados gyakorlattal erősitett törvényekkel birunk, melyek a főispánoknak a választásokra befolyását a kijelölési eljárásban szabályszerűen meghatározzák; s miután a 48-diki törvények ezen régi gya-