Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

72 VI. ülés 1861. június 18-án. Én nem hiszem, mélyen tisztelt ház! hogy .bár ki — részemről legalább ünnepélyesen kinyilatkoztatom— ki szerencsés eme nevezetes országgyűlésen akár a nemzeti képviselőházban, akár a mit. főrendek házában helyet foglalni, eme törvényellenes meghívólevél alapján foglalta volna el helyét s óhajtottam ez első fölszólalásban kijelenteni,hogy a mélyen tisztelt felsőház tagjai, miután a ház csakugyan az 1848-ki alapon rendezte magát, ama meghívó leveleket eredetökre, alapjokra, tartalmukra, egész lényegökre nézve törvényelleneseket, alapul el nem ismerheti, s tényleg azok következtében ugyan miután a meghívás által, a nyers erő általi akadályozás ellen biztosíttattunk, de jogilag nem azok alapján gyűlt össze, de összegyültünk az ősi alkotmány alapján azért, hogy a tényleges absolutismus által elkövetett égrekiáltó igazságtalanságok ellen a haza szent jogaira támaszkodva fölszólalhassunk. Mindezek alapján tehát, ezen első felszólalásban : óhajtottam, hogy az előbb érintett diplomákra, ugy a lefolyt 12 évi kényuralomra s annak minden rendeleteire mondja ki a nemzet, hogy azok törvényellenesek s jogilag nem lehetnek hazánkra nézve kötelezők; óhajtottam, hogy mondja ki a nemzet, miszerint V. Ferdinánd ő cs. kir. Apostoli Felsége s Ferencz Károly föherczeg lemondásaik egészíttessenek ki, s bírva mindazon kellékekkel, melyek alaptörvényeink szelleméből önkényt erednek, bocsátassanak a jelen országgyűlés elébe; óhajtottam, miszerint mondja ki ezen első felszólalásában a nemzet, hogy mind addig mig alkotmányos szabadságunk szentesitett törvényeink in integrum visszaállítva nincsenek, mindaddig mig a lefolyt 12 évi kényuralom hozta Ítéletek törvényenkivülieknek nyilvánítva nincsenek, mig az elkobzott és még vissza nem adott birtokok jogos tulajdonosaiknak vissza nem adatnak, mig a kibujdosottak személyes szabadságuk koezkáztatása nélkül haza nem térhetnek, — mig egyszóval visszaadva nincs mindaz, melyektől az utolsó 12 év tatárjárásnál rémségesebb rémuralma alatt megfosztattunk : Magyarhon alkotmányos trónját jogilag üresnek látandja. Egy fontos kérdés van még, melyet ez első felszólalásunkban érintetlenül hagynunk nem lehet, s ez a nemzetiségek kérdése. A háznak előttem szólott mélyen tisztelt tagjai e kérdést oly tökéletesen s annyiszor kifejtették, miszerint e tekintetben itt hazánkban lakó más nemzetiségű testvéreink megnyugtatására, csak azt kívánom nyilvánitani, hogy a magyar nemzet, mely több század év óta küzd alkotmányos szabadság és nemzetiségért, s mely a lefolyt 12 év alatt az elnyomatás keserves voltát elégként tapasztalta, minden hazánkban lakó nemzetiségnek jogos és méltányos kivánalmaikat meghallgatva, és hazánk területi épségének megsértése nélkül, azoknak eleget tenni óhajt, megosztva velük mindazt, mely jótéteményeket saját alkotmánya által élvez. Mindezeket mélyen tisztelt ház az indítványt tevő s általam mélyen s őszintén tisztelt gr. Cziráky János ö nmltga remek beszédében kifejtette, és most bocsásson meg a mélyen tisztelt ház lelkiismeretem sugallatát követve egy oly nézetemet mondandóm el, mely miként, értesülve vagyok, a tisztelt ház tagjai közöl csak kevesek véleményével találkozik, s ez az alakkérdés, melyben mindezeket a ház határozatában óhajtottam kifejezni. Az 1848-ki szentesitett alaptörvények, melyek jogilag miudekkoráig sem meg nem szüntethettek sem meg nem változtathattak, miután törvényeket valamint hozni ugy eltörölni csupán a koronázott fejedelemnek és az országgyűlésikig összegyűlt nemzetnek közakarata által lehetséges, s mint tudjuk azoknak hozatala óta a mostani időig koronás fejedelem és a nemzet nem találkozhatott, tehát amaz alaptörvényeket sem meg nem változtathatták sem jogilag meg nem szüntethették. Az 1848-ki törvények értelmében Magyarhonnak parlamentáris felelős kormánya van, melynek miniszterei azon esetben, ha az ország törvényét megsérti, a nemzet gyűlése által elmarasztatnak, elitéltetnek és ez az 1848-ki törvények szavai szerint oly kizárólagos joga a nemzet gyűlésének, hogy az egyszer elitélt törvénysértő miniszternek még a koronás fejedelem is csak általános közbocsánat esetében kegyelmezhet meg. Világos tehát szerintem, hogy a magyar országgyűlésnek magára szorítkozva, koronázott fejedelem nélkül törvényhozói joga ugyan nincs, de törvény-fenntartó joga nemcsak hogy van, de ez a nemzet gyűlésének egyik legfőbb kötelessége. Véleményem szerint tehát, ha jelenben koronázott fejedelem ülne a trónon, s ha az felelős miniszterekkel volna környezve, a lefolyt 12 év alatt történt törvényszegések után legelső összegyülhetése alkalmával nem volna nem lehetne s véleményem szerint jelenben sincs elsőbb és sürgetősebb teendője az országgyűlésének, mint határozatában kinyilvánítani az 1848-ki alaptörvények s általában a magyar ősi alkotmány elvbeni visszaállítását s jogilag fennállását, s ennek következtében a tényleges kormány kezelőire a felelősséget. Es azon ellenvetés, mit talán ez állitásom ellenébe fel lehetne hozni, hogy jelenben nincs koronás király, s nincs felelős magyar kormány, véleményem szerint nem is ellenvetés, mert ha ezen ellenvetés állana, s ez megczáfolná a fentebb előadottakat, ebből az következnék, hogy a koronázás előtt több hatalma van a megkoronázandó fejedelemnek, mint miután korona ékesíti homlokát. Véleményem és nézetein szerint nem felírás alakjában, de határozat alakjában lett volna szer keltendő a nemzetgyűlés ez első felszólalása, mert azok után, melyek a folyó évi május első napján tartott trónbeszédben a fejedelem ajkairól elhangzottak, sokkal több biztosítékot találok a jövőre nézve egy határozatban, mint reményt meríthetek egy feliratból. Véleményem és nézetem szerint határozat alakjában lett volna szerkesztendő a nemzetgyűlés ez első felszólalása, mert a mostanihoz hasonló eset hazánk történetében elő nem fordul, mert mélyen tisztelt