Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-5

28 V. ülés 1861. június 17-én, belenyugodott, mindenkit, a ki az igazat kimondani, a legfelsőbb hatalmat a fenyegető veszélyre figyelmeztetni kívánta, pártütőnek, árulónak megbélyegezni merészlették, és ekként olykor magukat még a trónon is felül emelve, a legfelsőbb hatalom abbeli rendeleteit, melyek az ő terveikbe és rendszerükbe bele nem illettek, félretéve, a trón és monarchia iránti tiszteletet, kegyeletet, bizodalmat aláásták. — Ez azon biin, ez azon crimen laesae, mit én megbocsátani nem tudok, a miért a rögtönitélőbiróság eleibe lettek volna állitandók. Ám számoljanak lelkiismaretökkel, az irgalmas Isten bocsássa meg bűneiket, a nemzet azt nem teheti, és a nyelv egész kincse nem nyújthat eléggé kemény, eléggé sújtó szavakat azon megvetés, utálat jellemzésére, mely eljárásuk iránt beszennyezett nevöket, emiéköket egész a késő maradékig illetendi, kisérendi. (Nagy hatás.) A nemzet mindezt, a hatalom által meg nem törve, az önkény alatt meg nem hajolva, nagyobb része katonai törvényszék elébe állitva, beperelve és mitsem tagadva, az ur Istenben fektetett bizalmánál fogva, hazafiúi érzelmeiben megedzve, megerősödve, elévülhetetlen jogaira támaszkodva, sors-, születés-, vallás-, osztálykülönbség nélkül érdekegységben, összeforrva, tiszteletteljes méltósággal eltűrte. De a nemzetnek e türelmes viselete, hallgatag szenvedése, a gondviselés abbeli rendeletében való megnyugvása miután el volt zárva tőle minden szabad szó, nem volt egyéb, mint egy ünnepélyes, az összes világ előtti az önkény és az erőszak elleni óvásnak, protestationak manifestatioja, mely ugy tartom, a méltányosság előtt, ha nemis rokonszenvet, de elismerést, a hatalom irányában pedig szellemi győzelmet, diadalt aratott, vivott ki, a mint azt az octoberi fordulat bebizonyította. (Helyes!) Hogy az ez alkalommal 0 Felsége által kiadott pátens és diploma ki nem elégítette a nemzetet és általa ismét csak ujabb sértéseit tapasztalta alkotmányának, alaptörvényeinek, ez kétséget nem szenved; de hogy általa ismét az alkalom és mód megnyílt, alkotmányos jogaink, nemzeti önállásunk visszaszerzésére, az is bizonyos, mert alkotmányos életünk fötényezőinek, a törvényhatóságok helyreállítása, országgyűlésének összehívása ki lőn mondva, még pedig hazánk megyéi, eme ötven várai élnek, él alkotmánya, mihelyest a megyék föléledtek, élni indult az országgyűlése is. És e nézetből kiindulva fel is használta a nemzet az alkalmat, föl nem akadva a törvényes formalitások hiányában, az országgyűlésre halasztván mind formára, mind lényegére való orvoslást, ellen mondást, tiltakozást; szervezni kezdé magát megyeileg, hogy egyrészt szabadon választott tisztviselői és birái által önmagát magyar törvények és szokások szerint kormányozván, és igazságot kiszolgáltatván, az országgyűlést, mint egyetlen egy bajaink orvoslási szerének összehívását lehetővé tegye. Át is futották a hazát mindannyi törvényhatóságok föliratai, melyek O Felségét az országgyűlés minélelöbbi megtartására felhívták. És íme a 48-ki törvények értelmében a képviseleti rendszer alapján össze is hivatott az országgyűlés, s előttünk az alkalom, kitárni sziveinket, aggodalmainkat, előadni panaszainkat, sérelmeinket, kimondani a törvényes alapot, melyről lelépni a haza iránti hűség, törvényeinkhez való ragaszkodás önmagunk iránti kötelesség és becsületérzete tilt. — Ez alkalmat bármily okoknál fogva, törvényes formák hiánya miatt, vagy azon túlságos féltékenységből, hogy azáltal, miként még a meg nem koronázott fejedelemmel érintkezésben leszünk, a nemzet bármily törvényes jogain vagy önállásán csorbát ejthetnénk, tévedésnek tartanám, mert ne feledjük, hogy abnormís állapotban létezünk, melylyel a szoros törvényekhezi ragaszkodás, és logicai következetesség, könnyen az absurdumba vezethet, és ezáltal .vagy a tétlenségre kénytelenittetnénk magunkat kárhoztatni, vagy azon térre kellene lépnünk, melyhez az eszközök hiányzanak, de melyet még ez esetben is ép oly károsnak és vészthozónak tartanék a hazára nézve, mint a negatiót, mely igenis helyén vala a lefolyt években, de melynek ideje e válságos perczben, ugy hiszem, hogy lejárt és melyeket a nemzet irányában nemis evincalhatnánk, miután ez az alkotmány s törvényes állapotok visszaállításának tettleges megkisértését tőlünk várja, reményli és méltán követeli. Helyén látom tehát lenni, miután Ö Felsége nem csupán önmaga szántából, hanem az összes nemzet annyira sürgető felszólítása folytán, az országgyűlést összehívta, és meghívása folytán, minden meghívott és elválasztott képviselő a kitűzött napra mégis jelent, az országgyűlést kir. biztos által fölolvasott megnyitóbeszéddel meg is nyitotta, hogy első lépésünk, intézkedésünk egy, Ö Felségéhez intézendő fölírat legyen, melyben mitsem titkolva, mi, kitárva mindazt, rni leikünkön fekszik, és a mi által szeretett hazánkat e nyomasztó törvényen kivüli állapotból kimenteni, és jövőjét biztosítani hiszszük és valljuk, férfias őszinteséggel, határozottsággal absque ira et odio elősoroljuk. (Helyes.) Es miként 0 Felsége maga kijelentette, hogy a törvényhozó-testület az alkotmány visszaállítása és törvények értelmébeni megkoronáztatása iránt kivan tanácskozni, minden tartózkodás nélkül további félreértések elkerülése végett elmondjuk mindazon törvényes akadályokat, melyek ily fontos kérdések és törvényes intézkedések tárgyalását gátolják, nehezítik. Főnehézség mindenekelőtt az országgyűlés ki nem egészitése, az annyi szentesitett törvények által biztosított országterületi épségének megsértése, törvényrendelte felelős kormány nem léte. Horvát- és Tótország, Határőrvidék, Erdély, tengermelléki, fiumei kerület, az országgyűlésre meg nem hivattak, hanem kormányilag tartományi és külön gyűlésekre összehivattak, és némileg közvetlenül oda utasíttattak, hogy egyrészt külön tanácskozván afelett, hogy kívánnak-e továbbá kiegészítő integráns részei lenni Magyarországnak, oly közjogi kérdések végleges eldöntésébe belebocsátkozzanak, melyek egyedül a magyar országgyűlésen kölcsönös egyetértéssel és viszonyos méltánylattal lettek volna elintézendök, miután Horvátország államjoga az utolsó száz év alatt a magyar államjoggal csaknem egy