Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-16
92 XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. lem, hogy a 48-iki törvényeket A-tól Z-ig törvényes érvényüeknek most is politikai hitvallásom egyik ágazatául vallom; ismétlem] továbbá, mit akkor is mondottam, hogy közülök mindazokat, melyek a haza és nemzet korszert! felvirágoztatására szolgálnak, mint a nép fölszabadítása, közteherviselés és jogegyenlőség, népképviselet és felelős magyar kormány, a mint akkor, ugy most is politikai hitvallásom egyik ágazatát képezik ; — hogy azonban a 48-iki törvényeket A-tól Z-ig minden egyesekben változatlanul kivihetőknek, rögtönözve életbeléptethetőknek tartottam, és jelesen valaha az 1848. II., III. és IV. t. czikkek iránt rokonszenvemet, vagy azok helyességét vallottam volna: bocsánat! ily képtelenséget se 1860-ban nem ájlitottam, se most állitani képes nem vagyok. (Éljenzés.) Splényi Henrik b.: Személyes kérdésben kívánok szólani. (Rendre'. Rendre! Zaj.) Elnök: Tán zárnók be e vitát. Cziráky gr. ő nmlga méltóságod interpellatiójára válaszolt, még pedig — hivatkozom e részben a házra — ezt oly szellemben tette, ho^T méltóságod magát ez által érintve vagy sértve nem érezheti. (Helyeslés.) Személyes fölszólalásokkal, véleményem szerint, a nagy ügyet tartóztatni nem lehet: kérem tehát méltóságodat, álljon el a szótól, és folytassuk á tanácskozást. (Helyeslés) Splényi Henrik b.: Nem ismerhetem el részemről, hogy nem tétetett személyemre vonatkozó. ... (Fölkiáltásoh Rendre! Rendre! Zaj.) A többség kívánatára elállók a szótól. Majláth Antal gr.: Nmltgu elnök! mltsgos főrendek! Annyi ékes és érvteljes szónoklatok után, melyeket két napon át élvezni szerencsénk volt, valódi bűnnek tartanám a mélt. ház türelmét hosszú előadással igénybe venni: s így én csak azon érvekre szorítkozom, melyek egyéni nézetem alapjául szolgáltak. Közelebbről foglalkozván e tárgygyal, vizsga alá vettem, mit tagadott légyen végképen meg a legm. kegy. leirat azokból, a miket a mltsgos főrendek fölirata kért; ezekre nézve pedig azon meggyőződésre jöttem, hogy e kérések végleg meg nem tagadtattak, hanem csak további tárgyalásra utasíttattak: s így én nem érzem magamat ellenfölirat előterjesztésére jogosítva. De tisztelem a képviselőház hazafiuságát és ennek nyomán támadott aggodalmait: azért elfogadom Cziráky János gr. barátom abbeli előterjesztését, hogy j ha uj alakban kívánja á képviselőház 0 Felsége elé terjeszteni a jogfolytonosság iránti aggodalmait, e részben is hozzájáruljunk. Egyébiránt nyíltan bevallom, hogy az államtörténelem tanulmánya után azon meggyőződésre jöttem, hogy a népek borult napjainak jobbra fordultánál nem annyira a merev joghoz való ragaszkodás, mint azon körülmények bölcs fölhasználása szerepelt, a melyeket az isteni gondviselés, vagy ha másoknak jobban tetszik, az időnek vagy sorsnak fordulata a népek életében szokott előidézni. Ily időpont derült most hazánkra, midőn legkegy. fejedelmünk a béke és alkotmányosság helyreállítására a történelemben példátlan nyíltsággal és kegyelettel nyújtja jobbját; de még a szomszéd tartományoknak alkotmányát is csak azért függeszti föl, hogy bonyolódott hazai állapotunk tisztáztathassék, a szomszéd tartományokkal való kapocs, mely a pragmatica sanctio után elvitázhatlan tény, mit magunk is több föliratunkban elismertünk, szilárdittassék, és igy, minthogy az ausztriai birodalom erőteljes hatalma európai szükség, ha mondani szabad, egy európai kérdés velünk és általunk rendeztessék. (Helyeslés.) Legyen hát nekem szabad, hosszas és veszélyteljes 23 év lefolyta után, e mai ünnepélyes alkalommal ismételnem azt, mit 1843-ban a legfelsőbb trón zsámolya előtt tisztelt hazáinfiaihoz intéztem: „Int az idő,'és ennek szükségeivel meg kell alkudni/' (Helyeslés.) Ez ma is politikai tétovázást nem ismerő keblemnek hattyúdala, (Ne adja, Isten!) és a mit akkor igaznak vallottam, az ma bizonyosan nem csak igaz, hanem égető szükség is. (Helyeslés) A mi t. barátom Cziráky János gr. második indítványát illeti, én ezt is teljes meggyőződésemből pártolom , mert nyíltan bevallom, hogy a municipális rendszernek rendithetlen híve vagyok, azon rendszernek, mely népünk életével, alkotmányával egykorú , mely a nép szelleméből, lelkületéből keletkezett, és mely életképességét nyolez századon át bebizonyította, és meg tudta óvni a legveszélyesebb időkben is alkotmányunkat a vég sülyedéstől. Nyolez század alatt sok népek keltek, melyek ma már a feledékenység örvényébe sülyedtek; mi élünk még; és ha az idő intéseit megértjük, Isten kegyelmével sok századig fogunk élni. Azért ragaszkodom e rendszerhez, smás formák behozatalát csak annyiban pártolhatnám , a mennyiben ezeket összeférhetőknek tartanám a municipális rendszerrel; de, hogy erről bizonyságot nyerjek, okvetlen szükséges e tárgynak tüzetes tárgyalása, nem pedig rögtönzése azon formáknak, melyek bizonyos körülmények közt hamar önkénynyé fajulnak vagy legalább sok rázkódtatás anyagát tartalmazzák. Egyébként az én politikai hitem azt tartja, hogy a formák sokkal gyöngébb erődéi az alkotmányosságnak, mint a velők élő népek szelleme és lelkülete: én tehát gr. Czirákj 7 János barátom előadását teljes mérvben pártolom. (Elénk éljenzés.) Ifj. Majthényi László b. jegyző: Ifj. Rá
