Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

140 XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Mindig azon vélemény-árnyalathoz tartoztam, mely még a legkívánatosabb módosításokat is in- ! kább kész volt elhalasztani annak idejében, mint az alaki jogokat megszegni, melyeknek mellőzésével kellett volna azokat életbe léptetni. De más részről kénytelennek érzem magamat, nagy viharok és rázkódtatások után, különbséget tenni az alaki jogfolytonosság és a jogfolytonosság lényege közt; sőt lehetnek oly körülmények, midőn a nenyietek jogaira nézve veszélyes e jogfolytonosság lényegét egyedül alakjával ugyanazonositani. (Halljuk!) Az alakot megingatja, megdöntheti az idők viszontagsága; a jogfolytonosság lényege addig, míg a nemzet él, azon alakon kivül és fölül áll, és a megingatott alak daczára is vissza lehet a jogfolytonosság terére lépni. Elhatározott véleményem e tekintetben az, hogy a magyar jogfolytonosság lényege nem egy vagy más törvényben áll, hanem abban, hogy itt egy nemzet él. mely századok óta gyakorolt alkotmányos jogokat; áll abban, hogy az ősi nemesi alkotmánya képviseleti rendszernek drága és megbecsüíhetlen hagyományként azon elvet hagyta fen , hogy csak az lehet törvénynyé, mihez az ország akarata hozzájárul, és csak az lehet tartós és valódi megoldás, a mely törvény által biztosíttatik. (Elénk helyeslé<.) Ebben van az én fölfogásom szerint a magyar jogfolytonosság ; ez pedig nincs veszélyeztetve az által, ha alakját ideiglen a viszonyok kellékeihez mérve, módosítani vagy mellőzni kell. Távol vagyok attól , hogy csekély nézetemet | azon tekintélyes egyéniségek, azon tekintélyes ] közvélemény irányában , mely az ország hangula- | tát meghatározza, mintegy külön nyomatékunak akarjam tekinteni ; más részről nem érzem magamat hivatva arra, hogy a kormánynak tanácso- I kat adjak. De azt hiszem, mindenkinek van joga ily viszályos időkben a maga nézeteit, a dolgok mi módon tárgyalása iránt, tisztán és határozottan kijelenteni, (Hulljuk!) annyival inkább, mert meg vagyok győződve, hogy épen azon politikai tényezők , kik az ország élén állanak , velem együtt valószínűleg az alkotmányosság lényegét a szabad szóba és vitatkozásba helyezik. Nem tartoznak ők azon egyéniségek közé , kikkel életemben minden pártok közt gyakran találkoztam, kik t. i. mindig az alkotmányos kormány, a szó-kormány barátjai voltak azon föltétel alatt, hogy kivülök mindenki hallgasson. (Derültség.) Ennélfogva meggyőződésem oda vezérelt, hogy nézeteimet abban öszpontosítsam, miszerint hazánknak mostani viszonyaiban a megoldás leghelyesebb és legalkalmasabb módját abban találtam volna, ha kezdettől fogva a magyar alkotmányosság lényege SLZ országgyűlés által határozottan kijelentetett és formuláztatott volna, ha ezen átmeneti időszak, mely épen átmeneti természete által minduntalan nehézségeket gördít elé, határozottan átmeneti időszaknak kereszteltetett volna , és az országgyűlés a maga föladatát abban találta volna, hogy bizonyos ideiglenes intézkedésről gondoskodjék, mely épen azért, mert országgyűlésikig elhatároztatik s ideiglenesnek jellemeztetik, a jogfolytonosságot és az ország jogát nem veszélyezteti, de gyakorlatilag a kérdések megoldását elősegíti; (HdyesMs) abban találtam volna, ha az országgyűlés röviden a birodalom fenállásának szükségét és az alkotmányosság elvét megemlitvén, fölszólította volna a kormányt, fejezze ki részletesen azon föltételeket, melyek mellett hiszi egyedül lehetségesnek a birodalom fentartását — részletesen nem azon értelemben, mintha a kormány a további eszmecserét kizárná, nem, hanem hogy biztos alapja legyen a tárgyalásnak ; s a helyett, hogy, mint most, kölcsönös és ellentétes jogfolytonossági vitákban az idő elpazaroltalak, a gyakorlat terére léptünk volna át, mely gyakorlati téren mind országos érdekeinket, mind a birodalom érdekeit biztosíthattuk volna. Ez volt meggyőződésem az akkori időben, ez meggyőződésem a mostani pillanatban, és ez meggyőződésem annyival inkább, mert akármerre tekintsünk, mindenütt veszélyek tornyosulnak. Részemről meg vagyok győződve, hogy a magyar nemzetnek épen ezen birodalomban oly hivatása jutott, mely átalános történelmi és európai hivatásához van kötve, és melylyel csak ezen birodalomban állhat meg. Nem tudom, nemzetünk hivatva van-e arra, hogy az európai átalakulások menetében, új államcsoportozatában más fajokat és nemzeteket uraljon-e? de annyit tudok, hogy ezen birodalomban nincs nemzet, nincs faj, mely akár történetileg jogosítva, akár szellemileg és számszerűleg hivatva volna, hogy a magyar nemzetet uralja. (Helyeslés.) Es, mert én ezen nézetből indulok ki, azt tartom, hogy a magyar nemzet legfőbb érdeke ezen vegyitékben és a birodalomban van biztosítva. Meglehet, hogy a történeti kifejlődés legfőbb szabálya épen az volt, hogy ott, hol a keleti és nyugati nemzetiségeknek ellentétbe kellett volna jó'niök egymással, egy oly nemzet hivatott föl a gondviselés által, mely egy részről történeti kifejlődése és művelődésének menete által a nyugathoz közelitvén, más részről fajának természete és eredete által a kelettel összekötve, inkább mint bárki más, volt hivatva azon kapcsot képezni, mely a nyugat és kelet közt kell hogy legyen, és azon összeütközést kizárni, mely a nyugati és keleti elemek közt sokkal könnyebben keletkezhetnék, ha ezen nemzet köztök nem állna. Megengedem, hogy ezen föladat, bár magasztos legyen is, sem könnyű, sem kényei-