Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-3

III. ülés 1861. ápril 16-án. 9 minden, bármely rangú hivatalnokokra nézve, kik miniszteri ellenjegyzés nélkül akár a közigazgatás, akár a törvényhozás pályáján működnek, kiterjesztendő. És ha még maga ellen is tehetne óvást, az, ki a kineveztetést elfogadta, ugy én magam irányában is tennék óvást (tetszés); mert habár 12 évvel ezelőtt a magyar minisztérium ellenjegyzése mellett békési főispánnak kineveztettem, még is 12 évi szünet után, egyedül a báró Vay Miklós caneellár ö nagyméltósága által ellenjegyzett rendelet folytán kezdtem meg újra főispáni működési tisztemet, ezért magunk között és főispán társaim között, kik időközben kineveztettek, különbséget tenni se nem tudok, se nem akarok. (Köztetszés.) Elismertük kineveztetésiink alkalmával mindazon formahiányokat, melyek az 1848-ki törvények világos szavaival ütköznek össze, másrészről számot vetve magunkkal s az októberi fordulat utáni körülményekkel, hazafiúi kötelességünknek tartottuk, az alkotmányos főtényező, tudniillik a megyék szervezése helyreállítására segédkezet nyújtani, hogy ezáltal az országgyűlés összejövetele lehetségessé váljék, mely iránt mindjárt első perczben oly lelkesség, közakarat és közóhajtás nyilvánult. Elfogadtuk hivatalainkat azon remény fejében, hogy az országgyűlés íolyama alatt a magyar felelős minisztérium életbe fog lépni, s alkalmunk lesz, vagy lemondani, vagy mindazon formahiányokat utólagosan pótolta, s azért lehet becsülettel tisztünket folytatni, sőt hazafiúi kötelességünk azt tenni. (Köztetszés.) Ha azonban időközben előre nem látható körülményeknél fogva, ezen országgyűlés a törvónyszabta kormány nélkül eloszlatnék, akkor tisztünknek további folytatását az országgyűlés határozata ós bírálata alá bocsátjuk. (Közhelyeslés.) Ily értelemben már az első ülésben Fehérmegye főispánja is nyilatkozott; de miután ma e tárgy ismét szőnyegre került, ezt ismételni káros nem levén, ezen nyilatkozattal ugy hiszem tartóztunk, mind magunk, mind azon megyék irányában, melyek élén vagyunk, s ugy a jelen, mint az utókor irányában. Ez okból ezen nyilatkozatnak a jegyzőkönyvbe felvételére a nagyméltóságú felsőházat -egész tisztelettel felkérjük. (Éljenzés közt a főispánok felállanak és csatlakozásukat kijelentik.) Gróf Teleki Domokos : Miután az indítványt én voltam bátor tenni, tán néhány szót szólhatok még e tárgyhoz. Az igazoló bizottmánynak nézete és véleménye nemcsak a főispán urakat illeti, hanem átalában mindazokat, a kik hivatalaiknál fogva vannak itt jelen, és valósággal az igazolási bizottmány, miután e tekintetben méltóságos gr. Zichy Károly ur egy igen alapos óvást tett, czélszerünek tartotta a törvénynek átalános szabályát venni zsinórmértékül, és a maga indítványát, figyelmeztetését azon átalános nézpont szerint tenni, tehát itt — a mint mondom — a bizottmány vélekedése szerint, egy átalában mind azokról van szó, kik hivatalaiknál fogva vannak itt, s kiknek kinevezése, miután minisztérium nem volt, nem ellenjegyeztethetett miniszter által, s az erészbeni végzést csak átalánosságban kell a jegyzőkönyvben felemlíteni. Továbbá indítványom szerint, a mennyiben ezen tárgy a felelős minisztériummal van kapcsolatban, ezt is későbbi tmáeskozás tárgyává kellene tenni. — Átmegyek már gr. Eszterházy István ur véleményére. Én azt hiszem, hogy a meghívólevél nem jog-alap. Nem a meghívólevélben alapszik valakinek megjeleuhetési joga, hanem a meghívólevél a jognak oly következménye, a melynek meg kell történni; és az igazolási bizottmány is ezen nézpontból indul ki. Mi attól egészen nem praescindálhatunk, hogy a meghívás mindig megtörténjék, és a midőn nem történt meg, az ellen a kellő lépések megtétessenek; mert különben igen bajos lenne, hogy magunkat evidentiában tartsuk, ha nem hivatnánk meg mindig, s ha azok kik meghivattak, számba nem vétetnének. Tehát valósággal igen fontos dolog az, hogy meghívassanak e ház tagjai; de ez csak következménye a megjelenhetési jognak s nem alapja. (Helyes.) Elnök : Ugy látom, a gr. Cziráky János és utóbb b. Wenkheim urak által tett indítványra reáállottak a méltóságos főrendek, hogy az jegyzőkönyvileg is kijelentessék, és ezen hozzáadással az igazoló bizottmánynak jelentése — a mennyiben eddig felolvastatott — el is van fogadva. Sajnálom, hogy az egész jelentés fel nem olvastatott, miután a tanácskozás oly pontokra is ment át, melyek még felolvasva nem voltak. Hanem nem hallgathatom el a méltóságos főrendeknek egy pár szóval észrevételemet azon utóbbi kérdésre, mely gr. Eszterházy István ur által hozatott elé, és a melyre most utóbb gr. Teleki Domokos ur is nyilatkozott, Én Magyarországban mindenben az ősi szokásokat tartom mindenekelőtt fönntartandóknak; és ha az igazoló bizottmány szükségesnek tartotta, hogy egyes egyénekre nézve, kik meghiva nem voltak, a szükséges lépések megtörténjenek, miszerint azoknak meghivatásuk utóbb bekövetkezzék; miután a méltóságos főrendek helybenhagyták azt, hogy én elnökiieg eljárjak, mikép ezen meghívás megtörténjék; lehetetlen ezen meghivatást egyedül csak formának tekinteni. Az eddigi gyakorlat legalább mindig azt tanúsította, hogy az ország ezt nem tekintette puszta formának; mert különben nem lett volna ok épen ezen formának teljesítését oly erélylyel szorgalmazni, miként az minden időben történt. A mint az ors/ággyülési iratokból is látjuk, minden országgyűlésen előfordultak ily esetek, s ha valakinek meghivatása elmulasztatott, azt az országgyűlés mindannyiszor a legnagyobb erélylyel szorgalmazta. Oly eset pedig, hogy valaki önmagát behelyezte volna ezen jogba, mielőtt a lépés az országgyűlés részéről megtörtént, és annak teljesítése beváratott volna, — tudtommal legalább még nem fordult elő. Én tehát részemről nem volnék megnyugtatva abban, ha a méltóságos főrendek e meghívást, a mely törvényünkben alapszik, és melynek a történetben mindenütt nyoma van, ma csak puszta formának és nem oly gyakorlatnak nyilatkoztatnák ki, melyhez szorosan ragaszkodni kell. Erre voltam bátor a méltóságos főrendeket a tett nyilatkozatok következtében figyelmeztetni. Egyébiránt, ha szükségesnek tartják a méltóságos főrendek, a rendnek fenntartása végett, hogy az igazolási bizottmány jelentésének utolsó része is felolvastassák, az fel fog olvastatni. Főrendi napló.