Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-5

V. ülés 1861. június 17-én. 37 jutott tehát az ott üléssel biró királyi főkormányszék, királyi tábla tagjainak, a főispánoknak, a királyi hivatalosoknak, a megyék, székek, vidékek, szabad királyi városok és taxális helyek követeinek; — ezek küldőikkel tudatták; a minisztérium a főkormányszéknek megküldötte s ez a kihirdetés iránt kellően rendelkezett. Hogyha tehát igaz is volna, mit azonban el nem ismerünk, hogy a kihirdetés nem mindenütt a kellő módon történt elengedöképen : pótolta volna ezen hiányt a köztudomás, melyre az unio-törvény inkább jutott, mint bármely más, minden formáknak kellő megtartásával valaha kihirdetett törvény; — pótolta volna azt ezen törvénynek foganatba vétele azáltal, hogy az 1848-ki jul. 2-ra meghívott pesti országgyűlésre ezen törvény alapján honszerte meg választattak a követek, pedig nemcsak magyar és székely, hanem szász és román választóktól is, ezen törvény alapján megjelentek az országgyűlésen a követek, pedig nemcsak magyarok és székelyek, hanem szászok és románok is. Megemlítem még, hogy az erdélyi királyi főkormányszék e térvény alapján vette rendeleteit a magyar minisztériumtól; — s igy mind törvényhozási, mind közigazgatási tekintetben az unió törvénye foganatosítva, az egyesülés eszközölve levén, a kellő kihirdetés állitólagos hiányaitól kölcsönzött ellenvetés magától elenyészik. 4) Vég re még azon ellenvetést kívántam röviden fölemlíteni, melynélfogva a pozsonyi 7-ik törvényczikkelynek az erdélyi királyi hivatalosokra és képviselőkre nézve tett rendelkezése ugyanazon t. czikk 6-ik szakasza szerint csak a közelebbi (azaz 1848-ki jul. 2-ra összehivott) magyar hongyülésre terjedőnek mondatván, az most már alkalmazhatónak nem ismertetik el. — Állna ez, hogyha azon országgyűlés teljesíthette volna ugyanazon törvényczikk és szakaszban kimondott azon feladatát, hogy „azontúl az erdélyi érdekek képviseltetését.az egyesült törvényhozás rendezendi el." De miután azon hongyülés a közbejött gyászos események által félbeszakasztatván ezt nem tehette : — miután az 1848-ki pozsonyi országgyűlés ezen eseményeket és félbeszakasztást előre nem láthatván, ez esetre nem rendelkezhetett, mit ha előre látott vala, kétségkívül megtett volna; miután egy alkotmányos ország országgyűlést s épen azért követválasztási törvényt nem nélkülözhet : következik, hogy azon előbbi választási törvénynek annál inkább érvényben kell maradnia, és most alkalmaztatnia, minél természetesebb, hogy mostani országgyűlésünk az előbbi váratlanul megszakasztott 1848-ki hongyülésnek, a kijelölt de általa meg nem oldhatott teendőkre nézve, folytatása gyanánt tekintendő, más külön országgyűlés által a választási törvény iránt annál kevésbbé "történhetvén intézkedés, mivel a felhozott törvényszavak szerint „az erdélyi érdekek képviseltetésének elrendezése az „egyesült törvényhozás föladatául" tűzetett ki. Eloszlatván eddig az unio-törvény érvényessége iránt fölmerülhető aggodalmakat, lássuk most, váljon az erdélyi nem magyar nemzetekre való tekintet, visszatartha'ja-e a kormányt Erdélynek Magyarországhoz való föltétlen és haladéktalan visszacsatolásától ? Valóban nincs ok rá, mert ezen nemzeteknek csak érdekében fekhetik az unió. Áll ez különösen a szászokra nézve, kik közöl számosan is az unió iránt kedvezően nyilatkoztak. — Olvassuk csak a brassai s kolozsvári lapokban megjelent, vagy megemlitett szász hangokat az unió mellett, — vegyük tekintetbe a nyilvános alkalmakkor ünnepélyes tisztelgésekkor, testvérülési közeledésekkor tett vallomásokat, kifejezett óhajokat, s tapasztalni fogjuk, mily hibás véleményben legyenek azok, kik az összes szász nemzet kívánságába ütközőnek állítják az uniónak haladéktalan visszaállítását. Azonban, ha ki eziránt még kétségeskedni akarna, könnyen meggyőződhetik az ellenkezőről a károlyíéhérvári értekezlet történetéből Ugyanis a hivatalos 8 szász-értekezleti tag közöl hárman voltak, kik a magyarokkal s székelyekkel az unió haladéktalan visszaállítása mellett szavaztak, míg a többi is a föltételes uniótól idegennek nem mutatkozott. Nem hiányoztak ugyan, kik azon 3 értekezleti tagot később heves támadásokkal sőt méltatlan gyanúsításokkal illetvén, álliták, hogy az ö merően egyéni véleményök a szász nemzet kebelében rokonszenvre nem talált, sőt hogy egész eljárásukra a szász nemzet közroszalásának terhe nehezedik. Azonban mennyire nem való ez : fényesen tanúsítja azon bizalom és megtisztelés, melyben ezóta is azon derék férfiak részesültek, midőn t. i. a szászföldnek a szászok grófja által eszközlött rendezésekor, és a tisztviselöségeknek választás'utjáni beállításakor báró Konradsheimot a szebeni polgárság nevezetes része városi főbb hivatalra kijelöltetni nyilván kívánta, a beszterczei Stebrigert a tősgyökeres szász Besztercze-vidék fökirálybirájának, Biedersfeldct pedig a szász érdekek teljes fölfogásával biró Medgyes-városa főpolgármesterévé megválasztotta, mi kétségkivül nem történt volna, ha a szászok e férfiak nyilatkozatát s az abban kívánt uniót egyátalában kárhoztatnák. S valóban nem is ok nélkül történik, ha szász atyánkfiai a magyarhoni uniót kívánatosnak találják. A szászok nemzetiségökre nézve németek, vallásukra nézve ágostai hitvallású protestánsok, társadalmi állásukra nézve pedig a középrendben találják föerejöket. Már pedig ezen tekintetek egyikében sem találnak ők Erdélyben olyanoknak nagyobb tömegére, kik velők érdekközösségben lennének, és kiknek érdek-egységszülte segedelmére, istápolására azon hármas tekinteteknél fogva fölmerülő igényeik kivivásában bizton számithassanak. A szászokon kívül, t. í. alig találtatik egy maroknyi itt-ott elszórt nemzetség Erdély földén, ágostai hitvallású protestánsok pedig kivülök oly kevesen vannak, hogy magát ezen vallásfelekezetet kizárólag szásznak nevezi az erdélyi ember; beszél ö a katholikus vagy pápista, református vagy kálvinista papról s templomról, de lutheránus vagy ágostai vallásuakat emlegetni nem hallhatunk Erdélyben; ott csak szász papot s templomot ismernek. Mi végre társadalmi állásukat illeti : mig a magyaroknál és székelyeknél az aristocratiai elem a túlnyomó, a polgári rend nevezetesebb része pedig inkább más nemzetekből elmagyarosodott vagy bevánFőrendi napló.