Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-4

IV. ülés. 1861. június 15-én. 17 B. Orczy Béla felolvassa a képviselőház május 21-én tartott jegyzökönyvének kivonatát gr. Teleki László elhunyta felett. Elnök : Valamint a m. f. RR. azon gyászünnepélyen, melylyel gr. Teleki László iránti tisztele­töknek és ragaszkodásuknak jelét adták a képviselőház tagjai, teljes számban vettek részt : ugy osztoztak a m. f. RR. a közfájdalomban is; mert az elhunytban sokan közölünk lelki barátukat, mindnyájan pedig a haza hü fiát siratjuk. Noha tehát a m. f. RR. a képviselőház által hozott végzést .már akkor is magukévá tették mikor az hozatott és azt minden részleteiben követték; mindazáltal szükségesnek, illőnek, és a. m.f. RR. érzületének leginkább megfelelőnek tartom, hogy most, midőn legelőször nyilik alkalom reá, a m. f. RR. mind hálájukat nyilvánítsák azon közlésre nézve, mely a képviselőház részéről történt; mind pedig rokonérzetüket és részvétöket jelentsék ki az elhunyt vesztesége fölött. Mindkettőt ugy vélem a m. f. RR. szintúgy határozat alakjában tehetnék, mint az a képviselőház által tétetett és az viszonzásul a képvi­selőháznak volna általküldendő, miután a képviselőház is méltóztatott minket határozatának megküldésé­vel megtisztelni. Ezen előterjesztésemet bátor vagyok a m. f. RR. figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Gróf Haller Sándor, Biharmegye főispánja : Bocsánatot kérek, ha visszatérek az elnök ő nagymél­tósága által végzésül kimondott utalványzásra, melyhez szeretném hozzátenni, hogy az országos pénzalap­ból történjenek a fizetések. Elnök : Ö Méltóságának megjegyzése igen alapos ; hanem más alapra én sem kivántam az utalvá­nyoztatást értetni, mint az országos pénzalapra. (Helyes!) Ez tehát magában értetik. — Visszatérvén arra, mit ezelőtt kijelentettem, t. i. gr. Teleki László halálára nézve, az tehát jegyzőkönyvileg ugy fog kimon­datni, mint előadtam, s viszonzásul a jegyzőkönyvi kivonat a képviselőháznak meg fog küldetni (Helyesles). Ugyanezen gyászos esetre vonatkozólag, előttünk vannak több megyék közlései; ilyen : Kolosmegye levele, melyben jelenti, hogy gr. Teleki László gyászos kimúlta fölötti fájdalmát jegyzőkönyvbe iktatta s ennek kivonatát a. m. f. RR.-el közli. — Hasonlólag Középszolnok levele, melyben gr. Teleki László halála felett mély fájdalmát nyilvánítja. — Egy harmadik, Háromszék bizottmányának néhai gr. Teleki László halála feletti fájdalmát közli. A negyedik végre Marosszék, szinte a néhai Teleki László halálából eredett rop­pant veszteség fölötti fájdalmát közli a m. f. RR.-el. Ezen iratokat a m. f. RR. hasonló résztvéttel fogadják; hanem mint a képviselőháznál is történt, ily iratok nem jöttek be az iratok, sorába és nem nyomattak ki, miután azok nem is teszik a törvényho­zás-tárgyát : (Helyes). Bátor vagyok annálfogva felszólítani a m. f. RR.-et, kivánják-e, hogy ezen iratok felolvastassanak, vagy pedig csak tudomásul szolgáljanak és a jegyzőkönyvben meg fogemlittetni, hogy a m. f. RR. ezen közhatóságok részvétét a legnagyobb elismeréssel fogadták és azon érzelmeikben tökélete­sen osztoznak. (Helyes!) Ifj. Majthényi László b. honthi főispán : Nagyméltóságú főrendek! Alig van nézet, mely annyira átalános meggyőződéssé edződött, mint az, hogy a nyilvánosság az alkotmányos lét egyik leglényegesb kívánalma, legerösb biztositéka. A nyilvánosságban keresett az elmélet, talált a gyakorlat óvószert és féket a végrehajtó hatalom közlegei ellenében, hogy hivatalos állásukkal vissza ne éljenek. Nyomatékos hangok a tudomány és irodalom mezéjen, a nyilvánosságút az igazságszolgáltatás némely ágaiban meghonosítani, hol létezik, kiterjeszteni törekednek. De seholsem oly fontos a nyilvánosság, mint oly testületek működésénél, melyek a nemzet bi­zalma, vagy mint mi, alkotmányos jogosultságunknál fogva hivatva vagyunk, törvények alkotására. Szük­ség, hogy hiven értesüljön a nemzet, mely irányban működnek legszentebb jogainak letétményesei, őrei legéletbevágóbb érdekeinek ; ezzel azonban viszonyos a törvényhozók azon joga, hogy sem szándékosan, sem esetlegesen elferdítve ne jusson köztudomásra, mi itt történik és mondatik. A nyilvánosság e kívánalmának azon gyakorlat által, mely szerint kisebb-nagyobb számú hall­gatóság szokott a tanácskozótermekbe bebocsáttatni; miután ezáltal csak helyi, legfölebb vidéki érdek elégíttetik ki, teljesen megfelelve nincs : szükséges tehát gondoskodni, hogy minél terjedtebb mérvű köz­lésekben értesüljön a hazai nagy közönség az országgyűlési ügyek menetéről. Hogy ezen közlések czéljuknak minden irányban megfeleljenek, szükséges, hogy gyorsak és hitelesek legyenek. Mindkét kelléknek jelenleg átalában megfelelnek a hírlapok, melyeket minélelöbb az 1848-ik évi XVIII-ik t. ez. védpálezája alá helyezve látni remélek és óhajtok; de miután alig kétkedhetni, hogyha majd az alkotmányos élet gyökerei uj szálakat fognak hajtani, nálunk is, mint más alkotmányos országokban az időszaki sajtó, az alkotmányos élettel egyidejűleg fejlődő pártok közlegeivé fogna válni, miután továbbá a hírlapok azon gazdag anyagzatot, mely az „Országgyűlési irományok" nevezet alatt ismeretes okmány­gyűjteményben foglaltatik, alakzataiknál fogva az áttekintést és tüzetes tanulmányozást nehezitö szakga­tottsággal adhatják csak; végre tapasztalás szerint hírlapok az egy napi tudvágy kielégítésén túl, rend­szerint nem bírnak marádandóságra számot tartható becscsel, és így méltán tartani lehet attól, hogy azon fölötte becses és érdekes adatok, melyeket a történelmi jogtudomány, sőt, maga a törvényhozás az ország­gyűlési irományokból, mintegy meg nem hamisított tiszta forrásból meríteni szokott, magával ezen forrás­sal együtt kiapadhatnának : cszelszerünek vélném, ha a Mélt. főrendek, egy saját közvetlen felügyeletük alatt vezetendő napló szerkesztését elrendelni s egyúttal intézkedni méltóztatnának, hogy a N. Méltóságú Főrendi napló.

Next

/
Thumbnails
Contents