Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-15
XV. ORSZÁGOS ULES. 37 hetőség eszméjének minden fejtegetése nélkül ép egy politikai lehetetlenség kívánalmának jogosságát feszegeti az egész okmány fonalán keresztül. Teszem továbbá azért, mert azon föliratban a bizalmatlanság oly nyilvánulásával találkozom, melyben nem osztozom, és meggyőződésem szerint e ház sem osztozhatik. Teszem végre azért, mert a mennyire legőszintébb óhajtásom hazám s a korona közti mielőbbi kiegyezés, annyira tartok tőle, hogy ez nem az igazi út ezen közös czélunk elérésére ; sőt félek, hogy ez utón tovább haladva, ezélunktól mindinkább távolodunk s a legszebb remények közepett megkezdett kiegyezés fonalát erővel széttépjük. Távol legyen tőlem, hogy e föliratra nézve módosítást indítványozzak. Tisztán közjogi szem- ! pontból tekintve, a benne elmondottak oly igazak, a jogfolytonosság eszméje oly kimeritőleg van tárgyalva, hogy ahhoz nines mit hozzá tenni. De óhajtottam volna, hogy e fölirat ne most, hanem akkor jelent volna meg, midőn a t. képviselőház a közös viszonyokra és a 48-diki törvények módosítására vonatkozó törvényjavaslatot terjeszti föl. Akkor, de csak is akkor óhajtottam volna a két okmány együttleges fölterjesztését a végből, hogy midőn az egyik okmányból O Felsége azon biztos megnyugvást nyerné, hogy az országgyűlés a közös ügyeket tettleg elfogadta, s a 48-ki törvények azon czikkelyeit, melyek a fej edeimi hatalommal az állam nagyhatalmi állásával ütköznek, módosította, a másik okmányban ismételve találkoznék — mert hisz azt első föliratunkban elég világosan kimondottuk — hazánk legforróbb óhajával: a felelős belkormányzat kívánalmával. S meggyőződésem, hogy az egyik okmánynak Ö Felségét s az összes monarchiát megnyugtató hatása a másikban kifejtett kívánalmunk, illetőleg kérelmünk súlyát a mérlegben csak növelhetné, s hazánk égő kérdése, a felelős belkormányzat kérdése rövididő alatt hazánkat és mindnyájunkat kielégitőleg megoldatnék. De mivel a képviselőház ezen javaslatot az előadottak megtörténte előtt közölte velünk, én ' ezen javaslatot a most előszámlált okoknál fogva elfogadhatónak nem vélem, és járulok nagymélt. Cziráky János gr. indítványához. (Éljenzés.) Erdödy Sándor gr.: Nmltgu elnök! mltgos főrendek ! Rendkívüli korszakot élünk; ebben rendkívüli bajaink keletkeztek; s mivel a természetnek szent és meg nem szeghető törvénye a következetesség, azéi-t rendkivüli bajainkon csak rendkívüli szerekkel lehet segíteni. Én a politikában egy fő dogmát ismerek, s ez így szól: Használd fel a kedvező pillanatot. Ki ne óhajtaná, hogy a törvényes állapot mentül hamarább helyreállittassék ? Hanem kevesen hiszik, hogy ez rögtön kivihető volna, mivel az opportunitás politikáján kivül még a possibilitás politikája is van, melyet figyelembe véve, az első föliratunkban előforduló „tartósan" szót a „rögtön" szó ellentétének tekintvén, elfogadtam, és azt most is igy magyarázom. Első föliratunkra sokan nem vártak választ, mivel azt hitték, hogy 0 Felsége azt jogfentartási óvásnak fogja tekinteni; azonban ezen reményünk meghiúsult, és megjött a marcz. 3-dikai kegy. leirat, mely, nem tagadható, az országban aggodalmat szült; azonban én ezen aggodalomban nem osztozom. Emlékeztetem méltóságtokat, hogy én 1861-ki föliratunk alkalmával kijelentettem, hogy mindazt, a mi az okt. 20-dikai diplomában törvényes, O Felségének királyunknak tulajdonítom, a mit pedig abban törvénytelennek tartok, azon érdemes német államférfiaknak vélem köszönhetőnek, kikről — szerencsénkre — már el lehet mondani: requiescant in pace. (Derültség.) Átmenvén a márcz. 3-kai kegy. leiratra, az a meggyőződésem, hogy abban mindaz, a mi a trónbeszéddel azonos. Ü Felsége igazságszeretetének tükre, ellenben mindaz, a miaz országban aggodalmat szült, egyébnek nem tulajdonitható, mint hogy az alphától ómegáig törvénytelen állapotunk rög-tön törvényessé nem válhatik. A mostani kormányt sokan azzal vádolják, hogy világos programmal föl nem lépett, pedig nézetem szerint azzal föl sem léphetett, mivel prorammot csak törvényes állapotban felelős minisztériumtól várhatni. (Igaz ! Ugy van.') A mostani magyar kormány programmja más nem lehet, minta magas trónbeszédben kimondott törvényszerű ígéretek érvényesítése ; ezt pedig közhírré tenni fölösleges, mivel azon általam mélyen tisztelt államférfiak — kik ezen óriási vállalatra tiszta hazafisághói elszánták magokat — az általam idézett politikai dogmát szemök előtt tartván, eezélhoz a kedvező pillanatokat fölhasználták, és bizonynyal mindig föl fogják használni. (Helyeslés.) Hogy a várva várt törvényes állapotnak mentül előbbi helyreállítását előmozditsuk, szükségesnek tartom, hogy a jelen tanácskozás alatt levő fölirat O Fölsége magasztos kezébe jusson, mivel ez esetben Urunk királyunk bölcs belátása módot fog találni a viták megszüntetésére, s akkor fejezhetők be a megkezdett munkálatok % a közös ügyekről és a többi fontos tárgyakról O Felsége királyunk, hazánk és a közös birodalom hasznára, a mi kivált a mostani komoly viszonyok közt nagyon is szükséges. En ugyan hiszem és remélem, hogy az anynyira szükséges és üdvös béke nem fog megzavartatni; azonban ha ez lehetetlen volna, meg fogjuk mutatni, hogy méltó unokái vagyunk azoknak,
