Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 143 sőt semmivé létei, úgy, hogy hírünk is aligha fenmaradand. A mi végre Cziráky János gr. ur ö exejának njúlatkozatát illeti, miszerint ő királyunknak apostoli jogait, melyek az 1848-iki törvényekben anynyira fenyegettetnek, utolsó csepp véréig védeni és fentartani fogja, teljes készséggel aláírom magam is, ünnepélyesen kijelentvén ezennel, hogy míg csak Isten életemnek kedvez, apostoli királyunknak eme jogaihoz, melyeket neki másra ruházni, sőt mással még csak fölosztania sem szabad, körmöm szakadtáig ragaszkodni, sőt ha kell, azokért szintén, mint kath. egyházunk érdekeiért élni s halni fogok. Majthényi László b. jegyző: Tomcsányi József! Tomcsányi József csongrádi főispán: Nagymélt. elnök úr; máit. fu-endek! Röviden kimondom, hogy a képviselőház fölirati javaslatát olyforma végzéssel, a milyet Békésvármegye főispánja indítványozott, minden további indokolás nélkül pártolom ; nem indokolom pedig szavazatomat azért, mert nem látom annak szükségét oly irat mellett, mely maga egy halmazzá az igen helyes indokoknak.fHelyeslés .) Ha én még ezt hosszabban indokolni akarnám, valóban IUJV tűnném föl mao-am előtt, mintha Phidias szobrát fehérvári bicskával akarnám vakarni. (Elénk derültség.) Én az elénk terjesztett fölirati javaslatot tökéletesen pártolom, és ennélfogva nem is szólaltam volna föl, ha itt olyas elvek nem mondattak volna ki, melyekről nem szeretném, hogy a Naplóba menjenek —• nem mondom, czáfolat nélkül, mert hiszen kétlem, hog)? ez gyönge erőmnek sikerülne, de legalább észrevétel nélkül. De midőn ezen harczra kelek, megvallom, miután oly férfiakat támadok meg, kik akár szellemi képzettségöket, akár ha a hosszú évek során magas hivatalokban szerzett tapasztalásukat tekintem, sokkal fölöttem állanak: annyira egyenetlen fegyverrel küzdök, mint egykor Dávid Góliáttal; de amint Dávidnak parittyáját Istenben vetett bizalom vezérelte, ugy engem is azon öntudat, hogy a mit mondok, hazám és a trón érdekében jónak találom. Mert azon nézetben vagyok, hogy midőn ő felsége, felséges urunk engem a magyar törvényhozó testület egyik taoiává kinevezett, hall°'atao" föltételül tűzte ki azt. hogy se jobbra, se balra ne tekintsek, hanem a mit szivem és keblem istene sugall, azt határozottan kimondj am. {Helyeslés.) Ezen nézetből kiindulva, legelsőben is igen mélyen tisztelt főkamarás ő excja Cziráky gróf előadására kell némi észrevételeket tennem, melyeket ha röviden, vagy talán nem kellőleg tudok előadni, méltóztassék ezt azon körülménynek tulajdonítani, hogy oly megfontolt férfiak által elmondott s oly átgondolt beszédeket nem könnyű rögtönözve czáfolni.De mégis bátorkodom néhány észrevételt tenni. 0 excja azt méltóztatott előhozni, hogy mindenesetre a minisztérium helyreállításánál tekintetbe kell venni, hogy az 1848. törvények minisztereink teendőit nem körvonalozzák oly határozottan, hogy azoknak ujabb körvonalozása nélkül, ha életbe léptetnének, e hazára veszélyt ne hárítanának ; különösen pedig például hozta föl a 48-diki évet, azt adván annak fő okul, hogy számos vitézeink a csatatéren maradtak. Hogy az 1848-ki törvény tökéletesen nem körvonalozza a minisztérium teendőit, azt senki ez országban nem tagadhatja, sőt alig van a két magyar hazában oly ember, ki az 1848-ki törvények szavaihoz úgy ragaszkodnék, hogy azokat, ha tettleg életbe léptetnek, a törvényhozás átvizsgálása után semmi módosítás alá jöbetőknek vallja; eztlegalább nem hallottam senkitől. (Ügy van!) De hogy e törvények módosíttathassanak, mindenesetre előbb életbe kell léptetniök. (Helyeslés.) Es hogy épen ezen szorosabb körvonalozás hiánya volt-e, és pedig azon egyedüli ok, mely vitézeinket a csatatéren elvérzeni kénytelenitette : ezt elég legyen nekem oly röviden tagadnom, mint a mily röviden állíttatott, és méltóztassanak engem attól fölmenteni, hogy ennek másik okát is előadjam, mert, a kik azon időben éltek, azok tudják, hogy ennek nem csak ez. de más oka is volt. (Helyeslés.) Fölemlítette még ő nagyméltósága a Rákoson lévő' 30 ezer embernek jelenlétét is. Meglehet, hogy ilyféle hír keringett; de hiszen kósza hír mindig van,a legnyugodtabb időben is, mikor pedig ilyen nagy változáson megy keresztül az ország, annyival inkább. Hanem épen ő excja.

; ki igen erélyesen nyilvánította most, hogy a honpolgár első kötelessége minden időben, bármily körülmények között, úgy a trónnak, mint a hazának jogait védelmezni, azt gondolom, hogy ő excja ily kósza hír után nehezen indulhatott, annyival kevésbbé, mert mindnyájan tudjuk, hogy a valóságban nem is létezett. Es megvallom, azt nem is szeretném csak előhozva se hallani: mert ez oda mutatna, hogy a 48-diki törvény azon 30 ezer ember fenyegetése között jött létre; ennek ellenkezőjéről pedig mindnyájan meg vagyuuk győződve ; és a ki a Lustkandiféle vitatkozásokat elolvasta, még jobban meg lehet erről győződve. De, ha nem volna meggyőződve, méltóztassék elolvasni ő felségének legmagasabb leiratát, a hol azt mondja, hogy az 1848-diki törvények alakisága ellen kifogást tenni nem lehet. (Helyeslés.) Hogy az 1848-diki törvény a minisztert I omnipotenssé, s ő felségét zérussá teszi, azt bátor ! vagvok szintén tagadni : mert az 1848-diki törve-