Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

VL ülés 1861. június 18-án. 63 mondani, hogy a törvénytelen és jogellenes adóexecutiók sokszor annyi költségbe kerültek, mikép alig volt a felzsarolt összeg ennek fedezésére elég, s az adókötelezett csak ismét restans maradt; azonban csak annyit mondok még ezen adó felhajtásáról, hogy ezen szerfeletti adót, mely sok helyütt százszoros, midőn a behajtás eszközlendő lett volna, az egyes lakosok szüntelen intojegyekkel tiszteltettek meg, és ez igen szép jövedelmet adott az akkori jegyzőknek. — Ezen intőjegyek leginkább oly időben adattak, midőn a földmivelő leginkább nem tudott fizetni; miután minden vidéknek megvannak korszakai, midőn fizetni képtelen. Hogy ily jövedelmi forrástól a jegyzők megnem fosztattak, természetes, miután viszonyosságnál fogva az illető jegyzők sok szolgálatot tettek a volt cs. kir. szolgabiráknak. S ezen kormány, mely mindezeket eszközölte, nevezte magát népboldogitónak. Nagyméltóságú főrendek! Ezen égbekiáltó adó, a mint tudva van, most katonák által szedődik be, a mint látom, azon német minisztérium, mely most legközelebb 30 milliomot azon ürügy alatt vett kölcsön, mert Magyarország nem fizeti az adót, következetlen lett most is, mint mindig volt. Nagyméltóságú főrendek! Különösen nekünk főispánoknak, kik az 1848-ki alkotmányra letettük az esküt, kik régi törvényeink szerint őrei vagyunk, hogy mindenki által a törvények megtartassanak, el kell nézni ezen adónak behajtását, ezen törvénytelen eljárást. Ha megyémnek azon Ígéretet nem tettem volna, miszerint mindaddig, mig a megye azon meggyőződésben van, hogy állását megtarthatja, — tőlök el nem válok, megvallom őszintén, hogy ezen méltóságos állásról lemondottam volna. De én, ki megyémnek szeretetét és bizalmát birom, kötelességemnek érzem háttérbe szorítani mind azon érzeteket, melyek bennem fájólag felköltetnek, S a mint már fölebb mondám, mindaddig, mig megyém jónak látja, hogy ezen pályáról le ne lépjek, bár ha áldozattal is, megyémet el nem fogom hagyni. Szabadjon még a románokról egy pár szót szólanom. Tudva van mindenki előtt, hogy a reactio emberei az 1848-ki évben mennyire iparkodtak a román nemzetnél, a magyarság ellen, ellenszenvet gerjeszteni, és fájdalom, Erdélyben sikerült is ezen manoeuvert íétre hozni; de Magyarország románjainak nagyrésze figyelembe sem vette ezen bújtogatásokat, és mondhatom, hogy különösen Biharmegyében, hol nagyszámú románok léteznek, akkor ugy, mint most, magukat különválóknak nem tekintették; és mondhatom, hogy az ottani románoknak, a hazaszeretet iránti vonzalmuk ugyanaz, mely a magyaroké; és bátran merem állítani, hogy a biharmegyei románokat hazafiúi ellenes bujtogatásokra soha sem lehet felhasználni; hogy állitásom tényeken alapszik, az bizonyos; egyet azok közöl fölemlíteni bátorkodom ; én megyémben körutat tevén, nem megrendelt lelkesedés, de az alkotmányos remény szelleme mindenütt a románok között mutatkozott. Vannak nekik, igaz ugyan fájdalmaik, melyeknek orvoslását a honatyák szorgozni fogják; de ezek különösen a görög-nem-egyesülteknek vallási elnyomattatásukat képezik; és hiszem is biztosan, hogy a hongyülés újólag életbeléptetendi azon méltányos és igazságos papi dotátiót a görög nemegyesülteknél, melyet a magyar minisztérium 1848-ki országgyűlés határozata következtében akkor életbeléptetett, mely szerint t. i. a görög nem egyesült lelkészeknek is ugyanazon 300 frt. évi eongruát, mely a görög egyesült lelkészeknek adatik -• adatni elrendelte. Mely hazai intézkedés nemcsak a lelkészeket elégíti ki, hanem magát a népet is. És ezáltal el lehetne érni, hogy a görög nem egyesültek oly lelkipásztorokkal lennének ellátva, kik tudományuk által azon népet, mely hajlandó minden jóra, — ha jó vezetője van — fölemeljék. Áttérve a napirenden levő kérdésre, én felírni kívánok 0 Felségéhez s elősorolni azt, mit a nemzet jogosan követal u. m. hogy az ország területe helyreállítandó. Hogy azok, kik az országgyűlésnek tagjai, meghívandók. Hogy köztünk és a Lajtántúliak között csak personal-unió létezhetik. — Hogy a sanctió pragmatica legyen azon kapocs, mely a fejedelmet a nemzettel összeköti. Hogy a nemzet minden régi s különösen az 1848-ki törvényeket életbeléptetni kívánja, s hogy a Reichsrathba nem megyén, törvénytelen adót, mely most szurony által hajtatik be, behajtani soha sem fogja, mert hitszegő se a nemzet, se egyes nem lehet; már pedig ki nem az ország által kivetett adót szed be, törvényeink szerint Perjuriumot követ el. Én ezeket indokolni nem fogom, de annyit köteles vagyok mondani, ki hazánknak minden osztályait ismerem, hogy ha ez meg nem adatik, a nemzet kielégítve nem leend, és a Felség kormányának állása nem leend irigylendő — mig ellenesetben rendületlen lesz az. És miután mindez az alsótáblától hozzánk áttett feliratban foglaltatik, feleslegesnek tartanám a külön felírást, hanem azt fogadom el részemről. (Zajos tetszés.) Ifj. Zichy Ferencz gróf, királyi főajtónállómester és nógrádi főispán: A magyar főrendi táblának tagjai soha nehezebb feladásra hivatva nem voltak mint ma; s igy lelkiismeretükkel soha szigorúbb számot vetniök nem kellett, mint most, midőn azon első lépésnek megtételéhez kell szavazatukkal járulniok, melynek igazságos, és eszélyes, méltányos és higgadt mivoltától függ a jelen országgyűlésnek, közvetve pedig magának a hazának sorsa és jövője. Mik az elmúlt 12 években történtek, azokra kimondotta ítéletét az ország, s miután azon tény, miszerint e helyen a haza javáról törvényesen tanácskozhatunk, fennen hirdeti ama szomorú időszaknak elteltét — nincs okom — kivált az e tárgyban itt már is történt nyilatkozatok után, az oly élénken festett fájdalomteljes képhez részemről is uj ecsetvonásokkal járulni. Midőn tehát a múlttól elfordulva a jövőre fordítom szemeimet, szintén azon ritka összhangzásra akadok, melylyel ott találkoztam. 16*