Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-8
138 VIII. ülés. 1861. június 20-án. • , ök önfenntartásukat a mi megsemmisítésünk által vélik eszközölhetönek. Es épen ebben fekszik a roppant csalódás. Ezen államférfiakhoz tehát, kik ilyen mütételekbe bocsátkoznak, semmi szavam nincs. Hanem szavamat emelem a fölirat által Ö Felségéhez, kitől függ a kérdés megoldása. De van egy figyelmeztetésem azon örökös tartományok népeihez is, kikkel sorsunk kapcsolatba hozott, s ezeket arra kérem, hogy mielőtt e merész játékba bocsátkoznának, jól meggondolják mit cselekesznek, és legyenek meggyőződve : hogy, ha a Gondviselés előre nem látható határozatai szerint Isten keze még azzal is meglátogatna bennünket; hogy mi egykoron szolgákká aljasulnánk, bizonyosan nem ök lesznek a mi uraink. (Zajos helyeslések, s felkiáltások : szavazzunk!) Elnök : Ha a mélt. főrendek szavazást kivannak, méltóztassanak engem meggyőzni aziránt, hogy a többség azt valósággal kiváija; s igy bátor vagyok azokat, kik a szavazás mellett vannak,fölkérni, hogy méltóztassanak azt felállással nyilvánítani. (A nagy többség feláll) Karácsonyi László, torontáli főispán : A szótól szívesen elállók; pártolom a felírást. Ekkor Grozsdu Manó jegyző a szólásra följegyzetteket egyenkint szólitja fel. Gróf Zichy János : A szólástól elállók. B. Miske Imre : Én is elállókB. Splényi Henrik: Azon feltétel alatt, ha a többiek is elállanak a szólástól, elállók. Nem szavazok. Bohus János, aradi főispán : Elállók a szólástól. Gróf Festetics Béla ; Elállók. Gróf Károlyi Gyula : A szólástól elállók, és röviden a felírásra szavazok. Gróf Szapáry Iván : Szívesen elállók s röviden kijelentem, hogy a felirat mellett nem szavazok. Lónyay Albert, ugocsai főispán : Elállók. Gróf Nyáry Rezső : Szintén elállók. Sztánkovanszky Imre, tolnai főispán : A szótól elállók s s feliratra szavazok. Damaszkin János, temesigr.: Én igen szerettem volna mint szerb születésű a nemzetiség kérdésében néhány megjegyzéseket tenni, látván azonban, hogy a mélt. főrendek türelme elfogyott, s különben is Marmaros megyének t. főispánja a tárg) at eléggé kimerítette, midőn a Románokról szólott, mi aSerb nemzetre is alkalmazható, a további feszólalást nem találom szükségesnek s pártolom az indítványt egész lényegére s kiterjedésére nézve. Scitovszky Márton, baranyai főispán : A szótól elállók, a feliratot egész kiterjedésében pártolom. Zsivora György, csanádi főispán : En is elállók, kijelentvén, hogy a feliratot egész kiterjedésében pártolom. B. Bánffy Pál : Én is elállók. Gróf Schmidegg János : (Felkiáltások : Nincs jelen.) B. Rudnyánszky Iván : A feliratot pártolom és a szótol elállók. Gróf Zichy Manó : Elállók. B. Podmaniczky Ármin : Elállók. Gróf Teleki Sándor : Elállók. Gróf Széchenyi Gyula : Elállók. Gróf Nákó Kálmán: Elállók. Gozsdu Manó mint jegyző : Többen nincsenek följegyezve. Mailáth György, fötárnokmester : Nehéz a szólási jogról lemondanom^ miután igen sok hozatott fel, különösen az oct. 20-ki diplomára vonatkozólag, mi választ és pedig tüzetes választ igényel. Azonban átlátom, hogy e pillanatban a méltóságos főrendek türelmét fárasztani és becses figyelmüket igénybevenni nem lehet. Nem kétlem, hogj^ lesz alkalom erre is viszszatérni és ezen kérdést az eddigiektől eltérő nézpont alatt állítani elő, — és egyelőre szolgáljon ez tanúságául annak, hogy azok, kik az october 20-ki kéziratok és határozmányok kibocsátásában résztvettek, e lépésiránti felelősséget elhárítani nem akarják, és azért felelni mindig készek is. Eleve kijelentem azonban, hogy azon areopágból, mely felettünk ítélni lesz hivatva, azokat egyelőre recusáljuk, kiknek puritanismusa october 21-től számíttatik. Magára a tárgyra nézve sajnálom, hogy a nemzetnek, mely hallgatásában oly nagy volt, első felszólalása nem képes reám legalább, azon hatást gyakorolni, melyet az első ünnepélyes nyil átkoz ványnyal egybekötve szerettem volna látni, nem azon hatást, melyet például egy mélyen gondolkozó fő egyhangúlag elfogadott, egyértelmüleg támogatott, egyöntetű müve fogott volna előidézni. (Tetszés.) Erőnket szerintem csak az egyetértés képezi, én pedig a felírási javaslaton a meghasonlás nyomát látom; észlelem különösen a czimnek változtatásában, mely midőn jogot nem biztosit, talán ingerlékeny hatással van és épen arra, ki egyedül képes törvényes utón helyreállítani jogainkat, kit ügyünknek megnyerni, kit az ellenkező tanácsok légköréből kiemelni saját érdekünk, sziv és ész egyaránt javasolnák. (Helyes.) Eszlelem továbbá a trónváltozás kérdésében, mely szerintem, miután a bár hiányos alakban történt lemondás, bevégzett tény, a magyar államjog alapelveinél fogva nem kérdés többé. — Az örökös uralkodó koronázásának feltétéi iránt lehet ós lesz is ugy hiszem kérdés, de az uralkodásrai jogosultság épen azon törvények értelménél fogva nem vonathatik kétségbe, a melyek helyreállítása ez országgyűlés
