Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 129 dig boldog emlékű bibornok-primásunk vezérlete alatt valánk szerencsések kivánatainkat kifejezni: e részben azt vagyok bátor indítvány ózni, hogy ugyanazon küldöttség járuljon urunk királyunkhoz is. és mint ennek. imy kegyelmes asseonyunknak is vigye át a beköszöntő uj évre üdvkivánatainkat. Egyszersmind e részben azt tartanám, miszerint a t. képviselőházat hasonló eljárásra kellene fölszólítanunk. (Helyedé*.) Elnök: Mélt. főrendek! Azt hiszem, ezen inditvány is átalános hozzájárulással elfogadtatik ? ^Helyeslés.) Ennek következtében a mélt. főrendek ebbeli határozata a képviselőházzal közöltetni fog. (Helyeslés.) Napirenden van a kegy. kir. leirat és azon válaszfölirat tárgyalása, mely velünk a képviselőház részéről közöltetett. Mindenek előtt a két okmány fog fölolvastatni. "Szlávy József jegyző (olvassa a kir. leiratot és a képviselőház válaszfóliratát.) Majthényi László b. jegyző: Wenckheim Béla báró ! Wenckheim Béla b.: Hogy a tárgyalásra kitűzött kegy. kir. leirat a nemzetet ki nem elégíti, s azon kedvező hatást elö nem idézte, melyet talán ezelőtt kilencz hónappal a közügyekkel foglalkozó közönségre és tényezőkre — ha nem is kielégitőleg, de legalább bizalmat és reményt ébresztó'leg — gyakorlott volna : ez kétséget nem szenved. Elismerem azonban, hogy ezen legmagasabb kegy. kir. leirat által azon nehézségekre és differentiákra nézve. melyek mind ekkoráig

1 a nemzet és a legfelsőbb döntő körök között léteztek, tetemes közeledés történt, és egy kis jó akarattal s bizalommal kiolvashatni belőle oly elvi elismeréseket és nyilatkozatokat, a melyek mind ez ideig constatálva nem voltak, melyek vita tárgyát képezték s ekként közjogi nehéz kérdéseink megoldására zsibbasztólag hatottak. Közjogi állásunk elismerése, s a 48-ki törvényeknek felelős minisztérium általi revisiójának elvileg való concedálása a nélkül, hogy a nemzet jogos törvényes követeléseiből egy hajszálat is engedett volna: mindannyi engedmények, melyek folytán felséges urunknak ebbeli kegyes szándéka nyilvánításáért elismerésemet, hódolatteljes hálámat ez úttal kijelenteni kedves hivatásomnak ismerem. De mégis és mind a mellett, miután több rendbeli föliratainkban se többet, se kevesebbet nem követeltünk, mint a mit annyiszor szeutesitett törvényeink, állami szerződéseink és a pragmatica sanetio , a jogfolytonosság alapján, biztosítottak, és alkotmányunk s nemzetünk törvényes jogai mind ekkoráig hatályon kívül vannak: erős hitem és meggyőződésem, hogy csak azon kir. rcsolutio nyugtathatja meg a nemzetet, s csak azon fejedelmi FŐRENDI H. NAPLÓ. Í8íj%. I. szavak állithatják helyre a bizalmat, melyek határozottan kimondandják alkotmányunk helyreállítását, a nemzet törvényes jogaiba való visszahelyeztetését, elvárván a mind két részről való bizalommal ellátott felelős kormánynak tapintatos, bölcs és lelkiösmeretes eljárásától szintúgy, mint az orszáíra'vülésnek is méltányos közreműködésétől felséges urunk ebbeli szándékának sikeres és becsületes végrehajtását. Minden más tartalmú kegy. kir. leirat, foglaljon az magában bármily elvbeli Ígéreteket és reményeket, fogadtassék az a nemzet őszinte hódolat- és bizalomteljes elismerésével, a dolgok és viszonyok jelen állásánál fogva, s azon szomorú előzmények és katasztrofális események után , melyek a monarchiát megrázkódtatták és egyúttal hazánkat is sújtották, másrészt a nemzet azon iogérzeténél. alkotmánvához hü és féltékeny ragaszkodásánál fogva, mely ösztönszerű tulajdona volt mindig ezen nemzetnek, az óhajtott czélhoz nem vezetne, hanem a bonyolódott ügyeinkből való kibontakozást egy hosszadalmas, nehézkes, a bizodalmatlanságot mindinkább tápláló , a nemzet jogérzetét aláásó utakra szorítaná: pedig e viszonyok közt mind a drága idővel, mind a bizalommal, ezen mindkét részről annyira óhajtott és annyira szükséges transactio fő és talán egyedüli factorával, és a nemzet jogérzetével takarékosan nem bánni, a józan és ildomos jwlitika egyaránt tanácsolja. (Helyeslés.) A nemzetnek eme jogérzete és érzelmei veszélyes iránynak indultak már egy szomorú emlékezetű időszakban, és azok felséges urunknak bölcs és kegyes akarata folytán egybegyűlt országgyűlésünk fölszólalása és föliratai adtak ismét annak törvényes alakot, irányt és kifejezést, igyekezvén a nemzetet a. törvényes útra vezetni, a meglazult dynastikus érzelmet föleleveníteni, a magyar királyság eszméjét és korona szentségét, mint alkotmányunk és nemzeti fenmaradásuuk egyik főbiztositékát, ismét a nemzet szivébe oltani ; ekként támadt és csírázott és rectiflcálódott azon amwiszor említett közvélemény és nőtte ki magát egy hatalommá, melyet ignorálnunk nem szabad, ha egy biztos alapokon nyugvó, tartós transactiót akarunk létre hozni: inert ez nem erőszakolt, octroyált, nem a közönségnek oda dobott néhány hírlapi czikknek, vagy népszerű szónok latoknak eredménye, hanem szüleménye a nemzet jogérzetén, a törvényességen, az alkotmányosság tiszta elvein, a legitimitás alapján, a nép választottai és a törvény fölhatalmazotíjai által formulázott megállapodás és a nemzet jogos követelései manifestatiójának. melyet az ország minden lakosai megértettek, magokévá tettek, érzelmeik nyilvánításának és politikai hitvallásuknak elfogadtak, és melyben hazánk fölüdülése, és anyagi s szellemi jobb jövője iránti reményűket és hitöket beléje 17