Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

XXII. OKSZÁGOS ÜLÉS. 157 lom, eladósodott az állam, elszegényedett a népség , iesujtatott az ipar, kereskedelem s minden üzlet és forgalom, s mi a legfőbb, a birodalomnak területe megkisebbíttetett. Csodálkozni kell valójában azon. hogy anynyi keserves tapasztalások, annyi szerencsétlen provisoriumok s annyi sikertelen experimentatiók után sem győződött meg a birodalmi kormány arról, hogy ha a magyar alkotmány 300 év lefolyta alatt megállhatott s megférhetett a bécsi absolutismus szomszédságában: miért nem állhatna, s miért nem férhetne meg az a Lajtántul leendő alkotmányosság mellett annál biztosabban jövendőre is. Hiszen a két constitutionalismns, akár milyen leend is a laitántuli. s akár mennyire fogna is az különbözni a magyar alkotmánytól, mégis ezen két constitutionalismns, már homogeneitásánál fogva, minden esetre közelebb s rokonabb viszonyban állana egymáshoz, mint állott eddigelé a magyar alkotmány a szomszéd absolutismushoz. (Helyeslés.) Az imént elmondottaknak igazolásául szolgál az előttünk lévő legfelsőbb kir. leirat. Nem tagadhatni ugyan, hogy az átalában hangulatára, részletekben pedig egyes kitételeire nézve, kedvezőbb az előbbi leiratnál; de tartalmának egész összeg-ét tekintve, s az innen fölterjesztett föliratokkal szemközt állitva, csakugyan nem kielégítő, s hogy átalánosságban maradjak s rövid legyek, nem kielégítő azért, mert ismét csak fél rendszabályokat i'oglal magában, az országnak súlyos sérelmeit nem orvosolja, az alkotmányosságot nem csak vissza nem állítja, sőt épen azt kívánja, mit tenni nem lehet, tenni nem szabad, t. i. az alkotmányosság alapelveinek föláldozását. Hasonlít ezen legfelsőbb kir. leirat a téli naphoz, melynek egyes sugarai fényt árasztanak ugyan, de a sugarak összege nem melegít, éltető erőt nem ád. Kern akarok bocsátkozni ezen kegy. leirat részletesebb taglalásába; fölemiitette annak kevés fény-, és sok árnyoldalait a nyilvánosság, s terjedelmesebben és alaposabban vitatta meg, mintsem hogy szükségesnek találnám elősorolni az indokokat annak támogatására s bebizonyítására, hogy ezen kir. leirat, a fölterjesztett föliratokkal szemközt állitva, nem kielégítő. Intugyanazidőakiegyezkedésre : de int egyszersmind azon óvakodásra is, hogy a kiegyezkedésnek müve ne legyen a magyar alkotmánynak sírja: pedig ez azzá válnék, ha az a kir. leirat szellemében történnék. (Ugy van!) A kiegyezkedésnek határvonalai meg vannak szabva előbbi feliratainkban ; ezeken tul nem mehetünk, mert ezen határok átlépése az alkotmányosságnak megszegése lenne. Ha őseink a magyar alkotmányt azon boldog időkben, midőn egy erős vár gyanánt állott ] fen, minden alkalomkor féltékenyen őrizték: akkor ! nekünk, az unokáknak, legszentebb kötelességünk, j legszentebb hivatásunk ezen várnak mostani romj jait lehetőleg ótalmazni, ezen romokat vég pusztui lás ellen nem csak megóvni, hanem egész erélylyel | és lelkesedéssel azon törekedni, hogy ezen romoI kon a régi vár ismét fölépüljön. Igaz ugyan, a győzelem azé szokott lenni rendesen, a kié a hatalom; de nem minden győzelem nyeremény: a legyőzött a jelenben mindig a szenvedő, hanem a győző a jövőben siratja meg gyakran múlt győzelmének következményeit. Azonban az elvek harcza nem a fegyverek harcza: itt a hatalom, ott a meggyőződés határoz. Én nem a fegyverek, hanem az elvek csataterén állok, s így csak a meggyőződésnek hódolván, az alsóháznak föliratát egészben maga helyén levőnek tartom: s azért azt a békési főispán űr ö mlsga indítványa szerint egész kiterjedésében pártolom. (Éljenzés.) Majthényi László b. jegyző: Vay László gróf! (Eláll! Szavazzunk !) Vay László gr: Mélt. főrendek! Nem akarom nézeteimet előadni a szőnyegen fergó ügyre vonatkozólag, meg lévén győződve, hogy azok itt nem nagy rokonszenvre számithatnának; és a szőnyegen lévő tárgy különben is annyira ki van merítve, hogy ahhoz érdemleg szólni alig lehet. Örömmel látom a békési főispán inditványát oly szépen okadatolva. Azonban a tanácskozás folyamában oly körülmény adta elő magát, melyet csekély nézetem szerint szükségesnek tartok néhány észrevétellel kisérni. Ugyanis a föliratban foglalt azon pontot, mely a külföldön tartózkodó száműzött honfitársaink megkegyelmezietését, a fejedelemnek e legszebb, legszentebb jogának gyakorlását kéri. eg3" nagyméltóságú főrendi tag nem helyeselte, illetőleg gáncsolta. Én ezt nem fogadom el, sóhajtom, hogy ezen pont egész terjedelmében benfoglaltassék, s ő felsége kéressék meg, hogy megkegyelmezési jogával, mely legszebb joga, éljen. (Helyeslés.) Egyébiránt a békési főispán indítványát pártolom. (Helyeslés.) Cziráky János gr.: A szabályok, értelmében személyes ügyben pár szót kérek. Épen legnagyobb súlyt fektettem arra, hogy ő felsége megkegyelmezési jogának gyakorlására megkéressék, s hangsúlyoztam, hogy a mennyiben csak ez foglaltatnék a föliratban, én mindannyiszor; toties quoties egy fölirat fölterjesztéséhez szívesen járulok. (Fölkiáltások: Igen! de csak a fiatalok érdekében'.) Én ezt mondottam, s így a mélt. úr nem fogta föl helyesen szavamat. Majthényi László b. jegyző: Pejacsevích