Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

58 VI. ülés. 1861. június 18-án. ezen törvényhozás oly lényeges törvények alkotására lesz hívatva, miszerint kívánni kell, hogy az itt alkotandó törvények érvénye semmi irányban kifogás alá ne eshessek. Másik lehetőleg fontos tekintet az országgyűlés autonómiája, melyet megóvnunk kell. Nem volt, nincs, nem lehet az ország lakóit legcsekélyebben érdeklő kérdé*, mely ne találja kizárólag a magyar törvényhozás általi vég megoldását. Az országgyűlés autonómiája egykorú a nemzet államéltével, alkot ín anyával; az uralkodóháznak az örökös tartományokkal közössé válása után változást nem szenvedett; biztosítja azt az 1790. XII. t. ez. mely minden egyéb elem kizárásával a törvényalkotási hatalmat nemzet és fejedelem között mondja megosztottnak. Kormány nélkül állam nem létezhetik; a törvény hólt betli, melybe végrehajtás önt életet s ez a kormány feladata. A magyar nemzet kormányzásában rég honos a függetlenség és felelősség eszméje; hogy ezek valósággá váljanak, alkottatott az 1848. III. t. ez. s abban körülirt független magyar minisztérium. A törvény által megszüntetett hatályba visszahelyeztetett kormányszékek állása ily ellentétben a törvénynyel tarthallan, működésük paralyzálva van, mert megtagadja tőlük mindenki és minden hatóság az elismerést és engedelmességet, (ügy van!) így történik, hogy nincs közeg, melylyel az országgyűlés érintkezhetnék, a kormányzat oly fontos érdekei az országgyűlésen nem képviselvék, azon teendők halmaza, mely a végrehajtó hatalom feladata, elintézetlenül szünetel. Hogy a törvényes kormányzat hiányában, melyet még lényeges közjogi törvényeink hatályának felfüggesztése, a magánjog és törvénykezés a történelemben példátlan ingatagsága és szünetelése súlyosbít, nagyobbszerü bonyodalmak nem keletkeztek, köszönhetjük a gondviselésnek, köszönhetjük az ország minden rendű lakói becsületességének s higgadtságának, de fényes tanúsága ez annak is, hogy az oly nemzetekre, melyeknél az önkormányzási eszmék és intézmények meghohosultak, a legválságosb idők sem nehezednek oly súlyosan, mint ott, hol a merev központosítás mindenfeléit gyámkodó rendszere mellett minden önmagán segíteni tudás megsemmisült. (Elénk tetszés.) Egy oly ország, melynek külön törvényhozása, független kormánya van, tettleg önálló volna: de Magyarország az törvényesen is. 1526-ik decz. 16-tól, midőn I. Ferdinánd császár Magyarország királyává elválasztatott, nem hozatott törvény, nem volt cselekvése a nemzetnek, melyre mint adatra alaposan hivatkozni lehetne, hogy a nemzet önállóságáról lemondani hajlamot mutatott, az ahhozi ragaszkodás lankadni kezdett volna, sőt fölszólaltak országgyűlés, hatóságok, egyesek, valahányszor azt a helyzet szükségessé, alkalomszerűvé tette. Anglia, Skothon és Irlandnak közös uralkodásuk volt, mint nekünk az örökös tartományokkal volt és van. Anglia és Skotia között 1707-ben jött létre államszerződés utján az egyesülés; 1800-ban Irland egyesült N. Britanniával, hogy itt reál-unio lépett a personal-unio helyébe, senki tagadni nem fogja. Midőn Anglia és Skothon egyesültek, a két királyság N. Britannia nevezetet vett fel, a közös czimer meghatározása az akkor uralkodó királyné tetszésére bízatott, az uralkodásbani örökösödés rendje megállapittatott, közössé lett az alkotmány, a külön skót és angol törvényhozás N. Britannia parlamentjében egygyé olvadt, egygyé lett a kormányzat, az unió után hozandó törvények mindkét királyságban kötelező erővel bíróknak mondattak ki, mindkét királyság peerje és polgára N. Britanni peer-évé s polgárává lön; közösek lettek a ki- és beviteli vámszabályok. Csekély részletekben eltérő, különben hasonló feltételek mellett jött létre az Irlanddali unió 1808-ban. Magyarország mindig ez volt, ez maradt: így neveztetett törvényekben s minden a nemzet befolyásával készült okmányban, pedig csak ilyen bírhatna a nemzet ellen bizonyító erővel. Annyira figyelt a nemzet, hogy a magyar korona államának bármely részese neveztessék máskép, hogy az 1765 évi 30. t. czikben óvás tétetett a tengerpartnak „litorale austriacum" elnevezése ellen. 1790-ki országgyűlés a Dalmát-, Horváth-, és Tót egyesült országok sérelmei és kivánatai iránt tett fölterjesztésben a katonai végvidéken behozott igazgatási rendszer ellen panaszkodva „systema exoti. eum" kifejezéssel él. Azon 1804-ben kibocsátott resolutioban, melyben Ferencz császár tudatja, hogy Ausztria örökös császári czimet vett fel, e szavakkal él : „eum autem singulis haereditariis regnis nostris provinciisque ut praemissum est, Tituli sui constitutiones hactenus habentes inalteratae manere debeant, itaid imprimis relate ad percharum regnum nostrum Hungáriáé partesque eidem adnexas — intelligendum esse." Nem ismétlem azt, mit tegnap gr. Cziráky ő nmlt. ama 1807-ben kelt resolutiora nézve mondott,mely az 1806-ik évi sept. 7-én kibocsátott hasontartalmu, de a biztosító záradékot nélkülöző resolutio által okozott aggodalom ellentállása végett kibocsáttatott. így volt és van Magyarországnak külön czimere, vannak külön színei, van külön koronája; az 1790: III. czikk s fönnebb idézett resolutio 4-ik pontja értelmében az osztrák örökös tartományok uralkodójának a koronázási hitlevél kiadása után Magyarország királyává meg kell koronáztatnia, a törvényekre s alkotmányra hitet letenni, igy bír külön m, kir. testőrséggel is.