Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-7

Vn. ülés 1861. június 19-én. 105 kat a sokféle adó, bélyeg, monopólium, taksák stb. által kizsákmányolták, az volt az eredménye, hogy hazánkat, söt az egész birodalmat feneketlen örvény szélére sodorták; most kezdettek az osztrák államférfiak aggódni; átlátták a veszély nagyságát; 3 milliárdra rug az adósság, minden kutforrás kimerítve, a hitelnek vége, a nyugatról feltornyosuló vészfellegek a politikai láthatáron, keletről az északi hatalmas hitelező, ki az osztrák kormánynak 1849-ben kibocsátott váltóját birja, és talán be is fogja hajtani; az országban mindenütt a legnagyobb izgatottság; látták, hogy csak egy mód van a birodalom megmentésére : az alkotmányos ösvényre lépni, és ámbár nehéz szívvel, de engedvén a kényszerűségnek, rászánták magukat, megjelent az october 20-ki diploma, azt vélték a bécsi kormányférfiak, hogy mint midőn a Teremtő kimondá: „legyen világosság", a chaos szintén meg fog szűnni és a kedélyek megnyugodnak, de csalódtak! A zavar nagyobb lett mint előbb, és a kedélyek izgatottságban maradtak azon természetes oknál fogva, mert nem volt bizodalom • mindenki azt hitte, hogy ez ismét nem egyéb, mint uj kísérlet, mint már sokszor történt. Legfeljebb kiindulási pontnak tekintették azt a legvérmesebbek. Milyen roppant hatása leendett, ha a kormány kimondotta volna rögtön, mint II. Lipót 1790-ik évben a restitutiot in integrum! ha helyreállította volna az 1848 ki törvényeket, a helyett, hogy minden engedményeket, ha ezeket ilyeneknek nevezni lehet, cseppenkint, úgyszólván hasonszcnvi adagokban, nyújtotta, és igy inkább ingerelte, mint lecsillapította a kedélyeket; pedig csak vissza kellett volna tekinteni II. József korszakára. Ezen valóban bölcs fejedelem és emberbarát, a kinek minden tette legszebb emberi szeretetet tanusit; ki a rabszolgaságot megszüntette, a szabad vallásgyakorlatot megengedte, a sajtót felszabadította, nem volt képes terveit kivinni, mert nem ismerte a magyarnak jellemét, nem számított arra, hogy a magyar fel nem áldozza nemzetiségét és független alkotmányát akár mínö anyagi jólétért, vagy fényes állásért az európai államok közt, mert vérében van az alkotmányos alapelv: semmit rólunk nélkülünk. De ezen nem okultak az osztrák államférfiak, hanem évezredes régi alkotmányunkért egy időtlen statútumot akartak adni, a mely az örökös tartományokban sem kell senkinek ; azt akarják, hogy országgyűlésünk beleolvadjon a birodalmi tanácsba. Ez sem a nemzet históriai múltjával, sem méltóságával meg nem egyezik; és erősen hiszem, mert ismerem nemzetemet, hogy az osztrák kormány, mint hajdan Diogenes, fényes nappal, égő lámpával kereshet embert, a ki a birodalmi tanácsba lépne. Ezen viszonvok közt azt kívánni, hogy a magyarnak legyen bizodalma, pium desiderium; hogy a bizalomnak legkissebb jele nyilvánulhasson, okvetlenül megkívántatik, hogy a kormány és dynastia ünnepélyesen kijelentse, és a nemzetet arról biztosítsa is, hogy régi absolutisticus és centralizáló vágyairól őszintén lemond és alkotmányos elveket fog követni. De az eddigi történtek után, ezt alig lehet hinni; megjelent a febr. 26-ki pátens, a melyben katonai hatalommal fenyegetnek ; megfelejtkeztek arról, hogy 1823-ban az adót ezüstben és az ujoncz-állitásr, az országgyűlés mellőzésével a megyékben, katonai erővel csikarták ki. A kormány ezáltal abba a kellemetlen helyzetbe jött, hogy 1825-ben, az országgyűlés előtt ki kellett nekie mondani saját magára a mea culpát. A rendőrség és a bukott rendszer hivatalnokai, folyvást akadályoztatják a megyei hatóságokat működéseikben, az idegen kormány hivei bujtogatják a polgárokat a volt földesurak, és vármegyei tisztek ellen. És ez mind a rendőrség szeme előtt történik ; ennek szeme pedig mindenhova elhat, még privát körökbe is, igy például azon a vidéken, a hol én lakom, nem rég egy családnál lakoma és tánczvigalom volt Lajos napján, mivel a háziasszonynak neve Luiza volt; a rendőrségi főnök eloszlatta a társaságot, mivel nem akarta megengedni, hogy Lajos napján valaki vigadjon, mintha bizony bűn volna Lajosnak neveztetni!? de a hol communisticus és anarchiái izgatások történtek, ott semmit sem tudott vagy nem akart tudni felölük! Most a katonai hatalommal behajtott adó, valódi satyrája az alkotmányos eljárásnak. Ezek után azt lehetne következtetni, hogy ezen alkotmányos kísérletnek nem volt más czélja, mint a kedélyeket egy kissé megnyugtatni, ha pedig a viszonyok kedvezőre fordulnának reájuk nézve, ha nem lesz már szükség az egész alkotmány-próbára, akkor az ismét az állam levéltárába vándorolna, a hol a provisorium alatt született, de ephemer élete után ismét elenyészett számtalan statútum, decretum, pátens, Erlassok hulláival a végső enyészetet békével bevárhatja. (Derültség.) Ilyen körülmények közt szükséges, hogy mi egész Európa előtt állásunkat felderítsük, ki kell mondanunk: hogy mi az 1723-diki 13. t. ez. értelmében a pragmatica sanctióhoz ragaszkodunk, kötelezettségeinknek hiven megfelelünk, de követeljük, hogy: viszont a kormány is teljesítse a maga kötelezettségeit, mint az a kétoldalú szerződésben kifejezve van : „Omni juri, correlata est obligatio", ki kell mondanunk, hogy mi azért más kapcsot nem ismerünk, mint a personalis uniót, hogy mi az 1848-diki alkotmányunktól el nem állunk, és kivánjuk az országgyűlés kiegészítését, az ország területi épségét, függe:. lenségét az osztrák kormánytól, felelős magyar kormányt és mindenekelőtt azon századok óta gyakorlott jogunkat, hogy a pénz- és had-ügyben mi rendelkezzünk, mert csak ezáltal lehet az önkényt korlátozni; e nélkül alkotmány nem is képzelhető. Ki kell mondanunk a jogegyenlőséget hazánk minden polgáraira, minden vallás- és fajkülönbség nélkül, ide értvén az izraelitákat is, a hűbéri viszonyok végső megszüntetését és a sajtószabadságot; igy leszünk következetesek, igy állunk a jog terén. (Helyes.) Elleneink azt hozzák fel ellenünk, először: hogy az 1848-diki törvények hiányosak, és másodszor ; hogy ilyen törvényekkel nem lehet kormányozni. Az elsőre azt jegyzem meg, hogy az országgyűlés által hozott és sanctionált törvényeket csak ismét törvényes alapon összejött országgyűlés másíthatja meg revisio utján. A másodikra pedig azt lehet mondani, hogy itt az ok az okozattal fel van cserélve. Ha az 27 Főrendi napló.