Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-35

XXXV. OESZÁGOS ÜLÉS. 179 íatik átalakíttatni, nem lenne igazságos, hogy 48 ezer honfitársunk azon remélhető jótéteményektől megfősztassék. melyekben a behozandó átalános hadkötelezettség alapján megtörténendő átalakulás a haza minden többi egyes lakosát hihetőleg már nem sokára részesítendő lészen. De ezen látszólagos igazságtalanságot akként kivánja a minisztérium orvosolni, miszerint kijelenti, hogy ezen 48 ezer ujoncznak jókorábban kezdődő szolgálati idejök nekik későbben nem csak be fog számittatni, de azonfölül most mindjárt biztosittatnak az iránt, hogy minden, az életbe léptetendő uj védrendszerrel járó kedvezéseknek is részeseivé leendenek, ugy anynyira, hogy sorsuk csak annyiban fog különbözni az ország többi hadkötelezett lakosaiétól, a mennyiben ők elébb, illetőleg elsők szóllittatnak fegyver alá. (Ugy van !) A második, méltán figyelmet gerjesztő körülmény az, mely szerint az ilyetén, noha teljesen indokolt, s törvényeink értelmében elutasitbatlan terhet csak a teljes törvényhozás fektetheti a nemzet vállaira, jelenleg pedig nem dicsekhetvén még hazánk megkoronázott királylyal: be kellene várni a különben is küszöbön álló koronázás végbemenetelét. Ezen nehézségnek és aggodalomnak azonban oly módon szándékozik a kormány elejét venni, hogy javasolja: hozza meg ugyan az országgyűlés most mindjárt, késedelmet nem szenvedhető határozatát, megnyugván abban, hogy az csak koronázás után emeltessék törvény erejére, a mint hogy az ilyen eljárás „antieoronationalis articulusok" czime alatt nem példátlan dolog törvényeinkben. (Helyeslés.) A'égül igéri a kormány azt is, hogy e tagadhatlanul nem csekély, de elhárithatlan tehernek mentül igazságosabban lehető elviselése iránt lelkiismeretesen fog az ujonezállitás közelebbi föltételei kidolgozása alkalmával gondoskodni, intézkedvén ekként remélhetőleg majd az iránt is, hogy míg a megválthatás kedvezménj^e a hadsereget egyik főtényezó'jétől, úgy mint az intelligentiátóí, meg nem foszthatja, ugy az a vagyontalanabb osztály rovására isne történjék, mindezekre vonatkozó munkálatát majd az országgyűlés elé lévén terjesztendő. Ekként ügy ekézvén tehát a kormány, előre már, lehetőleg megóvni a törvényes formákat, s ily módon törekvén mentül elviselhetőbbé tenni e magában is már elég nyomasztó terhet: azt kivánja tőlünk, hogy ne föltételezzük magunk elhatározását se a védrendszer majdani mikénti átalakításától, se a koronázás noha mielőbbi végrehajtásától, hanem minden innen meríthető következtetés nélkül, szavazzuk meg most mindjárt az általa saját felelőssége alatt kiállítandó ujonczokat. A képviselőház ezek alapján ezélszerünek látta egy bizottság kiküldését, és miután ez a minisztériumtól nyert fölvilágositásoknál fogva meggyőződött a hadkiegészítés ilymérvü s halaszthatlan szükségéről, az ujonczokat a kívánt számban rögtön megajánlotta. Az tehát most már a kérdés, mi legyen a inéit, főrendeknek mindezen elősorolt körülmények között kötelesség szabta teendőjök ? Hogy a honvédrendszer vagy máris megváltozott az európai államoknál, vagy lehető legnagyobb gyorsasággal folytatott gyökeres átalakulásban van azok nagy részénél; s hogy a hadviselés módja legújabb időkben egészen más, a régiektől eltérő alapokra van fektetve: azt, egy gondos körültekintés után, részint be kellé vallanunk, részint pedig néhány hónapra visszatekintve, már is keservesen éreztük. Es noha, a mondottak szerint, clbusitó contemplatióra szolgáltat alkalmat, midőn mindenfelé azt látjuk, hogy a régi barbár kor pusztító háborúinak csak alakja és eszközei változtak meg, de a gyilkoló szenvedély máig is ugyanaz maradt; s azt tapasztaljuk, hogy jelen korunk, mely magát az emberi műveltség s átalános cultura magaslatán szereti képzelni, az előre haladt szellem vívmányait arra forditja, hogy minél gyorsabban öldöklő eszközöket adhasson rövid napok alatt milliók kezébe, s őrálló katonává kényszeritsen minden polgárt, ki vagyonát és személyes biztonságát fegyverrel legyen kénytelen védni, mint Afrika sivatagjain akármely beduin: de ha már ez a világnak általunk meg nem változtatható menetele, nem maradhatunk e tekintetben mi se bátra ; s ha van nemzet, mely a versenyt e téren bármely másikkal kiállja, az kétségtelenül a magyar koronához tartozó harczra termett hősies népeknek j multjokat soha meg nem tagadható egyeteme. (KözI helyeslés.) Ha tehát felzúdult a jogaiba még vissza nem I helyezett, de ezeket az utolsó gyermekéig jól is| merő nemzet azon alkalommal, midőn néhány hét ; előtt először pendittetett meg e nagy horderejű 1 eszme előtte, annak ezernyi más okai között, bi; zonyára nem lappangott a majd törvényhozás utján rendezendő átalános felfegyverkezéstől való idegenkedés. (Ugy van!) Igen ! a mit akkor, minden 1 viszonyainkat ismerő s gondolkozni tudó polgár egy veszélyes, kivihetlen kisérletnek tartott, azt ma, jogainkba lett vissza helyeztetésünk után, al; kotmányunk sértetlen fenmaradhatása s hazánk megvédhetése egyik legbiztosabb s immár köny| nyen életbe léphető garantiájaként tekintjük. (IJe\ lyeslés.) Mennyire távol volt tizenkilencz év előtt a ' magyar harczedzett, testvéreit egészen nélkülöző ! honvédsereg attól, hogy az csak félig rendezettj nek is mondathatott volna, s mennyire zavarosak ! voltak,kezdetben kivált, azon eszmék és fogalmak, 23*