Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

68 VI. ülés. 1861. június 18-án. hon központjára állíttatnék: azonnal megszűnt náluk a német patriotismus, és világba bocsátották a kremsieri országgyűlés útján, egy semmiből teremtendő osztrák összállam ideáját; sőt nemcsak e nagyszerű müvet akarták életbeléptetni, hárem az isteni hatalom azon attribútumát is, mely szerint csak egyedül képes teremteni, bitorolni merészelték. Megfeledkeztek arról, hogy az ember korlátolt tehetsége csak a létező körülményeket használhatja fel, s a létező lényeknek csak formáját változtathatja meg; de semmiből teremteni nem képes. Hogy pedig az osztrák összállamot egyenesen -semmiből kellett volna teremteni, ez az osztrák összállam fogalmának elemzése által földeríthetni reménylem, miben, hogy a m. f. RR., ha némileg hosszasabb lenni kénytelenittetném, kegyes türelmökkel követni méltóztassanak, esedezem, s e kérésre csak azon nagy kegyességök által bátorittatom, melylyel miótae széket elfoglalni szerencsés valék, engem oly nagy mértékben elhalmozni méltóztattak. Összállamot akartak tehát alakítani az osztrák miniszterek 1848-ik évben s az osztrák alapra fektetni. Ha már most megfontoljuk mindazon kellékeket, a melyek egy ily alapnak felállítására okvetlenül szükségesek, meg kell vallanunk, hogy nem választhattak roszabbúl; mert épen az osztrák alap az, a mely azon kellékek egyikével sem bir. Menjünk sorra rajtuk: Az első kellék az, hogy az alapul szolgáló tartománynak területe oly kiterjedésű legyen, hogy közte és a reá mint alapra alakítandó összállam között némi arány létezzék. Ámde az osztrák tartományi alap a Habsburg Lotharingiai monarchia területéhez mérve oly csekély, kogy mint gróf Zsigray matematikai bizonyossággal bebizonyította valóságos absurditás, oly kis területre ily nagy épületet állítani akarni. Midőn az őskorban az egyptusiak az évezredeket túlélt gúlákat építették, azokat akkép alakították, hogy alapjuk tág legyen és lépcsönkint szűkebbé váljanak, mig végtére azon óriási gúlákat képezek, mik a világ csodálkozásának örökké való tárgyai maradandnak. — Az osztrák statusbölcsek e gúláknak megfordított formáját vették mintául épitkezésökml, t. i. az alapot a legszűkebbre s felső részét a legtágasabbra mérték, ugy hogy nem csoda, ha ezen épitményök, nemcsak hogy évezredeket nem élhetett túl, de még mielőtt elkészülhetett volna annak daczára, hogy vakolatját, hol mézzel és tejjel, hol pedig vérrel keverték, még mielőtt elkészült volna, összerogyott, s undok romjai az alapot körülvevén, ezt az egész világtól elszigetelték. A babiloniak hajdan, valamint az osztrákok most, egy nagyszerű architektonicus müvet akartak fennhagyni a késő utódok számára; de annjdt már azon ősidőkben is tudtak, hogy a tornyot bázisában a legszélesebbre s azután mindig keskenyebbre kell épiteni. Ezeknek munkáját is, valamint az osztrákokét a nyelvzavar tette tehetienné, de az osztrákok ezenfelül még azcn építészeti heroismusra is vetemedtek, hogy midőn az alap számára 700 • ölet mértek ki — az ölek alatt O mérföldeket értek az épület magasabb emeletében 5000 Q öles termeket, melyeket koronaországoknak neveztek el, és melyeknél ismét Q mérföldeket kívánok értetni, óhajtottak alakítani. Mi, hogy lehetetlen, az első mathematicai fogalmak is bizonyítják. Ha e mű sikerült volna, oly bámulandó csoda lett volna, mintha nem a czethal dóná^t, hanem Jónás nyelte volna el a czethalat; különben pedig oly szerencsétlen eredményit politikai balgaságnak mutatkozott volna, mintha a csekély Wien patak piszkos medrébe a Duna, Tisza, Dráva, Száva folyamokat nagy mesterséggel belevezették volna a végre, hogy összefolyván ott a nagy mennyiségű viz, a „Graben"en káka nőjön és Szt. István tornyán a vadrucza költsön. A második kelléke minden államnak és ugy alapjának is a népszám, melyre nézve szükséges, hogy az alapul szolgáló tartománynak pépszáma legalább oly erős legyen, hogy minden egyes tartománynak népszámával mérkőzhessek. Ámde Ausztria összes népsége 2 millió, mit ha össze állítunk a monarchiát képző többi 3 "2 millióval: kitetszik ebből, hogy ez, még ha mindnyájan vasra vert és lebiliacselt rabok volnának még rabörnek sem volna elegendő. De ha kevés is ily szám annak vonzó ereje legyen. Igen, de ha körülnézünk Európa nemzetei között, meg kell vallanunk, hogy egyet sem találunk, mely oly kevés vonzó erővel birna, mint épen az osztrák: mert kétségtelen dolog, hogy igen sok osztrák rövid idő alatt vált köztünk igazi jó érzelmű magyarrá, számtalan nevét is megváltoztatta és lehet mondani, mindnyájan gyermekeiket magyarul neveltették; mig ellenben kérdem a m. RR.-et ismernek-e magyart, oláht, szerbet vagy tótot, ki nevét németre változtatta volna? Ismernek-e egy született magyart, ki ha évekig lakott is Ausztriában, vagy ha ott le is letelepedett; valaha nem magyarnak, hanem osztráknak mondotta volna magát? Ls ha ilyest nem ismernek, velem együtt bátran állithatják, hogy valamint a török soha oláhvá, ugy a magyar soha osztrákká válni nem fog. De azt fogják mondani talán az abstract philosophicus gondolatokba túl mélyen merült osztrák atyafiak, hogy e nemzetiségekhezi ragaszkodás nem egyéb, mint a népköltészetnek oly neme, mely kellően analisálva végtére is semmi egyéb mint előítélet. Nem tagadom, hogy jöhetencl oly idő, melyben a nemzetiségi érzelem és a fogalom a cosmopolitismusnak helyt adván^ előítéletnek fog tartatni; de ezen idő az emberiségnek valóságos gyászideje lesz. Mert ha az emberi kebelből kihal minden nemesebb költészeti nézet; ha e földet elhagyandja, a mi isteni és helyében agyagból tapasztott bálvány álland, melyet a legkisebb eső is sár és piszokká változtatand; és ha ekkép az anyagiság és önérdek érzete kizárólag uralkodandik az emberiségen; ledölend minden templomunk, romba esik Allahnak, Budhának vallása, és nem marad fenn egyéb, mint egyetlen egy imaház, a börze, és benn leszen egy bálvány, egy borjú formára vert aranyból készített undok alak, melyet csak azért imádand a nép, hogy róla vakarhasson. És ez lesz azon gyászos nap, melyen kimuland az utolsó nemes, meghal utolsó' magyar. Ezeket adja Isten, hogy ezen idő minél később következzék be, és minden jóravaló embernek