Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-27 - 1865-28

168 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Elnök: Szokás szerint tudomásul vétetik, ki fog nyomatni s* szétosztatni. Addig, a mig a kegy. j kir. leirat a képviselőháztól visszakerül, főlfüggesz- I tem az ülést. (Szünet d. u. 1 óráig, mikor is az ülés újra megnyílván) j Tóth Vilmos képviselőházi jegyző (belép s az elnöki szék elé lépj : Nagyméltóságú elnök ! méltóságos főrendek! Ü cs. k. apostoli felségének f. é. böjtelő hó 17-dikén kelt, a magyar országgyü- j léshez intézett k. k. leirata a képviselőház maiülé- j seben fölolvastatván és kihirdettetvén, van szeren- j csém megbízatásom folytán ezen k. k. leiratot és ' a képviselőháznak erre vonatkozó határozatát a j méltóságos főrendeknek egész tisztelettel átnyújtani. (Éljenzés.) Elnök: A kegy. kir, leirat föl fog olvastatni. ! Majthényi László b. jegyző (olvassa ak. k. leiratot*), melyet a főrendek állva hallgatnak s melynek a felelős kormány megadásáról és Andrássy Gyula gr. miniszterelnökké lett kinevezéséről szóló helyeit, vala- j mint a fölolvasás végén az egész föliratot megéljenzik.) Elnök: Méltóságos főrendek! E magasztos perczben, midőn hazánkra nézve oly korszak nyílik, melyet a haza óhajtása és a fejedelem bizalma jelölt ki, oly jogokkal, melyeket az alkotmány tulajdonit, és oly kötelességekkel, melyeket a kölcsönös bizalom igényel: nincs e házban senki, ki az isteni gondviseléstől ezen korszakra ne kívánná, hogy a fejedelemre és hazára nézve állandóid üdvhozó és boldogító legyen. (Éljenzés.) És e perczben, mellőzve minden pártállást, azon egyetlen érzés, : mely mindenkinek keblét átrengi, ez: Isten, áldd meg a királyt! Isten, áldd meg a hazát! (Háromszorosharsány éljenzés.) A képviselőház határozata fog föl- | olvastatni. Majthényi László b. jegyző (olvassa a képviselőház határozatát.) 1(1. Vay Miklós b.: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Azt hiszem, hogy midőn egy, ez országot oly közelről és közvetlenül érdeklő világesemény szól hozzánk felséges urunknak épen fölolvasott legkegy. k. leiratában, egy oly esemény. melyet a történelem kétségtelenül ugy fog fölmu- j tatni egykoron a maradékoknak, mint egy a nemzetek életében csak minél ritkábban előfordult világeseményt : akkor némi formaságokon mi is tultehetjük magunkat, s ezen itt már is elhangzott éjjeneknek némi szavakat adhatunk: mert a többieket annak idején forma szerint bővebben kifejthetjük ; de a mit most a képviselőház tett, mi is követhetjük. Én megvallom, első érzés bennem is, mint elnök ő n. méltósága is monda, hogy minden a jó Istentől jön; és meggyőződésem, hogy ismét megvalósult és ma is bebizonyult, hogy megfog*) Lásd az Irományok 33-dik számát. ' hatlanok a gondviselés utjai; megfoghatatlan, mi utón, de végre mégis az igazság, a jog diadalmaskodik, száz meg száz nehézségeken. (Éljenzés.) Megvallom, nem tudok arról sem elfelejtkezni, midőn a sikernek első sugarai sütnek e házra, hogy felséges urunk királyunknak ismét az isteni gondviselés által vala föntartva az, hogy ő legyen e hazának, az annyiszor üldözött hazának mentője, megnyugtatója , s boldogabb jövőjének előmozdítója. Es itt ismét az isteni gondviselés mutatkozik, hogy ő felségének jutott a dicsőség, mondjuk ki egyenesen : az engesztelődés dicsősége. Kérdem már,mélt. főrendek! ha maönthetjük ki hálánkat felséges urunk, királyunk elé. miért halaszszuk azt más időre ? Fogadjuk el egy szivvel, egy lélekkel a képviselőház indítványát. És eltitkolhatjuk-e, hogy egyszersmind szíves üdvözlő szavakat kell intéznünk.azon férfiakhoz is, kik ily válságos időben, ily kétes kilátásokkal szemben, képesek valának a haza hajóját az alkotmány révpartjába vezetni ? Ok rózsákon nem fognak nyugodni : pályájok nem lesz tövistelen; de minden oldalról támogattatva, czélt fognak érni. Hogy pedig támogattatni fognak, az ismét erős meggyőződésem : támogattatni fognak az önfentartás tekintetéből mindenki által, a ki a jót akarja és a ki tudja, hogy most már nem kivételes állapotok mellett fogunk küzdeni; de ha nem fogunk okosan küzdeni, igenis, mit felséges urunk adott, ismét kivételessé lehet. Ennélfogva azt hiszem, hogy azon éljeneknek, melyek itt elhangzottak, adjunk élő szavakat és testet: mondjuk ki, hogy kiknek valának azok szentelve. Szenteltük azokat kétségtelenül mindazoknak, kik éveken keresztül ügyekeztek, törtek arra, hogy hazánk szabadságát visszanyerje, kétségtelenül azoknak Js, kik azt most végre fogják hajtani, a kiknek kezére az most adatott. De leginkább érdemli a hálát felséges urunk és királyunk: csupán ő vala, a ki a föltornyosult akadályokat elhárította, ő vala, ki száz meg száz gordiusi csomót személyes erejével és befolyásával megoldván, hajtotta végre azt, a mi történt. Azt gondolom, midőn ily rendkívüli időkben élünk: midőn a haza szabadságát, jogait visszanyerte ; midőn minden kezünkbe van adva, a mi szükséges, hogy czélt érjünk: akkor, azt hiszem, tegyük túl magunkat a rideg formaságokon, és fogadjuk el a képviselőház üzenetét, és járuljunk ahhoz, hogy ő felségéhez egy küldöttség^ küldessék, a mely elmondja köszönetünket. (Elénk helyeslés. Elfogadjuk!) Elnök*. Ha méltóztatnak elfogadni Vay Miklós b. indítványát, és hozzájárulni a képviselőház üzenetében foglalt azon kívánathoz, hogy maga részéről küldöttség által fogja ő felségének hódoló köszönetét nyilvánítani, akkor kérem a méltóságos