Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 133 Méltóságos urak! igen jól tudom, hogy e részben nekem azon ellenvetés tétetik, hogy hiszen ezt niár a korona maga is megadta, s a kegy. kir. leiratban kimondatik, hogy épen ezen törvényczikkelyeknek, melyeknek én azonnali életbe léptetését ekként aggályosnak tartom. előleges megvitatását mellőzni kívánja és a revisiót csak a majdan életbe léptetendő minisztérium utján akarja érvényesíteni; de föltéve és meg nem engedve, hogy ez egész kiterjedésben ugy álljon, magamra veszem azon nyilatkozatot is, hogy a királynál királyabb nézjuontot védek: mert, mélt. főrendek, én azt hiszem, hogy az alkotmányos polgárnak szent és rendithetlen kötelessége, hogy ha megtámadtatnak bárhonnan az ország jogai, ezen ország io^ai melletti fölszólalásaért. ha szükséges. Vértanúit ö O t ságot is szenvedjen; de más részről szintolv kötelessége minden független állású honj:>o]gárnak fölszólalni akkor, mikor meggyőződése szerint — mit egyébiránt nem kivánok egészen a jelen kérdésre alkalmazni — azt tartja, hogy a korona jogai veszélyeztetve vannak. Mit mondhatnának méltán elleneink azon esetben, ha ezt nem tenném? Méltán azt kellene mondaniok, hogy azon férfiak közé tartozom, kik, megváltozván a kormányok, mindig a fenálló kormányok véleményéhez alkalmazkodnak. És itt bátran in plurali a velem egy véleményen álló elvbarátaim nevében is tiltakozom az ellen, hogy napraforgó politikát űzünk, vagy pedig azon nótát daloljuk, hogy a mint Bécsben tetszik, oly nap süssön az égen. Én megvallom, hogy ily politikát sohasem osztók. De ezen térnek föladása meggyőződésein szerint csak látszólagos : mert igaz, hogy a kegy. kir. leiratban az mondatik, mint elébb is említem, hogv t.i. a majdan kinevezendő minisztérium által történhetnek azon módosítások; de más részről megint az van kijelentve, hogy a minisztérium visszaállítása föltételeztetik a közös ügyek, jelesen hadug y, vámügy és államhitel egységének megállapításától, ezek magokban foglalják már implicite az 1848-iki 3. és 4-ik t. ez. revisióját, mely revisio nélkül azokat életbe léptetni lehetetlenségnek és kivihetetlennek tartom. A kormány, mint más helyen és elég szabatosan indokolva, mondva volt, megváltoztatta ez iránt előbbeni álláspontját, de elveit föl nem adta és föl nem adhatta, már csak azon nézeteknél fogva sem, melyeket csak igen röviden, részletekben meg fogok érinteni. Meg van zsibbasztva a korona hatalmának gyakorlata mindaddig, míg az 1848-iki 3-ik t. ez. azon rendelete fenáll, mely a kir. hatalmat megosztja, mely azt határozza, hogy a királynak az országból távollétében — nem tekintve arra, hoory a fejedelem a pragmatica sanctionál fogva, más, a közbirodalom egyesitett részére is indivisibiliter és inseparabiliter kiterjeszti uralkodási hatalmát — ezen királyi jogokat nem gyakorolhatja. Azt mondják, hogy hiszen most nincs altér eg-o. De ez annál veszélyesebb: mert akkor kezébe veszi a minisztérium azon hatalmat, mit annál könnyebben tehet. mert egy §-ban contradistingváltatnak azon tárgyak, melyek egyedül a fejedelemnek vannak fentartva, úgymint az érsekek, püspökök, apátok, országzászlósok, katonai főtisztek kinevezése, czimeknek, érdemjeleknek osztogatása, a hadseregbeli előléptetések, s ezekre nézve is szükséges a miniszter ellenjegyzése. Mindezek pedig' az egész kormányzásra nézve, csekély meg-gvőződéscm szerint, vajmi alárendelt tárgyak s mindenesetre a királyi hatalom gyakorlatát mértéken túl korlátozzák. Zsibbasztólag fog még. ha életbeléptetik, a 3-ik t. ez. azon §-a is hatni mely azt tartja, hogy miniszterelnök kinevezése ő fel| ségének jogában áll, a többi minisztereket azonban a miniszterelnök csak megerősittetés végett terjeszti ő felsége elé. Ez a korona tanácsosainak szabad választliatását mértéken túl megszoritja. ettől pedig üdvös, szerencsés következményeket egyátalában nem várhatni. Kénytelen vagyok a kir. jogok ezen megszorítását vészteljesnek nyilvánítani azért is, mert vannak a magyar királynak bizonyos jogai, melyeket ő, mint apostoli király, egyedül gyakorol. Ezen jog*ok máshonnan veszik eredetöket, e jogok nem az állam természetéből folynak: mert azt hiszem, már régen elmúlt azon időszak, midőn bárki osztá azon elvet, hogy a szabad vallásgyakorlat leigáztassék; midőn azon elv állott, hogy „cuius est re| gio, eius est de religione dispositio." A mostani kornak és az ezt már megelőzőnek egyik legjelenI tékenyebb tényezője a lelkiismereti és vallásszabad| ságnak háborithatatlan gyakorlata. Ezen jogokra nézve, melyeket ő felsége mint apostoli király gyakorol , ki kell jelentenem világosan , hogy ezek azok . melyek egyenesen szentséges személyéhez kötvék. Ezeket gyakorolja a maga kormányszékei , a maga tisztviselői által, kik egyedül neki felelősek; de hogy oly orgánumok által gyakorolja, melyek az országgyűlés, különben általam tisztelt többségének felelősek, és annak kifolyásai, és így lehet, hogy egyházunkon kívül is állanak : ezzel azon vallásszabadságot, melyre nekünk is, kikkafholikusok vagyunk , igényt tartanunk szabad , egyátalában össze nem férhető dolognak kell tekintenem. Mértéken túl megszoritja ez vallásszabadságunkat , és e részben roszabb állapotba | fognánk jutni e törvényezikkek visszaállitása folytán , mint azon honpolgárok, kiknek egyenjog-ositását mindenekben méltán kívánja a korszellem és melyet tolok megtagadni nem lehet — értem a zsidókat: mert a zsidók szabadon választhatják