Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

VI. ülés. 1861. június 18-án. _ zésére; hogy Magyarország ily hangulatával, Ausztria nagyhatalmi hivatásának meg nem felelhet, bizonyítja a történelem. Elvégre a most uralkodó fejedelem hel esen fogván fel európai állását, s Magyarországnak Ausztriáhozi viszonyát, az első s káros dualismust az^al szünteté meg ezélszerüen, hogy az ausztriai tartományoknak alkotmányt adott, a szükséges dualismust pedig azzal állitandja vissza, hogy Magyarország függetlenségét elismerendi, s pedig nemcsak azért, mert ez Ausztriára nézve is életkérdés levén, az ildomosság parancsolja, nemcsak azért, mert fejedelmi szavával nyilvánitá, hogy alkotmán} osan kivan kormányozni, Magyarországnak törvényesen koronázott alkotmányos királya kivan lenni, Magyarország historikus jogait és így függetlenségét már elismerte, de azért is, mert lehetetlen, hogy Ő Felsége azon nemzet alkotmányos függetlenségét kivánja aláásni, melynek alkotmányos királya kivan lenni; azon nemzetnek, melynek, ha megadják mi Isten és ember előtt az övé, a világ egy nemzete által sem hagyja magát hűségben, lelkesedésben s áldozatkészségben fölülmúlni; mert nem lehet Ö Felségének Magyarország függetlenségét az ausztriai Reichsráth javára feláldozni, anélkül, hogy egyszersmind a magyar szent korona jogai is fel ne áldoztassanak, ez pedig ugyanazon magyar szent korona, melynek Nagy Lajos s Corvin Mátyás halhatatlanságu dicsőségét köszönik; mely szent koronának hajdani fényében s dicsőségében leendő visszaállítása egyedül s kizárólagosan O Felségétől függ; — mert elvégre morális absolut lehetetlenség — tisztelettel s sértés nélkül legyen mondva — hogy egy ezer éves dicső korona, egy három hóna pos bizonytalan életű Reichsráth javára s dicsőségére áldoztassák fel! (Élénk tetszés.) Miután Ausztriának alkotmánya van, miután Magyarország függetlensége okvetlen elismertetik, nincs többé okunk Ausztriától félnünk, hogy ezáltal életünkben vagy fejlődésünkben továbbra megtámadtassunk ! Ez egyébiránt a jövendő kérdése, s igy ne csodálkozzék senki, ha ezen egyetlen kérdés megítélésében a nemzet különböző véleményben van, mert minden lehető odábbi különbség ezen egy különbség kifolyása, s nem is veheti rósz néven az ausztriai statnsférfiu, ha azt mondja a magyar: „sed timeo danaos et dona ferentes", vagy hogy magyarul szóljak : ,,Igen, most megígérnek mindent s talán meg is adják, de csak kényszerűségből; csak érezzék magukat biztosan s hatalmasaknak, ismét megtámadnak bennünket, s mi ott leszünk a hol voltunk" — legyen szabad erre megjegyeznem, hogy feltéve, de meg nem engedve, mikép az ausztriai alkotmányos minisztérium, a magyar törvényes király s alkotmányos nép közé tolakodhassak, feltéve, de meg nem engedve, hogy elég elfogultak s hatalmasak lennének ezt újra némely sikerrei kilátással megkísérteni, s ha csakugyan sikerülne bennünket újra leigázni, mi az igaz „ott volnánk a hol voltunk", azaz csendes magányunkban, hova ellenünk hadsereget küldeni nem igen lehet, hol ellenünk a többi testvér-nemzetiségeket fellázítani nehéz, — s mivel már ezen lazításról szólok, szabad legyen közbevetőleg megjegyeznem, hogy ezen lázítás kizárólagosan ámításon alapszik, az ámításnak pedig egyetlen criteriuma s ultima differentiája a kiábrándulás, mert enélkül a való is ámítás, s az ámítás is való lehethe, s igy a kiábrándulás órájának előbb utóbb ütnie kell; - mi tehát ott volnánk, a hol voltunk, de ők is csak ott volnának, a hol vannak; — mennyire kellemes, kényelmes s biztos helyzet ez, ők jobban tudják, mint én. (Tetszés.) Nem veheti rósz néven az ifjú alkotmányos Ausztria, ha azt mondja a magyar : „Ausztriának van alkotmánya az igaz, olyan a milyen, de Ausztriának alkotmánya csak pár hetes, s igy Ausztria legjobb szándékkal sem bírhat még alkotmányos öntudattal, s igy Ausztria még alkotmányos gyermek, hol alkotmányos jelleme? hol alkotmányos morális ereje, hogy bizhatnánk benne?" erre én azt felelem : igaz, Ausztriának alkotmánya csak pár hetes, de azért Ausztria népei sem alkotmányos gyermek, csak kereszteltelése marad el igen — igen későre, - Ausztria maholnap alkotmányos férfiú lesz, s igy lehetetlen, hogy azzal kivánja bebizonyitni életrevalóságát, mikép azon nemzetet támadja meg alkotmányos függetlenségében, melynek nagyrészben köszöni önalkotmányosságát, — mert ezáltal nem azt bizonyitandná be, htsgy életrevaló, de azt, hogy alkotmányossága halva született; s igy miután Ausztriának alkotmánya van, mely ki fog fejlődni, miután Magyarország függetlenségének helyreállítása a kényszerűség kérlelhetlen logicája, ismét azt állítom, hogy nincs többé mit Ausztriától tartanunk. Elvégre veszélyeztethetnők jövendőnket önmagunk, ha alkotmányos függetlenségünket önmagunk adnók fel, erre hála Isten, nincs symptoma; vagy ha azon állást, melyet a gondviselés belbecsünknél fogva tárta fenn számunkra, külhatalmak segítségével kivánnók elérni, mert ekkor könnyen megtörténhetnék, hogy eszközkép használtatnánk fel, ettől megment a nemzet értelmisége ; vagy elvégre, ha inkább kivánnók megbőszülni magunkat, mint jövőnket biztosirani, de ez nem fekszik a magyar jellemében ; s igy én biztosan nézek egy szebb jövendőnek elébe. Mikép lehess- n szebb jövőt előidézni, és mikép lehessen bonyolódott ügyünket a kormányzandó fejedelemmel — mert csak ezzel lehet dolgunk — kiegyenlite. i? ezen kérdés megítélésére legyen szabad a kegy. megnyitó beszéd-t érintenem röviden, azon logicai rendben, melyben 0 Felsége hozzánk szólni kegyeskedett; nem fogom felhozni állításaim igazolására a felhozott tv.-czikkeket, történelmi adatokat, diplomái actákat s hitleveleket, mert miután Magyarország legnagyobb tehetségei s tekintélyei e tárgyban tüzetesen s kimeriíőleg szólaltak fel, ismeri ezeket már Európa, nméltóságod pedig s a m. főrendi tábla minden egyes tagja nálamnál jobban; én csak azon eszméket s elveket fogom röviden érinteni, melyeket a feliratban bővebben kifejteni kívánnék; ebből kitetszik az is, hogy én felírásra szavazok; okom csak egy, 19*