Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

XVI. ORSZÁGOS ULES. 10? annál hamarább fogjuk e három eredményt s általa a békés kiegyenlítést elérni. Noha átlátom, hogy az utolsó leirat némi aggodalmat és lehangoltságot okozott, elcsüggedni még sem szabad, s én bizonyosan nem tartozom azok közé, kik könnyen elcsüggednek, sőt azon reményt táplálom, hogy ha a fölirat, ugy a mint a képviselőház azt elénk terjeszté, 0 Fölsége tudomására jut, 0 Fölsége tanácsosai jobban lesznek informálva, és igényeinknek, melyeket mi jogosan kivánunk, több eredményét és sikerét fogjuk látni. A mi a törvényhatóságok helyreállítását illeti, e részben annyi bölcs észrevétel tétetett már, hogy én ezekhez valamit hozzátenni annál kevésbbé tudok, mert én még azonkívül nem is vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy az én megyémben, hazafiságtői indíttatva, a megyei lakosok s különösen az intelligentia vállvetve igyekeztek volna a provisorius állaputon segiteni és hivatalt vállalni; s igy több collegámmal azon nem igen kedvező helyzetben vagyok, hogy még mindig a provisorius tisztviselőkkel kell kormányoznom. Hogy mi történik igy és mi itt az eredmény, ugy a közigazgatásra, mint az igazságszolgáltatásra nézve, könynyen fölfogható. Könnyen megmagyarázható, hogy a provisorius tisztviselő mind attól tart, hogy valamely conclusum dietale következtében helyét elveszti. Mily kínos és bajos állás ez, annak megítélését a mélt. főrendek bölcseségére bizom. Én azt hiszem, ha hozzálátva a dologhoz, a megyék szervezésére conclusum diétáiét alkotnánk, habár csak ideiglen is, és erre a legfelsőbb szentesítést megnyerhetnek, a dolgon könnven segítve lenne és a törvényes állapot a megyékben helyreállana. Ennélfogva azt hiszem, ha ezen fölírat, melynek minden pontja a legszebb logikával adja elő O Fölségének a nemzet kérelmeit és jogos kivánalmait, ha, mondom, e fölirat minél előbb Ö Fölsége magas trónja elé jutna, az volna az egyetlen mód, mely által a municipiumok helyreállítása s a kiegyenlítés létre jönne. És bizván a mostani kormányférfiakban, nem hiszem, a mit tegnapelőtt itt hallottam, hogy a mostani kormányférfiak megróvandók lennének azért, hogy 0 Fölsége legmagasabb nevét előtérbe helyezvén, ők magok háttérben maradnak. Én ezt nem teszem föl e férfiakról. Tekintsünk csak szét: minő állapotban volt a haza j egy év előtt, és mi állapotban van ma! Ha azon tényekre és eredményekre tekintünk, melyek egy év óta bekövetkeztek, lehetetlen, hogy a jelen kormányférfiak iránt oly bizalmatlansággal és megrovással lépjünk föl. mint azt tegnapelőtt hallottam. Én ezen bizalomnál fogva akarom, hogy a fölirat ugy menjen föl, mint azt a képviselőház hozzánk átküldötte: és azért Wenckheim Béla b. javaslatára szavazok. (Elénk éljenzés.) Vay László gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Nem tudom, mit mondjak akkor, ha az itt fölmerült beszédekre gondolok; de nézetem szerint csak egy jog és egy igazság lehet. A tisztelt képviselőháznak hozzánk küldött fölirata a magyar jog szerkezete szerint három részre oszlik : a jogra, a jogsérelmekre, és a jogsérelmek orvoslásának kérelmére. Ezen t. háznak egyetlenegy érdemes tagja sem tudta és nem is támadta meg jogi részét; nem támadta meg azért, mert meg nem támadhatta. A jogsérelmeket a fölirat a törvénykönyvből, tehát annál biztosabb alakban, illustrálja. Hát ne kérjük e jogsérelmek orvoslását'? A főrendi ház azon tagjai, kik ez okmányt megtámadták, egyedül opportunitási szempontból támadták meg. Elismerik annak alattvalói, jobbágyi hódolattal szerkesztett tartalmát, és mégis ellenzik a trónhoz juttatását, pedig néma gyermeknek anyja sem tehet eleget. Igen sok bajunk a | múltból innen eredt. A mélt. főrendi ház nagy tekintetű tagjai ugyanezen érvet hangsúlyozzák legjobban, és azt követelik leginkább, pedig hallgatás szerintem nem bizalom. Megtámadtatott ezen okmány azon állítással, hogy a 48-iki törvények pressio alatt létesültek. Nézetem szerint e vád — azt el nem ismerve és meg nem engedve — ugy hiszem, a jogfolytonos, ságot meg nem változtatja: mert azon törvényekmelyek a népeknek szabadalmakat adnak — a mint itt hivatkoztak Franczia-, Angol- Spanyolországra, Hollandiára és Havas-Alföldre , de egyszersmind hivatkoztak Éjszak-Amerikára — mindenütt bizonyos pressio alatt keletkeztek. Mert mi a forradalom ? Nem egyéb, mint az eszmék küzdelme az elnyomás és zsarnokság ellen. Ilyen eszme volt az, mely szerint azon időben, melytől fogva számításunkat kezdjük, nem egy embernek, hanem Isten-embernek kellett meghalnia az emberi bűnök váltságáért. És mennyi testvérünknek kellett a 48-iki eszmékért elvérzeni és azokat vértanusággal megpecsételni! Mert a forradalom az eszméknek vérrel megpecsétlése. Nézetem szerint, mélt. főrendek, a magyar alkotmánynyal egészen máskép áll a dolog. Igen sok érdemes tagját látom itt az akkori alsóháznak, és számtalan tagját az akkori felsőháznak. Ezen tekintetes és méltóságos urak lemondtak akkor, meggyőződésből, minden nyomás nélkül, önnön jogaikról, fölemelték a népet az alkotmány sánczaiba. Ezen ajándékot a népnek meggyőződésből, humanitási érzelemből adák; s egyedül csak azt lehetne ellene vetni, hogy tán nem utasítással tették azt; — ámde egyetlen megye sem hivta vissza utasítás nélkül szavazott követeit, sőt hozsannával fogadta őket. 14*