Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-5
V. ülés. 1861. június 17-én. 23 nak elszakitásra czélzó lázitmányait magától ellökte, — mint ezt Gentz Frigyes legközelebb megjelent napi jegyzeteiben emliti, és a mivel kevés napokkal az előtt egy félhivatalos osztrák lap dicsekedni nem pirult, — az akkori bécsi tanácsadók rajongó tervezeteikben újra felmelegítették azt, s azon férfiaknak a magyar-falasban dicső utódai felkapván az ugorkafára eljöttnek hitték az időt, hogy — mivel „Iliacos intra muros peccabatur et extra", önző czéljaiknak nyílt leleplezésével körülhálózni igyekezve rósz tanácsaikkal — és ebben állt a legnagyobb bűn — a legfőbb hatalmat, az elnémít ás és az elnémittatás műtéteiével szabadságunkat, alkotmányunkat, nemzetiségünket, polgári létünket tönkretehessék. (Tetszés.) Azonban őrködött felettünk a mindenható Istennek szent végzése, mely előtt kérlelhetetlenül kell hatalmasoknak szintúgy, mint gyöngéknek fejet hajtani, - és öntött a nemzetbe annyi lelki szilárdságot, bölcseséget ós férfias kitartást, hogy megszüntetvén, sőt meghazudtolván a közmondást : „Átok fogta meg a magyart, mert az soha együtt nem tart" — egy szivdobbanássá, egy lélek szikrájává változtatta át e nemzetet ép akkor, midiin szenvedőleges de egy értelmű magatartása által Európa bámulatát és részvétét vivta ki magának. A világtörténelemben pedig fényesen följegyezhető példáját adá a háza lángoló szeretetébeni magasztos egyetértés és közérzelem i:ek, melyeknek órirási ereje a világ bármily fegyvereivel •— ha a bölcseség és ildomosság ösvényein maradunk és magunkat a szenvedélyek kietlen terére áttereltetni nem engedjük, s ha történjék bármi, sarkalatos jogainktól nem tágítva, tűrünk ki tartva és kitartunk tűrve, — bátran és legyözhetetleniíl szembeszállhat. (Tetszés.) De legnagyobb diadalát e nemzet akkor ünnepeié : midőn a koronás fejedelmeknek felséges ivadéka a megkoronázandó király excellentiád ajkairól azon m ;ggyőzödését nyíltan hirdettette, hogy a lefolyt viszontagságos idők emlékei atyai keblén is fájdalmas sebeket ejtettek, és hogy ezután egyedül csak a kölcsönös jogtisztelet és viszonyos érdek-méltánylat vezérlendik, mely utóbbi közbeszólókig legyen mondvaegyedül csak a törvényes- ég és alkotmányosság tiszta forrásából csörgedeztetheti le a jobb és megnyugtatóbb jövőnek alapját. S midőn ezáltal, és ezt megelőzve már a múlt october 20-án tett kijelentései és határozatai által, tényleg pedig ős alkotmányunk egyik főtényezöjének a municipalis szerkezetnek, habár csak csonka és általános vázlataiban való visszaállítása által, nyilt vallomást tett, hogy a biztos alapra vezető ut egyedül csak a törvényesség. Én is azt tartom, hogy jövőre egyedül csak az alkotmányhozi szigorú ragaszkodás fogja azon mélyen érzett rést pótolhatni, melyet legalább az országnak közösen nyilvánult véleménye szerint, az imint idézett napnak t. i. october 20-nak eseményei gerjesztettek, és ezekre már keletkeztökben a mindig sajnálandó félszabályoknak bélyegét sütötték. El van ismerve végre sok bajok és vajúdások után, hogy jobb joga van a magyar uralkodónak, mint a meghódítás, mely a meghóditottat, a meghódítóhoz csak a tűz- és vas-kovácsolta kötelékekkel és csak addig köti, míg ezen abroncsok kellő tartóssággal bírnak, mely nekik nyers erőt kölcsönöz; de mihelyest ez erő meglazul, szétpatannak azok; a jogosság és törvényesség feloldhatatlan kellékeinek teljes nélkülöztével, jog és törvény alapjával soha nem birva. Megnyugtatást, sőt hazafiúi örömet gerjeszt azért bennem azon bár soká várt, de elvégre bekövetkezett fejedelmi elismerés, és midőn ezen elismerésnek legfőbb nyilvánulta — az országgyűlésnek összehívása és ennek a nemzet által istápolt törvénynek hódolókig a törvényrendelte helyeni megindítása által — alkotmányos felavattatást nyert; nemcsak alkalmat és módot adott nekünk, hanem elkerülhetetlen hazafiúi kötelességünkké is tévé tartózkodás nélkül kitárni törvényes meggyőződésünket, hazánk mind azon alkotmányos viszonyaira vonatkozólag, melyek akár uj erőre emeltetést, akár pedig szilárdítást kivannak. Hiszem, hogy közölünk mindenkinek, kik e helyen a törvényhozás magasztos teendőiben, akár születés akár pedig hivatal által résztvenni hivatva vagyunk, a hazának forró szeretete mellett önnön meggyőződése éltető világul és szövétnekül szolgáland. Kiindulási pontom nekem, híven elveimhez mért, azon, bármely idők viszontagságai között nem változott, de csak megedzett polgári hitvallásom, hogy közjóllétünknek talpkövét a haza és trón válhatlan kapcsolatban álló százados viszonyok által összefont közös érdeke képezi; melyen törvényhozáson kivül soha, törvényhozásban pedig könnyelmüleg se felülről se alulról tágítani, vagy szorítani nem tanácsos. És azért midőn a fejedelem, és uralkodóház iránti hűségem egyrészről töretlen, másrészről hazám alkotmányos sarkjogai és szentesitett alaptörvényei iránti pietásom alkudozásokat nem ismer, azokból egy hajszálnyit sem enged, s azokon hogy csorba ejtessék, bele nem egyezem. (Zajos helyeslés.) Azok sorába tartozom továbbá, kik, megnyittatván az országgyűlés és meghallgatátván általunk a fejedelmi szándok, viszonzásul azon utat óhajtják választani, melyet nekünk az ősi tapasztalotoknak nyoma szintúgy, mint a koronázandó fejedelem és kétségtelen virtuális trónutod iránti természetes és jobbágyi viszony jelöl ki, — hogy t. i. annak irányában, ki minket ezen országgyűlésre összehívott, és a kinek meghívására megjelenvén, meghivatásunkra való jogosultságát megjelenésünkkel elismertük, felírásba foglaljuk azokat, melyeket eleve és mindenekelőtt kimondani és legfelsőbb tudomásra juttatni kívánunk, letéve abba törvényes ós alkotmányos meggyőződésünknek alapját, — és pedig annyival is inkább, hogy ezáltal is felfogván a dietalis pertractatióknak fonalát, Magyarország pillanataival, a melyek ha valaha, a ? jelenben elegendőién- drágák, — gazdálkodva a lehetőleg megszüntethessük a felsőbb régiókban létező illusiókat azon elvek iránt, melyeket a nemzet minden tagja, — s a min csak kételkedni is bün volna — a m. f. RR. is — utolsó leheletükig politicai credojuknak vallanak. (Harsány tetszés.)
