Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-43

XLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 221 >% 1 J I 1 l

i vFM\K3MA J\.\Ä \JK3 U JLi-l_ik3 1867. april 10-dikén Majláth György elnöklete alatt. Tárgyai: A képviselőház határozata A főrendi ház ülései május elejéig elnapoltatrtak. horvát ügybea elfogadtatik s az erről szóló végzés a képviselőházhoz átküldetik. A kormány részéről jelen József b., Wenckheim Béla b. vannak : Eötvös Az ülés kezdődik d. e. 11 7, órakor. Elnök: Mélt. főrendek! A tegnapi ülés jegyzőkönyve fog mindenekelőtt hitelesíttetni. Majthényi László b. jegyző (olvassa az april 9-én tartott ülés jegyzökönyvét.) Elnök: Nincs észrevétel ? {Nincs!) A jegyzőkönyv hitelesítve van. Napirenden áll Magyarország képviselőházának a horvát ügyben kiküldött országos küldöttség jelentésére vonatkozó határozatának érdemleges tárgyalása. A jegyzőkönyvet, Apor Sándor báró fogja vezetni, a szólni kívánók neveit Majthényi László báró jegyzi. A határozatot mindenesetre szükség lesz még egyszer fölolvasni, miután többen a méltóságos főrendek közül nem hallották ; a többi irományra nézve méltóztassanak elhatározni, kívánják-e a felolvasást, vagy felolvasottnak kívánják-e tekintetni ? (Felolvasottaknak tekintjük '.) Apor Sándor b. jegyző (olvassa a képviselőház határozatai.) Majthényi László b. jegyző: Mailáth Antal gróf, főasztalnokmester úr! Mailáth Antal gr.: Nagym. elnök, mélt. főrendek! Megbocsássanak kegyesen a nagyméltóságú főrendek, hogy a kitűzött tárgyhoz én szólaljak föl legelőször; de jogosít erre nagyméltóságtoknak azon kegyteljes bizalma, melynél fogva a Horvátország ügyében kiküldött bizottság tagjává választani szíveskedtek • jogosít továbbá azon körülmény, hogy rögös közpályám első felében a horvátországi törvényhatóságokkal közvetlen érintkezésben voltam, és igy azon harczias nemzet jellemét és belviszonyait is közelebbről tanulmányozni volt szerencsém. A bizottság tárgyalásaival nem kívánom untatni a méltóságos főrendeket, miután ezek mindenkinek tudomására vannak a közlött jegyzőkönyvekből, és így csak némely pontokra fogok szorítkozni. Ami sikerét illeti a küldöttség tárgyalásainak: ámbár dúsabb eredményt vártunk volna, de mégis némely pontra nézve megtörtént az egyesség. Az elválás, mint jegyzőkönyvünkben mondottuk, szívélyes volt és biztat bennünket a jövőre nézve jobb reményekkel. A tárgyalás első pontja az volt, hogy Horvát-. Tót- és Dalmátországok a magyar koronához tartoznak. Ezen alapelvet elismerte a horvátországi küldöttség, elismerte maga országgyűlésük is ; de nem is tehetett egyebet, miután a pragmatica sanctiónak 4-dik szakasza ezt világosan tartalmazza; s ennélfogva ezen elvnek következménye az. hogy Magyarország királya egyszersmind Horvát-, Tót- és Dalmátországoknak is királya. Ilyformán tehát tökéletesen ildomos a képviselőház azon ajánlata, hogy a koronázás együttesen, egy helyütt, egy időben, és minden a magyar koronához tartozó országok nevében történjék. A második tárgy a hitlevelet illeti. A horvát küldöttségnek egy része azt óhajtotta, hogy e tekintetben a külön nemzeteknek képviselőtestületei bízassanak meg ennek kidolgozásával. De miután az elv már elfogadtatott, s közössége ezen birtoklásnak elismertetett az országgyűlés által, ildomosabbnak tartom sokkal azt, hogy ezen hitlevél a közös országgyűlésen dolgoztassék ki, melyhez Horvátország maga küldöttjeit bizonyos arányban és pedig általa fölhatalhazottakat küldene azért, hogy mind a koronázásra, mind a hitlevél kidolgozására, mind pedig mindazon tárgyakra nézve, melyek közös tárgyalást igényelnek a birodalom többi országaival, Horvátországot képviseljék. A harmadik kérdés volt a delegatiók kérdése. E tekintetben azt tartom, semmi kétség nem foroghat fen, miután magok Horvátország küldöttei belényugudtak abba, hogy azon tárgyak tárgyalásánál, melyek Magyarország és a birodalom többi országai között mint közösek fognak létre jönni, Horvátország is Magyarország által