Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

XV. OESZÁGOS ÜLÉS. 89 5 irányozva, hogy az országnak minden ereje, erköl­csi teljes részvéte, a közjogi kiegyenlítés müvében egyesüljön, és hogy a törvényhozás tényezői tar­tózkodás nélkül fogjanak kezet. A bizodalom ügyeinknek szerencsés fejlődése iránt még létezik, noha erősen meg van ingatva: mindaz tehát, a mi annak megszilárdulását eszkö­zölheti, hazafias kötelesség szülte törekvés lesz. A felsőháznak épen azért, mert a törvényho­zási tényezők közt legkorlátoltabb kezdeménye­zési joggal bir, annál féltékenyebbnek kell lennie ott, hol nemzeti jogaink ótalmára kell fölszólalni. Hozzánk szólnak a történetíró ezen szavai: „Ita nati estis ut bona et mala vestra ad rempublicam per­tineant." Mert hazánk alkotmányával törvényhozó jogaink oly szoros kapcsolatban vannak, hogy ezeknek keletkezése és fejlődése alkotmányunkkal egykorúak s attól elválhatlanok ; minket ezen alkot­mánynak fenállása vagy balsorsa emel vagy el­ejt ; minket nevünk, születésünk, hagyományaink ahhoz elutasithatlan kötelmekkel csatolnak; s az alkotmány felfüggesztése sem oldozhat föl azon kötelességtől, hogy annak sértetlen visszaállítására föl ne szólaljunk. Hivatásuk a főrendeknek az ország jogainak védelme; s most, midőn a legf. le­irat szavai szerint: „nem a pillanatnyi megnyug­tatás, de állandó czélszerü intézkedések létreho­zatala fekszik O Felsége atyai szivén," ezen óhaj­tásnak csak ugy felelhetünk meg, ha az alkotmány rendithetien elveihez ragaszkodva, az opportunitás ingatagságaitól tartózkodunk, de a jogfolytonosság alapjára lépve, ennek következtetéseit elfogadjuk. Alkotmányunk alapelveire nézve, nem hiszem, hogy a mélt. főrendek véleménye a képviselőház véleményétől eltérhetne; s teljesen meg vagyok győződve, hogy hazánk közjogából az önálló füg­getlen magyar miniszterinm elve többé kitörölhető nem lesz. De ha e kormányforma nem lenne már eddig is szentesitett törvényeink által megalapitva, nélkülözhetlenségéről alkotmányos vajúdásaink s azon nehézségek győzhettek volna meg, melyek alkotmányunk helyreállítására irányzott törekvé­seinket környezték: mert az előttünk fekvő legf. leiratnak hatása is bebizonyitotta, hogy a kor­mány, ha nem felelős és a törvényhozó testnek kiegészítő részét nem képezve, nincs vele folyto­nos érintkezésben, a fejedelmi szándékoknak bizal­mat nyerő közege nem lehet. A mi a fenforgó tárgyat illeti, véleményem oda járul, hogy a főrendek kinyilatkoztatván, hogy a képviselőház által közlött fölirati javaslat­ban foglalt elvekben s aggodalmakban teljesen osztoznak, és inditva azon óhajtástól, hogy az or­szág törvényes jogi állapotának felfüggesztése s a kormányzatnak ingatagsága által a nemzet jogér­zetében támadható kétség eloszlassák: nem kiván­FÖRENUI NAPLÓ. 186 5 / e . I, nak az ország képviselőitől elszakadni, hanem azoknak a jogfolytonosság iránti fölszólitásához hozzájárulva, ezen fölirati javaslatot, mint az or­szággyűlés mindkét házának együttes föliratát O Felségéhez hódolatteljesen fölterjesztetni óhajtják. (Éljen! Szavazzimk!) Splényi Henrik b.: Méltóságos főrendek! Mindenekelőtt kijelenteni óhajtom, hogy midőn itt ma fölszólalni szerencsém van, koránsem teszem azt valami ellenzéki viszketegből: mert legfőbb óhajtása volna szivemnek, hogy a méltóságos fő­rendek a viruló béke olajágával kezökben minden irányban a békesség szellemében működnének. És ezen törekvés indít engem arra, hogy fölszólaljak; és habár nem vagyok szerencsés Vay Miklós b.ő nmél­tóságának fehér hajával dicsekhetni.mit legkevésbbé irigylek tőle, remélem, a méltóságos főrendek rö­vid szavaimat meghallgatják. (Halljuk!) Sajnálattal kell megvallanom, hogy az egyet­értés ezúttal ily fontos kérdésben nem csak el nem érhető, sőt épen egymással homlokegyenest ellen­kező két nézet nyilvánult e magas házban. Ugyan­is egy része a mélt. főrendeknek az alsóház válasz­föliratát, a benne kifejtett alkotmányos elveket osztván, egész terjedelmében elfogadja, ellenben a másik rész azt egyszerűen visszautasítani kívánja. (Ellenmondások.) Szögyény László: Nem! Splényi Henrik b.: Méltóztassanak megen­gedni : egy bizonyos szerkezet mellett, mely szer­kezet azonban elvégre csak annyit tesz, hogy: ezt nem fogadjuk el, és visszautasítjuk. Részemről bátor vagyok előre is kijelenteni, hogy én alázatos nézeteimmel azokhoz járulok, kik az alsóház föliratát egész kiterjedésében elfo­gadni óhajtják, (Helyeslés) azon oknál fogva, hogy én mindazon alkotmányos elveket, melyek benne kifejezvék, hiszem, vallom és sajátommá teszem. Nem leszek hosszadalmas, mltgos főrendek! mindazon indokok megczáfolásában, melyeket a másik részen levő mltgos urak előadtak; azok kü­lönben is nagy részben már megczáfoltattak; és különösen csak két szempontra fogok kiterjesz­kedni czáfolatomban. Fölhozatott, hogy a mltgos főrendek nem lehetnek következetlenek a február 28-ikán a ma­gas trónhoz indított válaszföliratukhoz. Méltóztas­sanak megengedni, én nem hiszem, hogy a mltgos főrendeknek czélja lett volna, midőn azon külön válaszföliratot elhatározni méltóztattak, hogy az alsóháztól különváltan, más álláspontra helyezzék magokat; s átalában azt hiszem, a törvényhozó testületnek más törvényes álláspontot elfoglalni nem is lehet. A t. képviselőház egyedül a törvé­nyes állásponton áll: ezt nem tagadhatni. Nem követünk el tehát következetlenséget 12

Next

/
Thumbnails
Contents