Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-5

30 V. ülés 1861. június 17-én. ges, hogy a kölcsönös bizalom helyreállítására az ut megkísértessék, és ennek folytán és fonalán a fogalmak, nézetek, érzelmek változzanak. A bécsi kormányférfiaknak meg kell mindenekelőtt gyözödniök, miszerint csak akként menthetik meg az összes birodalmat, csak ugy számolhatnak őszinte támaszra Magyarország részéről, és csak akkor foglalhatja el ismét Európa színe előtt a nagyhatalmi szerepet és állást Ausztria, ha Magyarországgal bona fide a törvények értelmében ki tudnak békülni, és lemondanak azon már annyira megkisérlett, Magyaroi-szágot az összes monarchiába beleolvasztani és törvényes jogaitól, önállásától megfosztani czélzó szerencsétlen politikáról, melynek kárát ugyan-mind a két rész vallotta, de mely harczból in ultima analysi mégis mindig az igazság és jogosság lön a győztes fél, és jövőre is ez leend a jó Isten segedelméből: de ugy viszont részünkről az a feladat, szintén bona fide őket meggyőzni a felett,hogy mi a birodalom fennmaradását óhajtjuk, felbomlását nem kívánjuk, mert ez által önmagunk állását koezkáztatnánk, hogy azon terhekből, melyek az összes birodalmat illetik", a többi nemzetek károsodásával magunkat kivonni, a méltányosság elveivel összeférhetöknek nem tartjuk, és a midőn a törvényeink által biztosított önállásunkat, függetlenségünket követeljük, nem az elszakadást, separatismust akarjuk eszközölni, hanem sz. István birodalmának fennmaradását, a szent korona alatt levő országok politikai és területi egységét akarjuk biztosítani, melynek határait nem a geographia vagy ethnographia, hanem a história jelölte ki, és melyet az egyesült hazánknak minden népfajai vitézsége, egyesült törvényhozása, a koronás magyar király ótalma, palástja és paizsa alatt mentett meg, és tartott fenn mindekkoráig, és jövőre is csak a törvényesség és legitimitás alajjjai és elvei szerint óhajtunk fenntartani, nem pedig azon oly Gleichberechtigung-féle nemzetiségi politika által, melyben én a magyar birodalom feloszlásának magvait, csiráját látom rejleni, mely inkább szétdarabolásra mint egyesülésre vezetne, és egyes érdekeket inkább isolálna, sőt ellentétbe hozna a helyett, hogy azokat egybeforrasztaná. Ezen politika zászlóján ugyan a legszabadabb institutiok elvei lobognak, de kiállja vele a versenyt a magyar törvényhozás, mely akár a szabadság, akár az emberiség, akár a méltányosság szempontjából eredő mostani század uralkodó eszméi, elvei és igényei törvényesitését, maga mellé igen, de elébe semmi törvényhozást nem bocsát; tanúsítják ezt régi törvényeink, de még inkább egyedül a privilegiált osztály által a nép érdekében alkotott 48-ki törvények, melyek noha rögtönözve irt, mégis nem maradtak irott malaszt, ha életbeléptek és melyek irányában ép oly tisztelettel és ragaszkodással viseltetnek azok, kik anyagilag általok talán érzékenyen érintettek, mint hálával és elismeréssel a nép azon része, mely tökéletes jog és törvény előtti egyenlőséggel befogadtatott az alkotmány sánczaiba;mint minden törvényeinknek, ugy ezen törvényeink fennmaradása és elismerése mellett kész ez ország összes lakossága születés- és sorskülönbség nélkül a sorompókba kiállani, azokat védeni, erőt és támaszt nyújt azon szerencsés körülmény, a magyar nemzetek és faj-osztályainak azon characteristicus tulajdona, miszerint nem ismerek aristocratiát, mely oly bona fide elfogadta volna a democratiát, és oly dempcraticus érzelmű tudna lenni mint a magyar, és nem ismerek népet, mely viszont oly aristocraticus hajlammal bírjon és annyi tisztelettel tudjon viseltetni aristoeratiája azon része irányában, mely hivatását híven és becsületesen teljesítette, a maga érdekét a nemzetétől el nem különözte, és a haza érdekét a magánérdeknek feláldozni a legsúlyosabb bűnnek tartja. Ezekben látom én csillogni a fénypontokat véres fellegekkel terhelt politikai láthatárunkon, melyeket csak a magyar király oszlathat el; mert csak akkor leszen a magyar nemzet megnyugtatva, ha törvényeinek, jogainak, alkotmányának legelső őrét és védőjét a király és felség személyében tisztelheti, szemlélheti, és itt kezdődik Ferencz József Ö Felségének magasztos hivatása, mind önmaga állása, mind a magyar haza népei megnyugtatására. Mondja ki minden utógondolat nélkül, hogy sz. István birodalmát, annak területét és politikai egységét, törvényeink értelmében függetlenségét fenntartani, azt minden külső és benső megtámadások ellen védeni, legelső fejedelmi kötelességének ismerendi, és ily nyilatkozattal jöjjön a magyar hazába; ha nem is azon érzelmekkel és ugy fogadtatva, a mint azt a magyar szokás hozza magával, méltányolván ebbeli nézeteinket, miként nekünk magyaroknak Buda-Pest városai között van a világ közepe; mondja ki, hogy e hazát nagygyá, dicsövé boldoggá óhajtja tenni, annak szellemi és anyagi fejlődését emelendi, fiatal vitéz sarjadékát a dicsőségre vezetendi, szüntesse meg az absolutismus minden maradványait, törvénytelenségeit, ragadja meg az uralkodást magyar szellemben, törvényeink értelmében, jelentse ki, miként azon alapra kivan állani, melyen egyedül nyughatnak biztosságban a királyi székek, t. i. a jog, igazság és alkotmányosság alapjára, és bizonyára meg teendi a nemzet a mit tennie kell, és támogatandja e magasztos hivatásban most megkoronázandó, és megkoronázott fejedelmet. Az első lépés a nemzet részéről azon Ö Felségéhez intézendő felirás által megtörténik, melyet a képviselőház velünk közlött, melylyel hazánk azon providentionális férfia, kivel a gondviselés e hazatérne válságos időkben megáldotta, indítványozott, és ki előtt meghajolva, irányában a legmélyebb hazafiúi tiszteletemet ezúttal is kijelenthetni szerencsémnek tartom. (Köztetszés és helyeslés.) Ismeretes eme nemzet első felszólamlását magában foglaló felirat Europaszerte már, -*- annál inkább óhajtom, hogy az mind a két ház által támogatva, azon nyomatékkal, miként ez az összes törvényhozótestület nézeteit, kivánatait tolmácsolja, foglalja magában, minélelöbb Ö Felsége eleibe jusson. Az ég áldása kisérje, hogy a mindnyájunk által óhajtott haza boldogságát előmozdító, és a nemzetet megnyugtató sikere és eredménye legyen. (Zajos é,jenzés.) Eaynald Lajos erdélyi megyés püspök : Midőn először van szerencsém ezen méltóságos gyülekezet előtt szót emelni, igen nagyon érzem, hogy mind a szükséges politikai avatottságra, mind pedig a parla-