Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-7

102 VII. ülés. 1861. június 19-én. Ismétlem, szomorú sors sújtja e szegény hazát, ós ha szemlét tartunk mindazon sérelmek hosszú sora felett, melyeket őseinktől reánk szállott és királyaink esküi által szentesített alkotmányunkon és magyar arany szabadságunkon elkövetett az önkény rendszere, akkor valóban nem lehet csodálkozni azon, ha keserű érzelmek villannak fel a nemzet kebelében; és nem lehet eléggé méltányolni a nemzetnek 12 évi jellemteljes magatartását, melylyel mindezeket viszonozta, és mire nem bírhatta más, mint jogai sérthetlenségének öntudata, az alkotmány szellemében való neveltetése és Istenben való bizalma, (Helyes.) Miniszterelleneink körülfogták és elszigetelve tartották a Felséget elannyira, hogy a nemzetnek legkinosb feljajdulásai sem juthattak hozzája; mig magyar statusférfiaink tántorithatlan honszeretetükböl ömlött csüggedetlen 12 évi feláldozásuknak sikerült Ö Felségét a törvényes ösvényre kisérhetni, s igy 12 évi sanyarú évek elforgása után odajuthatni, hogy most a hon felett legalább tanakodhatunk , de a felirás első bölcs szervezésének megváltoztatásával azt kell mondanom, csak Isten tudja, az országgyűlésnek is milyen lesz a vége. Bizonyos az, hogy a királyoknak és fejedelmeknek vannak sérthetlen jogaik, de viszont szilárdul állítom, hogy a nemzetek is birnak szent és sérthetlen jogokkal, és azért valamint mi, királyunk és urunk jogait sértetlenül fenntartani, őrizni, de védni is tartozunk, ugy királyunk és urunktól viszonos igazságot, királyi eskük szentesitette jogaink védelmét és azoknak sértetlen fenntartását vehetjük igénybe; mert ugyanazon alkotmány, mely királyunkat királyunkká teszi, teszi a nemzetet önállóvá és az innen eredő kötelezettségeket kölcsönössé, nálunk alkotmányos magyaroknál a hon iránti hűség azonos a trón iránti hűséggel, és minél szilárdabban ragaszkodunk alkotmányos jogainkhoz, annál hivebb védői vagyunk a fejedelemnek is I A jogtéren állunk m. f. RR. és adja Isten, hogy többé arról le ne sodortassunk; álljunk meg rendületlenül e téren, és ettől, egyedül ettől védjük őseinkről reánk szállott örökségünket, a magyar arany szabadságunkat. Jogaink sérthetlenek, mert királyi eskük szentesitették ezeket, ós kérdem a m. f. RR-et, ha a királyi eskük nem biztosítanak s nem állanak többé, - ugyan mi áll akkor e széles világon? Egy áll mégis! Isten van fölöttünk és annak örök igazsága, és eljövend az idő, hol majdan bíráskodni fog közöttünk, kik a magyar trónt, a fejedelmet és a hont híven védjük, és azok közt, kik undok tanácsaik által a fejedelmet és a nemzetet vészbe döntötték és arról mngíéledkezhettek, hogy eskük szentesitette jogainkat, leszorítani, lenyűgözni ugyan, de azoknak valóságát tagadni soha sem lehet. Mint szabademberek születtünk, és mint olyanok fogunk mi — és a világ végéig késő ivadékaink sírba szállani, és bármint bilincselje le az önkény a nemzet sorsát : büszkén fog a magyar nemzet jogainak öntudatában feltekinteni, és az önkény kezelőinek nyomorú méltatlanságait jellemteljes magatartásával viszonozni, de soha sem fog arról lemondani a magyar nemzet : hogy királya és trónjának, és őseiről reászállott szent öröklését, a magyar alkotmányt, törvényes téren ne védje. (Helyeslés.) Erre tanit minket őseink példája és azon honszeretet és hűség, melyet szinte tölök öröklöttünk; mert öröklött alkotmányunkban rejlenek ezek. Azonban bárhol ütném föl, válságos időkben hozott törvényeinket, bárhol nézném történelmünk válságos időkről szóló lapjait : mindig tagadhatlan nyomát fogjuk lelni annak, hogy dicső elődeink a rendületlen honszeretetükkel még egy más tulajdont tudtak kapcsolatba hozni, és ezen nagy tulajdon volt a korhoz illesztett ildom. Válságos időkben őseink az alkotmánynak szilárd védelmét a kiengeszteléssel párosították, mert jobb szerettek vésztfenyitö időkben az alkotmány védelmével az engesztelés ösvényén tettleg haladni, mint önérdekük kizárólagos igénylésével fennakadni és az alkotmányt veszélyeztetni. Ragaszkodjunk tehát mi is törvényes alkotmányunk fenntartásához, de ne feledkezzünk meg arról, hogy valamint mi — és büszkén mondom azt — Ausztriának legerösbb támasza vagyunk, ugy nekünk is Ausztria népeivel való testvéri viszony meghozza a maga gyümölcsét; és azért kövessünk el őseink példájára minden módot, tágas tért nyissunk , mely alkotmányunk szilárd védelme mellett nemcsak kiengesztelésre, hanem minden támadható félreértések örökös elhárítására vezet. Tartozunk ezzel a magyar trónnak, melynek elolvadásán és elpárolgásán századok óta törekszenek a német status művészek Tartozunk ezzel a nemzetnek, mert várva várja ezen ország gyűlésének boldogító sikerét. Tartozunk ezzel a magyar névnek, Európa minden civilisált nemzete előtt, mert a magyar nemzetre tűzte szemét. És tartozunk ezzel végre mind magunknak! Ne emelhessen senki szót a magyar jellem ellenében; ne mondhassa senki sem Olaszhonban, sem a Seine mellett, hogy nyomorult érdekeire eszközül fel tudta használni a magyart. Ne higyje sem Olaszhonban sem a Seine mellett senki, hogy burkolt vagy nyilt terveit pártolja a magyar. De tartson a magyar jellemtől, mely őrt áll a magyar király trónja és a nemzet alkotmánya mellett, és királyok és forradalmárok ellen mindkettőnek vétségére, karral és törvényességgel ki tud állani a síkra. A nemzet sorsa reánk, az ország gyűlésére van bizva. E hivatásnak kellőleg megfelelni, nemcsak kötelességünk, de becsületünkkel is jár. És miután vérző sebeink orvoslását egyedül azon legfőbb hatalomtól várhatjuk, melynek akaratából ez ország gyűlésére megjelenve, alkalmunk nyilt elvégre, — királyi eskük-szentesitette ős alkotmányunkon elkövetett sérelmeket bepanaszolhatni, és mivel erre nincsen a felírásnál egyéb törvényes ut, a