Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-22
138 XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. En parlamenti vitatkozások mezején a külügyek tárgyalását még a legkedvezőbb viszonyok közt sem igen szeretem. Az közönségesen conjecturális politikává fajul, melynek nagyobb nyomatéka nincs : nem, mintha a diplomatiai kérdések tárgyalása egy bizonyos mysteriosus ügyességet és belátást igényelne: a diplomatiában is a kérdések tárgyalásánál eldöntő elem többé-kevésbbé a fölfogás tisztasága és a jellem következetessége ; de hozzá kell járulnia egy harmadik tényezőnek is, t. i. a tények kellő ismeretének, melyet ismét oly viszonyokban reméleni alig lehet, hol az ellenfeleket a magok véleményeinek és czéljainak nyilvános kifejtésére kényszeríteni egyátalában a lehetetlenségek sorába tartozik. Vannak mindazáltal a külviszonyokban is helyzetek és irányzatok, melyek olyannyira a dolgok természetében fekszenek, hogy minden nagyobb és mélyebb diplomatiai tudomány és értesülés nélkül azokat mindenki fölfoghatja : és ily helyzetekhez számítom Európa mostani állását és a nemzetközi viszonyok terén uralkodó irányzatokat. Kern szándékom az 1815-diki szerződéseket taglalni, és vizsgálni, mennyire feleltek meg azok Európa szükségességeinek vagy nem, mennyire volt helyes vagy kívánatos, hogy azoknak megszüntetése kijelentetett; de egyet nem hallgathatok el : az 1815-diki szerződések fenállása nem volt más, mint a positiv jognak uralma a nemzetközi viszonyokban, és ezeknek megszűntével nem lép helyökbe más, mint az átalános irányzatoknak és az úgynevezett természetes jogoknak uralma; a hol pedig a nemzetközi viszonyokban a természeti jogok uralkodni állíttatnak, nem uralkodik többé a természeti jog, hanem a természetszerű erő. (Helyeslés.) Európának átalános irányzata jelenleg az, hogy többékevésbbé nagy, hatalmas, egyesített, centralizált nemzeti államok alapíttassanak. Ha nem akarjuk magunkat ámítani, minden részről ily államok kifejlését látjuk; ha pedig ezen államok irányában állásunkat fen akarjuk tartani, szükséges intézkednünk, hogy azon államkötelék, melyben élünk, szintén erős és hatályos legyen, és föl legyen ruházva mindazon kellékekkel, melyek mellozhetlenül szükségesek, hogy legalább védelme biztosítva legyen. Es ha mi e tekintetben hivatásunkat nem értenők és nem volnánk képesek ezen kérdéseket ily szellemben megoldani, akkor nem titkolhatom el abbeli mélv ag-ffodalmaimat, hogy hazánkat is az érné, a mi minden kisebb országokat és államokat Európában ezen pillanatban fenyeget, t. i , hogy ezen kisebb országok és államok idővel nem lehetnek más. mint azon compensationalis objectumok, melyekből a nagy, egyesített nemzeti európai hatalmak a magok természeti határaikat ki fogják hasítani. Azt lehetne ezen aggodalom ellenében fölhozni, hogy nemzetünk annyi viszontagság közt tanúsított szívósságánál, erélyénéi, hősiességénél fogva ily csatát is ki fog állhatni, és lételét megmenthetni ; de elég-e egy nemzetnek lenni ? és ha lenni akar, nem szükséges-e az időt nem vesztegetnie, erejét életharezokban fölemésztenie, hogy a világ többi nemzeteivel egy utón hason lépésekkel haladhasson, azokat utolérhesse és a civilizátió terén a többiekkel egyenlő állást foglalhasson el ? Hazánk koszorús költője nemes és büszke resignatióval mondhatta : Megfogyva bár, de törve nem, El nemzet e hazán ; de a politikust nem vezetheti e resignatió : az ő föladata biztosítékokról és megoldásokról gondoskodni, hogy tovább is éljen nemzete e hazának, de sem megtörve, sem megfogyva, (Helyeslés) hanem ereje kellő mérlegelése és gondos fölhasználása által öregbedve, haladva, biztosítva éljen. (Helyeslés.) De midőn, ezen szempontból indulva ki, Európa ezen részének és jelesen az osztrák birodalom belszervezését veszszük czéíba, szükség, hogy mind az európai viszonyokat, mind főleg és első helyen ! a birodalom többi részeiben uralkodó irányzatokat és fölállított igényeket szemügyre vegyük. Hallottam sokszor, hogy azok alkotmányos kifejlődése iránt legnagyobb rokonszenvvel viseltetünk, hogy összeköttetésünket egyátalában gyöngíttetni nem akarjuk, hanem, hogy azoknak szervezése, az ott létező irányzatok ránk nézve nem döntők, hogy tulajdonkép minket nem illetnek. Meglehet, hogy e nézet tisztán közjogi szempontból i védhető; politikai szempontból tagadhatlanul té! ves. Nem hihetem, hogy politikai összeköttetés, kivált ha annak ujabb szervezéséről van szó, létezhessék és kifejtethessék a nélkül, hogy azon I tényezők némileg tekintetbe ne vétetnének, nielyek; kel politikai összeköttetésben lenni akarunk; és | azért kötelességemnek tartom a birodalom többi tartományaira és az ott uralkodó szellemre is némi > figyelmet fordítani. Őszinte köszönettel és tisztej lettel viseltetem a lajtántuli tartományok azon nem nagy számú férfiai iránt, kik Magyarország jogait méltányolva, azok kíméletes helyreállítását tűzték politikájuk vezérelvéül. Csak azon egy megjegyzést kell e tekintetben tennem, hogy ezen irányzat alkalmazásában őszinte sajnálkozásomra a nézetek azon szabatossága és tisztasága hiányzik, mely meilőzhetlenül szükséges, ha a politika terén czélt akarunk érni. A lajtántuli februári alkotmány jog| folytonosságát a maga ridegségében fentartani akarj ni és kijelenteni, s más részről készségét nyilváníta' ni mindazon egyezkedésekre Magyarország iránya-