Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

120 VIII. ülés. 1861. június 20-án. Ellenben, ha a nemzet által alkotott és a törvényes fejedelem által szentesitett törvények ellen fegyverrel lép fel bárki is, legyen az forradalmár, vagy a leghatalmasabb oligarcha, tekintély vagy alárendelt egyéniség, fényes esaláditag vagy pór, mint felségsértő és honáruló, életét vagyonát és pedig törvényes birói Ítélet következtében veszélyezteti. Imé főméltóságu Főrendek! a praegnans különbség a legitimitás elvein alapuló, és az azontúl keresztül-kasul tévelygő kormányrendszer között. A választás nem nehéz. (Tetszés.) Ezeket tudva, ha mégis találkozik oly állam- vagy kormányférfi, ki egy ily minden érdekeket felforgató és leromboló államcsínyre adja magát, az saját érdekeinek, dicsvágyának és hiúságának legügyesebb, legtevékenyebb senzálja lehet ugyan, de a trónnak és a monarchiának védője soha sem. Lehet ugyan, sőt kell is a megzavart törvényes rendet, ha máskép nem lehet, fegyveres erővel is helyreállítani, s a törvényes rend zavaróit perbe fogatni, de ha a törvényes rend elvégre tökéletesei; helyreállíttatott, akkor az önkényt és az absolut rendszert önérdekek és balfelfogások ürügye alatt továbbra is örökíteni, egy élő nemzetet megsemmisi.'eni és az élők sorából kitörölni akarni, alkotmány, nemzet és legitimitás elleni oly súlyos bün, melynek ónsúlyu nehéz felelősségét az Isten itélö székielőtt lelkiismeretemre venni, irtóznék. De nincs oly balfelfogás, nincs oly botlás, nincs oly tévedés, mely ha idejekorán beismertetik, helyreigazitható és kipótolható ne volna, adják meg azt a mit a nemzet e feliratban törvényesen és jogosai: követel, ne ellenezzék azt, hogy a különféle nemzetiségek, fajok és hitfelekezetüek egymás iránti viszonyait és érdekeit nyelv, szokás, vallás-és sajátságos állásukra való tekintettel, kölcsönös testvéri bizalommal kiegyenlíthessék, mely kiegyenlítés végett a magyar saját független állásának kellő biztosítása mel. lett áldozatoktól nemcsak visszariadni nem fog, sőt azokat, szivének nemes sugallatát követve, őszinte készséggel fel is fogja ajánlani. És majdan tapasztalni fogja a koronázandó apostoli magyar király, hogy Magyarország s annak összes népe mind hűségében, mind pietásában és az uralkodóház szilárdítása iránt viseltető áldozatképességében méltó vetélytársa leend az e részben fölülmulhatatlan brit népnek. Az osztrák birodalom pedig kellőleg meg fog győződni arról, hogy a magyar törvényhozás az osztrák birodalom érdekei iránt még a méltányosság határain túl is terjeszkedni kész leend, kész lennel pedig oly nemes önmegtagadással, mint a milyennel egy nemzetnek testvér nemzete iránt internationális érdekeinek méltó kiegyenlítése és biztosítása tekintetéből viseltetnie kelletik. (Helyes.) Ha pedig ezen legjobb akaratunk, legőszintébb szándékunk s áldozatkészségünk ellenére, mégis buknunk kellene, és a fonákul felfogott politikának továbbá is áldozatul kellene esnünk, akkor a felelősségnek még csak árnyéka is el leend tőlünk hárítva, melynek ónsúlya egyedül csak azoknak vállaira fog nehezedni, kik a multakon okulni nem akarván, szerencsétlen rendszerüknek lényegét, habár más alakban végromlásunkra és a birodalomnak mielőbbi fölbomlására továbbá is folytatni akarnák. Történjék egyébiránt bármi is, mi, kik a törvényesség és legitimitás terén állunk, s azt alkotmányos úton és törvényes eszközökkel védelmezzük, nyugodt lélekkel várandjuk be a kétes jövőnek eseményeit, és nem kéve sebb nyugodalommal várandjuk be mindazt, a mit a sors reánk mérni fog, mert — és ez erős meggyőződésem —- hogy egy ily ritka nagylelkűséggel tűrni tndó, és alkotmányáért, jogaiért oly példátlan kitürés sel és oly nemes önmegtagadással küzdő és sohasem csüggedő vidor nemzetet, nincs oly óriási hatalom, mely az élők sorából végképen kitörölhesse. Pártolom a feliratot, azon irányban, a mint azt fehérvármegyei főispán ö kegyelmessége inditványozá, és habár óhajtottam volna, hogy az a maga eredetiségében és nem csonkítva, hanem ugy, a mint azt Pestvárosának országszerte és általam is mélyen tisztelt képviselője, hazánknak nagy fí.i,Deák Ferencz úr szerkesztette, maradt volna, tekintve azonban válságos körülményeinket, és azt, hogy a szőnyegen levő nagyfontosságú országos kérdéseknek mielőbbi szerencsés megoldása, tói függ drága honunknak lennie vagy nem lennie, egy perczig sem késem a feliratnak, ugy a mint az hozzánk áttétetett, fölterjesztésére szavazni. Osztván egyszersmind Fehérvármegye főispánja Ő nagymóltóságának, a törvénytelenül kivetett és fegyveres erővel behajtani rendelt adó elleni ünnepélyes óvását. (Helyes, éljen!) Báró Luzsénszky Mihály : Méltóságos főrendek! Tizenkét évig egy átkos kínzó nyomás alatt szenvedtünk, azon reménytől táplálva, hogy ezen kitartás által egy boldogabb jövőt megalapíthassunk; az idő megérkezett, a múltnak keserveit feledékeny sírjába taszitánk, és a kínált béke kezét elfogadánk; de fájdalommal kell tapasztalnunk, miszerint a fölöttünk tornyosuló vészszel terhelt felhők, politikai láthatárunkon még egészen el nem oszlottak, suhog még fölöttünk a vasveszsző, az önkény hydrája még folyvást működik jogpalástja alatt, idegen hivatalnokok, idegen kormány parancsa folytán egy második tatárjárás dúlja hazánkat, és honpolgárainkon a legszemtelenebb zsarolások vitetnek véghez; ezen idegen kormány bűneit elősorolni nagy feladat lenne. Az egész magyar Corpus Jurisban nem találtatik törvény, a melyet meg nem sértett volna. M. FR., ezen kormánynak hiába idézünk törvényezikkeket, szakaszokat, ez olyan, mint a vagyonbukott rósz lelkű kereskedő, a ki a präsentált váltót nem akarja honorálni, hanem a jólelkű hitelezőt a bölcs osztrák törvény szerint a Vergleichs-Verfahren-ra utasítja; — mondom, mi mindent akarunk megbocsátani, de felejteni nem, ki is felejthetne egy apát, testvért, barátot, a kik a hóhér keze alatt nemes lelküket ki lehelték, miért? — mert hazájukat szerették, és az absolutismus ellen ki mertek sikra szállani —- fátyolt vetünk ezen gyásztettekre