Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

154 XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. után a nélkül. hogy meg akarnók nyitni egész erőnkből a pezsgő élet forrásait, s elkerüljük a már-már fenyegető belső korhadást, mely által a mind híjába sóvárgó nép közönyös lesz végre ama szent tárgyak iránt, s benne gjrökerező dynastikus érzelmeit is lassankint elporlódni látandjuk? ! Nem tartok én attól. mélí. főrendek, hogy a magyar korona ótalma alatt álló különböző ajkú és hitfelekezetü" népek a legszebben meg ne értsék egymást: csak ne zaklattassanak egymás ellen, az eddig gyakorlatban volt kormánypolitika ..clivide ut impera!" kárhozatos elve szerint; hanem felséges urunk „viribus imitis" jelszavával vezérellessenek egyenlő jogaik és egyenlő kötelességeik átértésére s a 48-iki törvények jótéteményeinek testvéries békében leendő élvezésére. (Helyeslés.) Őszintén . tartalék nélküli jó indulattal megosztjuk mi velők jogainkat, előnyeinket: a szeretet, polgári közélet és törvények erejével úgy óhajtjuk őket magunkhoz kapcsolni, hogy ne lehessen okuk közülünk kifelé irányuló vágyakat táplálni: mert bizony jó lélekkel állithatjuk, hogy közöttünk ma többé még csak egyesek sem bramarbaziroznak már e tekintetben, s nem jut senkinek eszébe, testvéreink egyik vagy másik csoportozatát früstökre fölfalni akarni; sőt, mint mondám, utolsó falatunkat is örömest megosztjuk velők : csak azon egyet kell most és mindenkorra határozottan nyilvánítanunk, hogy Sz. István koronáját osztály tárgyául soha sem tekinthetjük. (Helyeslés, éljenzés.) De a lajtántúli népeknek sem lehet méltó aggodalmuk alkotmányos életünknek saját, önálló és jogszerű alapokon leendő fejlődése iránt, ha ugyan megvan bennök az őszinte akarat a suprematia gyakorlásának minden csalogató ábrándját elutasítani magoktól. A pragmatica sanctio megszentesitette . föloldhatlanná tette együttmaradásunk kapcsait, s már ma komoly értelme sem volna azon állitásnak, hogy mi akarunk őtőlök elszakadni, mi. a kik egy tömör s szinte egy évezred óta egybe forrott erős zömét alkotjuk a magyar szent koronának. Aztán a közös ügyek, az együvé tartozásnak eme vitás szülöttei vagy garantiái, nem nyertek-e már ma szélesebb és egészen más jelentőséget, mint ama kezdetben félve kimondott „esetről esetre" meghatározás értelmezte vala? Az „esetről esetre" való érintkezést folvtonossá tette és teendi az álnok külpolitikának folyvást fejünk fölött függő Damokles-kardja, s az együttmaradás nem önkénytesség , nem jótetszés szüleménye többé, hanem a kényszerűség követelése, s maga a fenmaradás. Rajtunk áll egy részben, mélt. főrendek, egyengetni az utat kormány és nemzet között. Tegyük azt egész erélylyel és a válságos körülmények elfogulatlan mérlegelésével, hiszen, fájdalom, úgy is egész legio azok száma, kik ellentétü arányban működnek: ott áll a semmi áron kibékülni nem akarók ádáz serege; ott az absolutistikus phalanx; amott távolban vég vonaglásaiban is garázdálkodó SZÍVÓS clique-je a magyarfaló telivér centralistáknak : a külön territóriumról ábrándozok, az ez ideig még kifelé gravitálok; az ezekre spekuláló rubel- és tallérosztogató hatalmas szomszédaik ; ezeken kivül a hasonló alkalmakkal fölmerülni szokott apróbb portyázó csapatok, a jelen zavaros állapotot kizsákmányolni szeretők és tudók ; az irigység, a ki nem elégített ambitio, a sértett hiúság, kivált pedig a magyarnak hagyományos átka, az egyet nem értés. Ne szaporítsuk tehát még mi is e szánandó hosszú bünlajstromot, nehogy: mutatis nominibus eadem de nobis quoque fabula narretur. Hadd jusson el hazánk — ha csakugyan akarja, pedig jogosan akarja — koronás királyának uralma s egy felelős kormány vezérlete mellett, alkotmányos szabadsága élvezetébe, s győzzünk meg róla mindenkit, hogy midőn mi oly szívóssággal és megtörhetlen hűséggel küzdünk nemzetünk jogai mellett, akkor egyszersmind a dynastiaésaz egész birodalom érdekében és fenmaradásaért is harezolunk! (Helyeslés.) Ezek íme az én benső meggyőződésemből merített nézeteim. Nekem ugyanis bácsi kollegámmal együtt, ki szintúgy hangsúlyozá élete alkonyát, éreznem kell, hogy minden szavam hattyúdallá válhatik: s természetes azért, hogy annak hangjegyeit keblem mélyében szedem össze, nehogy egy meggyőződésem elleni szóval. azaz egy hazugsággal ajkamon menjek más világra. (Helyeslés, éljenzés.) Majthényi László b. jegyző: Peitler Antal ! (Szavazzunk.') Peitler Antal váczi püspök: Ha ez idei Sz. András hó 17-én kelt legkegy. kir. leiratot figyelemmel olvasom, abból azon megnyugtató meggyőződést merítem, hogy a korona soha anynyira nem közeledett a jelen országgyűlés álláspontjához, mint most, midőn a felelős minisztérium kinevezését és a helyhatósági önkormányzás hely- , reállitását legközelebbi kilátásba helyezi. Ugyanis, felséges urunk királyunk szavát adja, hogy mihelyt az országgyűlés a közös ügyekre vonatkozó munkálatát bevégzi, legott a közös ügyekre nézve megalapított elvek részletes kivitelét és foganatosítását, úgy az 1848. évi törvények ama szabványainak módosítását, melyek iránt ez idei marczius hó 3-án kelt legmagasabb leiratában aggályait nyilvánította, kinevezendő felelős minisztérium utján az országgyűléssel egyetértőleg eszközölni fogja. Minthogy tehát a legutóbbi kir. leirat szövege szerint reményünk alkotmányunk és a jogfolyto-