Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

VI. ülés. 1861. június 18-án. 53 Az összes szavazók száma volt 79 s igy mindnyájan általános szavazattöbbséggel választattak meg Id. gróf Eszterházy Mihály: Nagyon megtisztelve találom magam, megválasztásom által; de házi körülményeim kívánják, hogy nem sokára innen eltávozzam, és ha egész készséggel teljesíteném is ebbeli kötelességemet, nem tudom mikor jöhetek vissza. (Maradjon.) Elnök: Én azt gondolom, hogy a méltóságos úr aggodalmát a tagok nagy száma eloszlattatja, mert a mennyiben akadályoztatva lesz méltóságod, a bizottmány elnöke, - miután elnököt fog a bizottmány a maga köréből választani, — méltóságod körülményeire figyelemmel fog lenni. (Helyes.) Ezek után a napi rendre menvén által, felkérem a méltóságos jegyző urat, hogy a következő szólót felszólítani méltóztassék. Scitovszky János, bibornok esztergami érsek és Magyarország herczeg-primása : Nagyméltóságú Elnök! Méltóságos Főrendek! Miután tegnapi napon több igen érdekes szónoklatban a múltnak keserves körülményei eléggé ecsetelve voltak, de egyszersmind legtöbben nyíltan kimondák, hogy ama szomorú korszakra fátyolt borítani kívánnak, — őszintén bevallom, ez az én kivánatom is : a múltra fátyolt kell vetni, igyekezzünk azt elfeledni, ellenben mindenekelőtt a jövőről kell gondoskodni. íme, előttünk fekszik a hosszas tanácskozás eredménye: a tisztelt képviselőház által elfogadott felírási'javaslat. Azt a tényt, hogy a tisztelt képviselőház felirásilag kívánt ő cs. k. apostoli Felsége királyi trónjához járulni, részemről teljes megnyugvással üdvözlöm — s ahoz elvben annál örömestebb járulok, minthogy teljes meggyőződésem szerint mulhatlanul szükségesnek tartom, hogy tanácskozásainkban általában a kiengesztelésre, a kibékülésre törekedjünk, azon fejedelemmel, ki az 1723. 1 és 2-ik törvényezikkben kifejezett törvényes örökösödési úton nekünk urunkká, királyunkká lett. Ezen kiengesztelésre elkerülhetetlen szükségünk van nekünk, szüksége van az egész monarchiának; miért is én mind azt örömmel üdvözlöm, mi alkotmányunk fenntartása mellett a kibékülés üdvös czéljához vezet. Következőleg nem akarom legkevésbbé is e feliratnak felküldését akadályozni s hátráltatni, sőt forrón óhajtom, hogy ez minél előbb 0 Felsége trónjához juthasson. Mivel azonban a felirat számos pontja közt olyanokat is látok, melyek részint az én meggyőződésem, részint mások véleménye szerint tán akadályai leendhetnek a fejedelemmeli kiegyezkedésnek, megengedik kegyesen a méltóságos fór., hogy nem hátráltatásképen, hanem egyedül lelki megnyugtatásom ösztönéből, most, midőn e nagy, s hazánk existentiáját végtelenül érdeklő tárgy először jő discussio alá, egy-két mérsékelt észrevételt tehessek. Az én meggyőződésem az, hogy a nemzetünk sorsa most kezünkben van; — ha e napokat annak megalapítására nem fordítjuk (vajha igazat ne mondjak), tán a balsorssal tovább is küzdeni kéntelenittetünk. A miért is minden áron, de minden áron azon legyünk, hogy Fejedelmünkkel kiegyezkedhessünk; pedig ki kell egyezkednünk, s nem tovább terjeszkednünk, ugy, hogy t. i. Magyarország, Magyarország maradjon, s hazárdínak azon*alkotmányszerü önállása és függetlensége sértetlenül fenniartassék, mely azt az 1848-dik év előtt is az ősi törvények szerint illette. Én tisztelem az 1848-ki törvényeket, de némelyeket közülök csak mint ideigleneseket, provisoriumképen tekintendőket, melyek tehát Urunk kivánata, s tulajdonképen ideiglenességük tekintetéből is óhajtandó, hogy revisio alá vétessenek. Ugy kívánják azt kívülem mások is, — főképen azon oknál fogva, mert az azon törvényekben megállapított országlási s közigaztatási rendszert sokan ősi nyolez százados alkotmányunkkal megegyeztethetönek nem látják. Nem látják pedig azért, mert, mint mondják ily közigazgatási rendszer nem fér meg a fejedelem alkotmányunk, törvényünk szerinti királyi hatalmának teljével; nem fér meg másodszor szerintök a sanctio pragmatica által örök időkre megállapított inseparabilis és indivisibilis monarchia egységével; — s végre harmadszor véleményük szerint e közigazgatási rendszer mellett a municipiumok szükségképen elporlanának, mert egy független hatalmú, s felelős kötelmü közigazgatási rendszer nem tűrhetné a municipiumok szabad mozgását. S azok, kik mindezt mondják, egyszersmind negyedszer azon siralmas tapasztalásra hivatkoznak, hogy ezen független s felelős körű uj közigazgatási rendszer első kisérlete, 12 éves szerencsétlenségbe döntötte hazánkat. Én ki hazám fölvirágzását és újjászületését mindenkor óhajtottam, s tehetségem szerint eszközleni törekedtem, ily gyászos eredményű kísérlet megújítását magam sem kívánom. Azon hazafiúi benső óhajtásomnál, elvemnél és czélomnál fogva tehát, mely szerint én, ki a sír küszöbén állok, oly hazában kívánok élni és meghalni, s oly törvényes országlási rendszert óhajtok, mint a mely a nemzetet nyolez századon keresztül fenntartá, biztósitá és boldogitá, — a szent czél siettetése végett az alsóházi felirat elfogadását s mielőbbi felküldését ajánlom. Gróf Erdődy Sándor: Hiúság volna hinnem, hogy a tanácskozás alatt levő tárgyban uj eszméket tudnék felhozni, hiúság hinnem, hogy szavazatommal a kérdés eldöntésére súlylyal birnék, mind az által válságos pillanatban "kötelességemnek tartván felszólalni, ebbeli jogommal élni, de nem visszaélni szándékom. A mik utósó országgyűlésünk óta szeretett hazánkban történtek, tudja mindenki, ezeket elfelejteni nincs hatalmunkban, érezni fogja ezeket szegény hazánk, még akkor is, mikor a legfiatalabb közülünk Főrendi napló.