Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

160 XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. elválasztva megnyugvással nem láthatja, úgy a Lajtán túl is a tényeknek tulajdonítanak fő súlyt, s a jövőben való rendezés és kiigazitás iránti kilátások őket teljesen megnyugtatni nem képesek. Nem szokásom, méltóságos főrendek, felséges urunk szentséges nevét és tekintélyét a parlamenti vitákba beavatni; de itt, ez esetben tehetem, mert mindnyájunk megnyugtatásául szolgál. (Halljuk!) Felséges urunk szilárdul el van határozva, Magyarországon az alkotmányt helyreállítani. (Éljenzés.) A magyar országgyűlés és Magyarország lakosai irányában fejedelmi bizalmának magasztos zálogát nyújtotta akkor, midőn, létezvén — igenis létezvén — méltó aggályai az 1848-iki törvények azon szabványaira nézve, melyek fejedelmi állására és felségjogainak gyakorlatára vonatkoznak, azoknak revisio utján való módosítását azon időkre kivánta halasztatni, midőn a minisztérium kinevezése által, az országyülés fogalma szerint, a törvényesség és alkotmányosság helyre fog állani. Ámde felséges urunk a lajtántúli tartományokban is meg akarja az alkotmányosságot tartani, és igazságos kivan lenni valamenyi népei irányában. És valamint helyreállítandó alkotmányunkat meg fogja és meg kívánja óvni minden bel- és külföldi ellenségek és megtámadások ellen: úgy csak megyugvással láthatjuk, hogy azon súrlódások kútfejeit, melyek a fejedelem alkotmányos állását nehezitenék és a fejedelem részrehajlatlanságának gyakorlatát majdnem lelietetlenné tennék, egyelőre elhárítva s mellőzve, a kiegyezés utján szabályozva és rendezve kívánja látni. Nagy megnyugvására szolgálhat ez, méltóságos főrendek, a lajtántúli tartományok népeinek is, mert világos tanúsága ez a fejedelem lelkiismeretességének, és záloga fejedelmi szótartásának. (Elénk éljenzés.) így ismervén föl én. és igy ismervén föl a magyar kormányférfiak a fejedelem legmagasabb szándékait, komoly és határozott meggondolás után — mindazonáltal hazafias érzetünk teljes sugallatától vezéreltetve — e téren való közreműködésünket , hu szolgálatunkat meg nem vonhattuk. Ismétlem , méltóságos főrendek, hazafias érzületünk teljes sugallatától indíttatva: mert meg vagyok győződve, hogy nekünk áll leginkább érdekünkben , hogy a viszályok lehető csirái elfojtatván. mindazon veszélyek , melyek már egy ízben alkotmányunkat. még pedig ily hosszas időre, megakasztották , többé vissza ne kerülhessenek. A minisztérium kinevezésének nem lehet, nem szabad pillanatnyi kiséri étnek lenni, mely ha nem sikerülne, ujabb kísérletnek engedné át a tért. Nem, méltóságos főrendek! A minisztérium kinevezése általunk lé vén az alkotmányosság föltételéül jelezve, tekintenünk kell ezt nem csak kiindulási pontul, hanem alkotmányunk zárköveül, mely rendszer ha nem sikerülne. dugába dőlhetne utána egész alkotmányosságunk. (Helyeslés.) Nehéz és nagy azon föladat, mely az alkotmányosság helyreállítása után még mindig hátra fog maradni. Békét és egyetértést tartani nemcsak a birodalom többi népeivel és országaival, de ezen békét és egyetértést megalapítani itt az országban valamennyi vallásfelekezetek, népfajok és osztályok közt, hogy mindnyájan testvéreknek érezvén magunkat, itt e közösen szeretett hazában fejthessük ki azon jóllétet, mely minden államnak czélja ; megállapítani mindazon reformokat a közigazgatás, a törvénykezés, az ipar és kereskedelem és művelődés terén , melyek annál égetőbb szükséggé váltak, minél nagyobbak a hátramaradások, melyeket, szenvedtünk : mindezek igen nehéz, nagy föladatok, mélt. főrendek; de sikerülni fognak azon föltétel alatt, ha felséges urunk ótab mára, ha a lajtántúli népeknek közreműködésére számíthatunk, s ha azon veszély nem fog érni bennünket , hogy azon perczben, midőn alkotmányunk helyreállott, alkotmányos formák alatt folytattatni fognak a régi küzdelmek. Méltóságos főrendek ! nem tudok a reménységről lemondani, hogy törvényhozóink bölcsességének sikerülend föltalálni egy utat és formát, melyben az előleges kiegyezés elvi megállapodások útján megtörténhessék. Nem tudok e reménytől megválni, méltóságos főrendek, mert meg vagyok győződve , hogy csak ez azon út, mely az ország oly epedve várt és kívánt óhajai elérhetéséhez vezethet. (Helyeslés.) Hogy én, ki egész életemben a jog fentartása mellett, a jog tagadása ellen küzdöttem, hogy én a jogfolytonosság ellen szót emelni nem akarok, arról a mélt. főrendek meg lehetnek nyugtatva. Meghajlom azon elv előtt, hogy a törvényesen hozott törvények csak azon úton változtathatnak meg, melyen hozattak; meghajlom azon elv előtt, hogy a törvényeket végre, is kell hajtani. Azonban csak egyet mondok, mélt. főrendek! Átlátom, hogy a jogot mereven követelni kell akkor, midőn az tagadtatik ; de midőn az elismertetik és végrehajtása nem csak igértetik, de közel kilátásba tétetik: akkor, azt hiszem, hogy valamint a magán életben, úgy a politikában is, a jog terén való engedmény a jogot nem gyöngíti, hanem szilárdítja. És ha vannak — a mint csakugyan vannak — politikai okok , melyek azt ki- vánják, hogy a merev jogfolytonosság alaki része tárgyában kerestessék egy expediens, mely annak lényegét nekünk mielőbb megszerezze : akkor, azt mondom, mélt. főrendek, hogy az engedmény e téren nem csak hogy a jogfolytonosságot megsérteni, nem csak hogy állapotainkat ingatagokká tenni nem fogja, sőt inkább a jogot mind-