Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-35

XXXV. OESZÁGOS ÜLÉS. 179 íatik átalakíttatni, nem lenne igazságos, hogy 48 ezer honfitársunk azon remélhető jótéteményektől megfősztassék. melyekben a behozandó átalános hadkötelezettség alapján megtörténendő átalaku­lás a haza minden többi egyes lakosát hihető­leg már nem sokára részesítendő lészen. De ezen látszólagos igazságtalanságot akként kivánja a mi­nisztérium orvosolni, miszerint kijelenti, hogy ezen 48 ezer ujoncznak jókorábban kezdődő szolgálati idejök nekik későbben nem csak be fog számit­tatni, de azonfölül most mindjárt biztosittatnak az iránt, hogy minden, az életbe léptetendő uj véd­rendszerrel járó kedvezéseknek is részeseivé leen­denek, ugy anynyira, hogy sorsuk csak annyiban fog különbözni az ország többi hadkötelezett lako­saiétól, a mennyiben ők elébb, illetőleg elsők szól­littatnak fegyver alá. (Ugy van !) A második, méltán figyelmet gerjesztő körül­mény az, mely szerint az ilyetén, noha teljesen in­dokolt, s törvényeink értelmében elutasitbatlan ter­het csak a teljes törvényhozás fektetheti a nemzet vállaira, jelenleg pedig nem dicsekhetvén még ha­zánk megkoronázott királylyal: be kellene várni a különben is küszöbön álló koronázás végbeme­netelét. Ezen nehézségnek és aggodalomnak azon­ban oly módon szándékozik a kormány elejét ven­ni, hogy javasolja: hozza meg ugyan az ország­gyűlés most mindjárt, késedelmet nem szenvedhető határozatát, megnyugván abban, hogy az csak koronázás után emeltessék törvény erejére, a mint hogy az ilyen eljárás „antieoronationalis articulu­sok" czime alatt nem példátlan dolog törvényeink­ben. (Helyeslés.) A'égül igéri a kormány azt is, hogy e tagad­hatlanul nem csekély, de elhárithatlan tehernek mentül igazságosabban lehető elviselése iránt lel­kiismeretesen fog az ujonezállitás közelebbi fölté­telei kidolgozása alkalmával gondoskodni, intéz­kedvén ekként remélhetőleg majd az iránt is, hogy míg a megválthatás kedvezménj^e a hadsereget egyik főtényezó'jétől, úgy mint az intelligentiátóí, meg nem foszthatja, ugy az a vagyontalanabb osz­tály rovására isne történjék, mindezekre vonatkozó munkálatát majd az országgyűlés elé lévén terjesz­tendő. Ekként ügy ekézvén tehát a kormány, előre már, lehetőleg megóvni a törvényes formákat, s ily módon törekvén mentül elviselhetőbbé tenni e magában is már elég nyomasztó terhet: azt kiván­ja tőlünk, hogy ne föltételezzük magunk elhatá­rozását se a védrendszer majdani mikénti átalakí­tásától, se a koronázás noha mielőbbi végrehajtá­sától, hanem minden innen meríthető következte­tés nélkül, szavazzuk meg most mindjárt az általa saját felelőssége alatt kiállítandó ujonczokat. A képviselőház ezek alapján ezélszerünek látta egy bizottság kiküldését, és miután ez a mi­nisztériumtól nyert fölvilágositásoknál fogva meg­győződött a hadkiegészítés ilymérvü s halaszthat­lan szükségéről, az ujonczokat a kívánt számban rögtön megajánlotta. Az tehát most már a kérdés, mi legyen a inéit, főrendeknek mindezen elősorolt körülmények kö­zött kötelesség szabta teendőjök ? Hogy a honvédrendszer vagy máris megvál­tozott az európai államoknál, vagy lehető legna­gyobb gyorsasággal folytatott gyökeres átalaku­lásban van azok nagy részénél; s hogy a hadvi­selés módja legújabb időkben egészen más, a ré­giektől eltérő alapokra van fektetve: azt, egy gon­dos körültekintés után, részint be kellé vallanunk, részint pedig néhány hónapra visszatekintve, már is keservesen éreztük. Es noha, a mondottak sze­rint, clbusitó contemplatióra szolgáltat alkalmat, mi­dőn mindenfelé azt látjuk, hogy a régi barbár kor pusztító háborúinak csak alakja és eszközei vál­toztak meg, de a gyilkoló szenvedély máig is ugyanaz maradt; s azt tapasztaljuk, hogy jelen korunk, mely magát az emberi műveltség s átalános cultura magaslatán szereti képzelni, az előre haladt szellem vívmányait arra forditja, hogy minél gyor­sabban öldöklő eszközöket adhasson rövid napok alatt milliók kezébe, s őrálló katonává kényszerit­sen minden polgárt, ki vagyonát és személyes biz­tonságát fegyverrel legyen kénytelen védni, mint Afrika sivatagjain akármely beduin: de ha már ez a világnak általunk meg nem változtatható me­netele, nem maradhatunk e tekintetben mi se bátra ; s ha van nemzet, mely a versenyt e téren bármely másikkal kiállja, az kétségtelenül a magyar koro­nához tartozó harczra termett hősies népeknek j multjokat soha meg nem tagadható egyeteme. (Köz­I helyeslés.) Ha tehát felzúdult a jogaiba még vissza nem I helyezett, de ezeket az utolsó gyermekéig jól is­| merő nemzet azon alkalommal, midőn néhány hét ; előtt először pendittetett meg e nagy horderejű 1 eszme előtte, annak ezernyi más okai között, bi­; zonyára nem lappangott a majd törvényhozás utján rendezendő átalános felfegyverkezéstől való ide­genkedés. (Ugy van!) Igen ! a mit akkor, minden 1 viszonyainkat ismerő s gondolkozni tudó polgár egy veszélyes, kivihetlen kisérletnek tartott, azt ma, jogainkba lett vissza helyeztetésünk után, al­; kotmányunk sértetlen fenmaradhatása s hazánk megvédhetése egyik legbiztosabb s immár köny­| nyen életbe léphető garantiájaként tekintjük. (IJe­\ lyeslés.) Mennyire távol volt tizenkilencz év előtt a ' magyar harczedzett, testvéreit egészen nélkülöző ! honvédsereg attól, hogy az csak félig rendezett­j nek is mondathatott volna, s mennyire zavarosak ! voltak,kezdetben kivált, azon eszmék és fogalmak, 23*

Next

/
Thumbnails
Contents